Faluról városi gyerekeikhez költözött, hajótörött székely ruhás öregemberekkel sörözött, középtermetű, kopaszodó ember volt, öltözködésében is elütött környezetétől, és ő vitte a szót. ,,Adott nektek a párt angolvécét, szarháziak, hogy megnézhessétek, mire vagytok képesek! — harsogta. — Azelőtt csak csobbant a pöcegödörben…" A szöveget és a figurát (azóta se találkoztam Vele) nem tudtam elfelejteni, ezért aztán megpróbáltam életrajzot képzelni Neki. Az életkora miatt bizonyos ,,centrális pontok (a második világháború, a hadifogság, a kollektivizálás sanyarú évei, melyeket borbélyként él át Felsőtáborban, egy képzeletbeli székely faluban) adottak voltak. Utazásokkal én ajándékoztam meg... Így született meg a székely Odüsszeusz, aki most halálával kitűnik a képből. De ez csak látszólagos. Mert fel fogom támasztani. Minden megvan, és mindent lehet!…