A holokausztról SepsiszentgyörgyönKiáltó csend, az emlékezet hiánya

2026. február 10., kedd, Nyílttér

Holokausztkutatók érkeztek Sepsiszentgyörgyre február elején a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemről, és megemlékező estet tartottak a Bod Péter Megyei Könyvtárban. 

  • A sepsiszentgyörgyi zsidó temető.  Albert Levente felvétele
    A sepsiszentgyörgyi zsidó temető. Albert Levente felvétele

A sok érdeklődőt vonzó rendezvény moderátora Joób Rhodé asszony volt, aki nem először járt itt: tavaly októberben is látogatást tett városunkban, részt vett az új zsidó temetőben megtartott megemlékezésen. Ígéretéhez híven visszatért, ezúttal Papp Richárd kulturális antropológus professzor, holokauszt­kutató kíséretében, aki elő­adást is tartott. Rajta kívül Kiss Jenő nyugalmazott könyvtárigazgató, József Álmos helytörténész és Rosner Herman, a sepsiszentgyörgyi zsidó hitközség vezetője – mindhárman Pro Urbe díjasok – világított rá a sepsiszentgyörgyi zsidóság múltjára és emlékezetére. Mind a négyen elítélték a II. világháború alatt történt zsidóüldözést, a zsidó gyökerekkel rendelkező állampolgárok deportálását; felelevenítették a holokauszt rémeit átélő polgárok szenvedéseit, megemlékeztek a soha haza nem térő áldozatokról és azokról a túlélőkről, akik másutt telepedtek le, egy új társadalomba illeszkedtek be és hozzájárultak annak fejlődéséhez. Emlékeztettek arra, hogy Európa számos országában megbélyegeztek, kiszolgáltattak, deportáltak, kifosztottak állampolgárokat – gyermekeket és felnőtteket – a II. világháború alatt egy őrült eszme nevében, Adolf Hitler kedvéért. Papp Richárd kiemelte, hogy a háború alatt történt traumákat nem lehet tabuként kezelni, beszélni kell róluk, elmesélni a ma élőknek a holokauszt tragédiáit. Sibianu Victor történelem szakos megyei tanfelügyelő elmondta: az utóbbi években a diákokat is elviszi a ho­lokausztmegemlékezésekre a Vojkán utcai temetőbe, és minden ünnepet betartat; hangsúlyozta, hogy a történelmet, a kultúrát előtérbe kell helyezni. József Álmos helytörténész diavetítéses előadással ismertette a város zsidó származású néhai polgárainak tevékenységeit, Kiss Jenő a város járdáin elhelyezett botlatókövekről beszélt, amelyek az egykori zsidó lakások helyeit jelzik; ötlete a ma Izraelben élő, de időnként hazalátogató Féder Zoltán volt sepsiszentgyörgyi lakossal való találkozáskor született. Rosner Herman szülei meghurcolásáról számolt be: Erdélyen kívüli térségben laktak, ahol megkülönböztetés érte őket. Őt magát Sepsiszentgyörgy városába küldte a sors, ahol több más elfoglaltsága mellett elvállalta a városi zsidó hitközség vezetését. Féder Zoltán ötlete alapján és az önkormányzat, illetve Antal Árpád polgármester támogatásával állított sírköveket az 52 innen elhurcolt zsidó gyermeknek és emlékoszlopot a soha haza nem tért városlakóknak. A témához kapcsolódva megjegyezném, hogy az államoknak minden korban védeniük kell a befogadott népcsoportokat, kisebbségeket, és kötelességük e téren a többséget is felvilágosítani. 

A budapesti vendégek a zsidó naptár (Luah) szerint kiemelkedő ünnep után érkeztek: a fák újéve (tu bisvát) idén február elsejére esett, és a hagyomány szerint a rá következő pénteken, naplemente után, amikor a shabbat kezdődik, meggyfacsemetéket ültetnek el a gyermekek. Sepsiszentgyörgy zsidó temetőjében a 2026-os esztendő legelső ilyen ünnepét tartottuk meg a brassói zsinagóga magas rangú vendégeinek részvételével. A gyümölcsfacsemetét egy városi kislány, Elisabeth Mako ültette el február 5-én, másnap pedig a brassói zsinagóga gyümölcsöskertjében szintén meggyfacsemetét ültettek két kislány szorgoskodásával. Mindkét helyen Zvi Kfir rabbi és Roby Roth elnök áldotta meg őket. Az ültetés után istentisztelet következett, majd az elnök a Shalom nevű vendéglőbe tessékelte a résztvevőket az ünnepi vacsora elfogyasztására, ahol bőséges gyümölcsöstálak is voltak. A négyfogásos étkezés fatörzset jelképező süteménnyel zárult.

Hadd említsem itt meg, hogy miért oly gazdag Izrael gyümölcsökben is. A gyümölcsöskertet fenntartó gazda, amikor elülteti kis facsemetéit, három évig hagyja növekedni; a negyedik évben, amikor a fa termést hoz, illik azt felkínálni a jeruzsálemi gyümölcspiacon, az ötödik évben pedig a termés a gazdáé, amellyel óhaja szerint rendelkezhet. És ha egy gazda eladja a gyümölcsösét, az új tulajdonos nem vághatja ki a gyümölcsfákat: így őrzik meg Izrael gyümölcsfáinak bőséges áldását. Imáikba is belefoglaltatik a gyümölcs, szőlő, kenyér és minden, amit a Földünk ád az emberiségnek.

Veres Ibolya, Uzon

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 771
szavazógép
2026-02-10: Gazdakör - Incze Péter:

Jogi felülvizsgálat alatt (Mercosur-egyezmény)

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke január 17-én Paraguayban írta alá az EU és a Mercosur-államok közötti előzetes egyezményt. A megállapodás életbelépése azonban egyelőre még kérdéses, ugyanis az Európai Parlament a dokumentumot jogi felülvizsgálatra küldte, miközben viták zajlanak szinte minden tagállamban, a gazdák érdekvédelmi szervezetei pedig továbbra is határozottan elutasítják az egyezményt. Január 20-án beszámoltunk a parlamenti szavazást megelőző történésekről, most további kérdéseket is áttekintünk.
2026-02-10: Nyílttér - :

Bolond a világ

Egy olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.