Farcádi Botond
A legnehezebb mégiscsak az, amikor saját magáról ír az ember. Talán egyszerűbb lett volna egy szikár szolgálati közleményben tudatni: személyes okokra hivatkozva Farcádi Botond lemondott a Háromszék főszerkesztői tisztségéről.
A szerkesztőségi közgyűlésen a lap munkaközössége Farkas Rékának szavazott bizalmat, így május 8-tól új főszerkesztője lesz az újságnak. A Háromszék hű marad eddigi értékrendjéhez, független napilapként a helyi közösséget kívánja szolgálni a jövőben is, a kiadó pedig mindent megtesz azért, hogy biztosítani tudja Kovászna megye egyetlen magyar nyelvű nyomtatott napilapjának megjelenését.
De ha csak ennyi, bizonyára túl sok kérdés maradt volna nyitva.
Lezárul egy korszak, új fejezet nyílik, új kihívások várnak – amikor nagyon nem tud mit mondani az ember, általában akad kéznél egy-egy többé-kevésbé alkalmasnak tűnő közhely, amivel ki lehet evickélni a legnehezebb helyzetből is. Csakhogy olvasóink és munkatársaim becsapása lenne, ha ilyenszerű magyarázattal zárnám 16 éves főszerkesztői munkámat – márpedig túl sok mindent kaptam tőlük, hogysem ezt megtehetném. Nem a közhelyek világából ismert „kihívásról” szólok ezért most, hanem sokkal inkább egyfajta „hazahívásról” – arról a befelé fordulásról, amelynek hitem szerint rendelt ideje van most életemben.
Másfél évtized alatt rengeteget változott a nyilvánosság működése, a sajtó helyzete, szerepe, megítélése, egyre kevesebb az igény arra a fajta klasszikus újságírásra, amelyért még középiskolás koromban ezt a pályát választottam. Ebben a közegben a társadalom egy része egyre inkább olyan elvárásokat támaszt a sajtó felé, amelyeknek felelős főszerkesztőként nem tudok és nem is akarok megfelelni. Nyomaszt, hogy polarizálódó, radikalizálódó világunkban egyre kisebb az igény a kiegyensúlyozott, higgadt, mértéktartó tájékoztatásra. Aggaszt, hogy a közbeszéd napról napra durvul, az értelmes viták helyét mindinkább átveszik a kommunikációs szakértők által kitalált és levezényelt lejáratások. Én még abban a fajta újságírásban hiszek, ahol nem influenszerek mondanak fel narratívákat, hanem értelmes, művelt, írni tudó újságírók formálnak véleményt, nem telefonjaikon pár másodperces videókat görgető „fogyasztók” figyelmét akarjuk felkelteni, hanem az olvasni tudó olvasókét. Negyedik hatalmi ágként határozzák meg a médiát, és sokan azt várják el, hogy egyfajta szamizdat ügyészségként működjön – jómagam mindig sokkal inkább szolgálati ágként tekintettem a helyi sajtóra, amelynek szerepe túlmutat az aktuális politikai konfliktusokon, és küldetésében fontos szerepet játszik az is, hogy keresse és felmutassa a jót, feltárja az értéket, reményt ébresszen, közösséget építsen.
Olvasóinknak és munkatársaimnak köszönhetően a Háromszéknél mindezen elvekért tizenhat éven át főszerkesztőként dolgozhattam – most más pozícióban, a lap újságírójaként tehetem majd ugyanezt. Kicsit másként, kicsit befelé fordulva, de azzal a megnyugvással, hogy Farkas Réka vezetése alatt a lehető legjobb kezekben lesz a lap sorsa. És ugyanazzal az olykor megrendülő, máskor feltámadó, de el nem fogyó, kissé talán divatjamúltnak ható hittel, hogy az írott szónak súlya, a helyi sajtónak küldetése, az írástudónak felelőssége van közös otthonunk, Háromszék, Székelyföld sorsának alakításában, világunk pedig jó szavakkal jobbá tehető.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.