Az egész országot megdöbbentette, hogy egy Temes megyei – csenei – tizenhárom éves kiskamasz brutálisan meggyilkolt egy tizenöt éves fiút. Elképzelhetetlen szörnyűség, mégis lehetséges. Eme szélsőséges, kiskorúak által véghezvitt eset valójában csak a jéghegy csúcsát jelenti, hiszen társadalmunkban, közösségeinkben egyre nagyobb teret nyer az erőszak, eleinte alig érzékelhetően, hétköznapi szinten, majd megszokottá válik, aztán fel-felerősödik, eleinte szóban, később cselekedetekben. Közösségi oldalakon az erőszak virtuális eszkalációja korunk egyik fő jellemzője, megállíthatatlanul özönlenek a dühös, ingerült emberek keresetlen szavai.

A Temes megyei szörnyűséget követően Raed Arafat belügyi államtitkár felvetette a közösségi média korlátozásának lehetőségét. A belügyminisztérium katasztrófavédelmi főosztályának (DSU) vezetője szerint e hálózatok nagy kockázatot jelentenek gyermekek, serdülők számára, ezért Románia tehetne egy bátor, felelősségteljes lépést, és felzárkózhatna azon országok mögé, ahol a gyermekek és a serdülők online platformokhoz való hozzáférését korlátozni kívánják (Ausztráliában elsőként már megtiltották, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Norvégiában pedig tárgyalják). Ez nem cenzúra, hanem a gyermekek védelme lenne, ugyanis „nem elég és nem szabad kizárólag a szülőkre bízni a probléma megoldását, hanem közpolitikai kérdésként kell kezelni”. A törvényhozóknak fel kellene vállalniuk ezt a felelősséget, és jogszabályokkal kellene korlátozni a 15–16 év alatti gyermekek és serdülők közösségi hálózatokhoz való hozzáférését, ez ugyanis – hangsúlyozta Arafat – „befektetés a fiatalabb generációk egészségébe, lelki egyensúlyába és jövőjébe”.

Nagy sikert nem aratott, főnöke, nem belügyminiszterként, hanem politikusként azonnal árnyaltabb álláspontra helyezkedett: Cătălin Predoiu tilalmak helyett szilárd társadalmi nevelésben, szülők és tanárok általi felügyeletben, kommunikációban látna megoldást. Kelemen Hunor azt hangsúlyozta, a korlátozás nem valósítható meg kizárólag szabályozásokkal, nevelés is kell hozzá, ebben az iskola és a család fontos szerepet játszik. Mások csendben maradtak, egy egészségügyi szakértő, Diana Tăut megjegyezte: 12 év alatt teljes mértékben tiltaná a közösségi hálókhoz való hozzáférést.

E zilált, adó- és más terhektől sújtott időszakban ez a témakör nem éri el a politikusok ingerküszöbét. Pedig társadalmi tekintetben, közép- és hosszabb távon legalább annyira fontos, mint most a helyi adók kérdése. Ej, ráérünk még, gondolhatják jó sokan igazi Pató Pálokként, pedig nem, máris késésben vagyunk. Lehet a nevelés és az iskola hatásáról elmélkedni, vitázni, de elegendő látni a telefont szorongató fiatalok, gyermekek és tinédzserek növekvő táborát, mindazokat, akik észrevétlenül e hálók foglyaivá válnak. Persze, nem szerencsés a tiltás, de mégis egyre több országban folyamodnak ehhez, talán azt is beismerve, hogy az a vonat, amelyen azt írja „nevelés”, már elment. Közben burjánzanak a közösségi oldalak, s hálójukban nem csupán gyermekek, fiatalok vergődnek, hanem meglett emberek is. És kinek fáj az, hogy a közösségi oldalak az erőszak közvetítőivé is válhatnak, hogy azokkal választásokat lehet befolyásolni, netán generációk sorsát lehet megpecsételni?...

Képünk illusztráció. Fotó: Pixabay.com