Nemcsak a románok, hanem a magyarok előtt sem teljesen világos, hogy tulajdonképpen mit is jelent az autonómia – tették szóvá többek között a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által Székelyföld autonómiájáról január 21-én szervezett lakossági fórumon. Az ott és akkor elhangzottak kapcsán azóta a nyilvános térben kifejtett vélemények bebizonyították, hogy valóban így van. Néhány kivételtől eltekintve, a fejekben teljes zűrzavar uralkodik az autonómiáról. Ez pedig a mi oldalunkon kishitűséget, a másikon merev elutasítást szül – és nekünk egyik sem jó, mert szolgasorsunk meghosszabbításához vezet.
Tragikus, döbbenetes és elfogadhatatlan ez az állapot. Tragikus, mert arra utal, hogy a székelységnek nincsen kikristályosodott jövőképe, így hosszú távon még a léte is veszélybe kerülhet. Döbbenetes, hogy még mindig keveset tudunk az elcsatolt területeken élő magyarság fennmaradásának és gyarapodásának jelenleg egyetlen biztosítékáról. Elfogadhatatlan, mert egy ismeretlen, ráadásul a hatalom által szándékosan félremagyarázott fogalom zászlója alá nem lehet emberek sokaságát mozgósítani. Tömeges támogatás hiányában viszont autonómiaharcunk reménytelenné válik, és szülőföldünk továbbra is Bukarest gyarmata marad.
Ebből a helyzetből csak úgy lehet kitörni, ha az autonómia mibenléte az érintettek számára világossá válik. Éppen ezért értelmezni kell a jelentését, és megértetni másokkal is. Meg kell tisztítani a ráaggatott hazugságoktól és téveszméktől. Ismertetni kell megvalósításának várható eredményeit. Ki kell jelölni az eléréséhez vezető utat.
Az autonómia görög eredetű szó, amely önkormányzást, önigazgatást, önrendelkezést, lényegében saját döntési és törvénykezési jogot, bizonyos fokú függetlenséget takar. Egy adott államon belül jelentős önállósággal és kezdeményezési szabadsággal felruházott intézményeket, etnikai, vallási és szakmai közösségeket szokás autonómként emlegetni, valamint egyetemeket, települési és területi önkormányzatokat, egyházakat, szakszervezeteket, kamarákat és egyesületeket.
Vannak, akik egy állam keretei között létező etnikai közösség politikai, gazdasági és kulturális önállóságát biztosító jogként határozzák meg. Mások egy adott területen számbeli többségben lévő népcsoport bizonyos fokú önrendelkezését értik alatta. A formája szerint területi, kulturális, személyi és funkcionális autonómiát különböztetünk meg.
Az autonómia fogalma a mai napig nem nyert pontos és egységes meghatározást, így maguk az érintettek dönthetik el, hogy miként szeretnék azt tartalommal megtölteni. Egybecsengő vélemények szerint Székelyföld és a Partium vonatkozásában bizonyos politikai, gazdasági, döntési és adminisztratív jogkörök átruházását feltételező területi autonómia megvalósítása lenne a legmegfelelőbb. A szórványban élők számára pedig a központi hatalom ügyeinkbe való beavatkozását kizáró, saját intézményrendszer működtetését szavatoló kulturális autonómia. Mindkettő nyelvünk és önazonosságunk megőrzését, vagyis a szülőföldünkön magyarként való megmaradásunkat és boldogulásunkat lenne hivatott szolgálni.
Hiba lenne azonban csak a nyelvünk és önazonosságunk megmaradásának biztosítékaként tekintenünk az autonómiára, amikor életminőségünk javulásában és jólétünk megalapozásában is nélkülözhetetlen szerepe van. Egyrészt, mert a központi irányítás és beavatkozás megszüntetésével utat nyit a helyi kezdeményezések kibontakoztatásának. Másrészt az altalajkincseink, erőforrásaink, adottságaink fölötti rendelkezés jogával együtt a belőlük származó vagy általuk hajtott haszon is helyben marad. A kettő pedig megteremti a gazdasági fejlődés lehetőségét, amelynek gyümölcseiből idővel mindenki részesül.
Mindezek tudatában leszögezhető, hogy az autonómia értelmezése és gyakorlatba ültetése államról államra változhat ugyan, de egyetlen esetben sem feltételezi az országhatárok megváltoztatását, amint azzal a román pártok és a hatalom mindenkori birtokosai folyamatosan riogatnak. Sőt ellenkezőleg, a területi egység elve és az önazonosság igénye összeegyeztetésének egyetlen módjaként feszültségfeloldó és konfliktusmegelőző hatása van.
Ezt felismerve rugaszkodtak neki az elmúlt század derekán Európa nyugati felében a nemzeti kisebbségek sérelmei orvoslásának, gondjai megoldásának. A folyamat eredményeként mára az unió 27 tagországából 11-ben alkalmazzák az autonómia valamelyik formáját. Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban a területit, Észtországban, Magyarországon, Németországban és Szlovéniában a személyi elvűt, Dániában és Finnországban pedig mindkét változatát bevezették.Nem az a kérdés tehát, hogy szüksége van-e az erdélyi magyarságnak autonómiára, hanem az, hogy miként tudjuk megvalósítani. A román hatalom ugyanis teljesen alaptalanul alkotmányellenesnek nyilvánította, és erre hivatkozva még tárgyalni sem hajlandó róla. Nyilván nem véletlenül, hanem elnyomásunk, kizsákmányolásunk és elsorvasztásunk folytatásának szándékával.
A sorsunk fölött csak akkor rendelkezhetünk, ha teszünk is valamit ennek érdekében. A történelem folyamán minden nemzetnek küzdenie kellett a szabadságért, államiságának megtartásáért vagy újraállításáért. És a népcsoportoknak a jogaik érvényesítéséért, puszta létükért. E küzdelem több síkon és különböző módokon zajlott. Politikai eszközökkel, a polgári engedetlenség különböző formáit is igénybe véve, de olykor bizony a fegyverek is megszólaltak, mert ezt is vállalni kellett. Mi a békés utat választottuk.
Mély meggyőződésem, hogy ha összefogunk, az autonómia kikényszerítése Romániában is idő kérdése csupán. Hiszen ami másoknak jár, azt tőlünk sem lehet elvitatni és megtagadni.
Bedő Zoltán
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.