Nagy D. István
Akár derék dolognak is tekinthetnénk, hogy a jelek szerint az RMDSZ némi fáziskéséssel ugyan, de mégiscsak megértette az utca, a nép üzenetét, mely minden ága-boga ellenére egy mondatban sűríthető: nem kérnek a további megszorításokból, nem tűrik el, hogy újabb rend bőrt nyúzzanak le róluk, semmibe vegyék őket – ennyi volt, és ne tovább.
Jóindulattal még az is értékelendő lehetne, hogy a szövetség – noha egyértelműen közösségi nyomásra – végül is a hátraarc mellett döntött, és amint azt Kelemen Hunor elnöktől hallhattuk, több fronton is korrekcióra, enyhítésre, javításra próbálja rávenni a kormányt. Mások mellett az alaposan megnövelt helyi adók és illetékek csökkentése, fogyatékkal élők kedvezményeinek visszaállítása, a betegszabadság első napjára járó juttatás visszavezetése vonalán, de előkerült a nagy reformtörekvések közepette igencsak zűrzavaros helyzetbe hozott oktatás is.
A gond csupán mindezzel: be jó lett volna hamarabb cselekedni, nem megvárni, míg az a bizonyos bili kiborul, nem is akárhogy, és rájuk (kiemelten az önkormányzatokra) ömlik annak igencsak kozmás tartalma. A kormány tagjaiként hamarabb is eljuthattak volna arra az elég egyszerű következtetésre, hogy nagyjából félévnyi adó- és illeték hidegzuhany (áfa, jövedéki adó és társaik), a korábbiaknál keményebb tél miatt is jelentősen megugró, eddig sem túl szerény energiaszámlák, az infláció és mindezek folyományaként az egyre csökkenő vásárlóerő már így is alaposan próbára tették az egyszerű polgárok pénztárcáját. Ezért a legutolsó, amit az új év hajnalán szeretnének, hogy még egy adag pénzügyi terhet kapjanak a nyakukba, ráadásul egy olyat, mely több sebből is vérzik, és ami nagyon könnyen – amint az be is igazolódott – az utolsó csepp lehet a pohárban.
Több mint jogos a kérdés: miért nem ütöttek hamarabb az asztalra, miért csak most, a tiltakozások hatására kerül szóba az, hogy a lakosságot nem lehet tovább sarcolni, az egyes megszorító intézkedések túllőttek a célon, a kormány meggondolatlanul döntött?, és igenis, felül kell vizsgálni egyes lépéseket és javítani, ahol lehet! Az ugyan egyértelmű, hogy a sokat emlegetett hat százalék csodákra távolról sem elegendő, amint az is eléggé világossá vált az elmúlt hónapokban, hogy a kormánykoalíció működése igencsak sajátságos. Ám ez nem ad választ arra, hogy miért kellett sokáig a csendet (az idénre tervezett adóváltozásokról már a kormányzás elején tudni lehetett), majd amikor a baj beütött, első körben a bagatellizálást, terelést, majd a magyarázkodást választani. Ezek együttesen ugyanis azt az érzést keltették az emberekben, hogy a szövetség nem érezte, érzékelte, mit is jelentenek ezek az újabb terhek az egyszerű polgárnak, hogy ami nekik csak kisebb kellemetlenség, az a többségnek bizony nagyon fájhat.
Zárásként két aspektust érdemes még megemlíteni. Egyrészt helytálló Kelemen Hunor azon meglátása, mely szerint nem lehet a nép ellenében kormányozni, vagy legalábbis sokáig nem, de hadd tegyük hozzá: a történtek alapján mégis megpróbálták, pattanásig feszítve a húrt. Másrészt: noha az RMDSZ „jobb később, mint soha” fellépése kármentő, tűzoltás, reménykedjünk, hogy mégiscsak lesz eredménye, elvégre azért is bizalmat szavaztunk nekik, hogy az ilyen helyzeteket is kibogozzák. A hogyant nem nekünk kell megtalálni.
Fotó: Facebook / RMDSZ
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
