„Én már nem is számolom napokban, hanem esetekben” – mondja, miközben körbenéz a menhelyen. „Mert minden nap ugyanaz történik, csak más kutyákkal.” Mégis volt egy rövid időszak, amikor úgy tűnt, mintha javulna a helyzet. „Januárban erősen büszke voltam” – idézi fel. „Két kutyát hoztam be, és mind a kettőnek megkaptam a gazdáját. Mondtam is magamban: na, talán most kezd alakulni a helyzet. De én már tudom: ha valamit megdicsérek, jön az ellenkezője.” És valóban így történt. „Februárban öt kutyát hoztam be. Egynek sem lett gazdája. Márciusban egy volt, amelyiknek megkerült a gazdája, de amögött is egy szomorú történet áll: az az eb két másik, gazdás kutyát támadott meg séta közben. Ez már nem egyszerű probléma, ez felelőtlenség.”

Forró Béla nem csupán egy menhely vezetője. Évek óta nap mint nap járja az utcákat, reagál a bejelentésekre, maga fogja be a sérült vagy elhagyott állatokat, és ő próbálja azt is nyomon követni, honnan kerülnek ki ezek a kutyák. A beszélgetésünk során őszintén, néhol keserűen, de mindig gyakorlati tapasztalatokkal alátámasztva beszélt a romániai kóborkutya-probléma mélyén rejlő okokról: a tömeges felelőtlenségről, a chip- és ivartalanítási kötelezettség betartatásának hiányáról, valamint arról a virágzó üzletről, amely a gazdátlan kutyákból profitál.

Fiatal, egészséges, kedves kutyák kidobva

A legszomorúbb talán az, amit Forró Béla többször is hangsúlyoz: a bekerülő kutyák többsége fiatal – másfél – két és fél évesek –, egészséges, jó viselkedésű és barátságos. Nem öreg, beteg vagy agresszív állatokról van szó, akiktől emiatt szabadulnának a tulajdonosok, akiknek teherré vált az egykori házikedvenc egyre nehezebb gondozása. „Ha egy öreg kutyát dobnak ki, azt még valahogy megértem a hosszú évek tapasztalata alapján, de ezek fiatalok, akiknek még hosszú életük lenne” – mondja.

A fogazat alapján végzett becslések szerint a bekerülő ebek nagy része két év körüli. Sok esetben rendőrségi kérésre kell kiszállniuk, mert a kutya az úton veszélyezteti a forgalmat vagy az embereket. A menhelyen aztán kiderül: nincs chip, nincs azonosítás, így a gazda nehezen vagy egyáltalán nem található meg.

Ezek a barátságos, kistermetű kutyák a napokban kerültek a menhelyre

A chip- és ivartalanítási rendszer kudarca

Romániában évek óta kötelező a kutyák mikrochippel való ellátása és ivartalanítása, különösen a keverék ebek esetében. 2014 és 2017 között az állatorvosokat még erősebben kötelezték erre, és Forró Béla akkoriban aktívan segített Németh Loránd doktornak a gelencei körzetben. „Nagy előrelépés volt, mert az állatorvosok közvetlenül az állat­egészségügy részeként működtek, és látták, ellenőrizték a dolgokat” – emlékszik.

Később azonban visszavették ezt a jogosultságot. Ma az állatorvos nem kötelezheti a tulajdonost a chip beültetésére vagy az ivartalanításra. Csak tájékoztathat. A büntetések – akár 5000 lej – csak a már nyilvántartott, chippel rendelkező kutyák esetében működnek hatékonyan. Aki viszont nem regisztráltatta az állatát, azt nehezebb megtalálni és büntetni.

Forró Béla szerint ez a legnagyobb hiba a rendszerben. „Ha valakinek tyúkja, disznója vagy lova van, be kell mennie az állatorvoshoz oltásra, chipre. A kutyákkal miért más a helyzet?” – kérdezi. Hozzáteszi, az állatvédő szervezetek évek óta folytatnak információs kampányokat, de az eredmények szerények.

Riasztó statisztikák

Egy 2015 és 2024 közötti nyilvántartás szerint Romániában mintegy 5,2 millió kutya szerepel a hivatalos rendszerben. Ebből alig 5 százalék ivartalanított – azaz körülbelül 280 ezer. A fennmaradó milliók szabadon szaporodhatnak. Helyi felmérések és önkormányzati összesítések szerint 750 ezer és 1,25 millió között mozog a szabadon élő, gazdátlan kutyák száma. Forró Béla egy egyszerű, de brutális számolást is bemutat: ha csak a nőstények 60 százalékos arányát vesszük alapul, és minimális szaporodási rátával számolunk, évente elméletileg akár 24 millió kölyök is születhet. Természetesen a betegségek, a természetes szelekció és egyéb tényezők csökkentik ezt a számot, a tendencia azonban egyértelmű: hatalmas a túlszaporulat.

A „kutyaexport” mint üzletág

Az utóbbi években Románia jelentős szereplővé vált a kutyák nemzetközi kereskedelmében. 2014 és 2025 között mintegy félmillió kutyát exportáltak, 200–250 millió euró értékben. Csak 2025-ben több mint 40 ezer exportengedélyt adtak ki. Sok esetben ezek a kutyák a menhelyekről vagy a szabadon élő populációból származnak, és nyugat-európai vagy más országokba kerülnek örökbefogadásra.

Forró Béla szerint ez a rendszer egyik legsúlyosabb torzulása. „Van egy hatalmas kutyaexport-biznisz, amelyben sokan jól keresnek – felelőtlen emberek és akár hivatalos szereplők is.” Az export nem oldja meg a problémát, csak a szaporulat egy részét viszi ki a határokon túlra. Közben a helyi menhelyek túlterheltek, a probléma gyökere pedig – a szaporodás és az elhagyás – továbbra is ott marad az utcán.

Törpekecske – a gyerekek imádják a háziállatokat

A láncon tartás tiltása

2025-ben több törvényjavaslat is napirendre került, amelyek között szerepel a kutyák folyamatos láncon tartásának szigorú korlátozása vagy tiltása. A javaslatok szerint egy kutyát naponta legfeljebb két órán át lehetne rögzített láncon tartani, különben büntetés, akár börtön is járhat. Forró Béla ezt különösen veszélyesnek tartja a vidéki, háztáji környezetben. „A romániai magánterületek 95 százaléka nincs megfelelően bekerítve. Ha leveszik a láncot, a kutyák szabadon kijönnek az utcára” – figyelmeztet. Szerinte a falvakban a láncon tartott kutya sok esetben valódi őrző funkciót tölt be, és a tulajdonosok számára biológiai riasztórendszerként szolgál. 

A gazdasági helyzetet hozom szóba, azt firtatva, hogy a pénzhiány állhat-e a kutyák kidobása mögött, de Béla ezt határozottan visszautasítja. „Ne mondja nekem senki, hogy nincs pénz kutyát tartani” – mondja. „Egy kutya napi 350 gramm tápot eszik. Egy kisebb beéri 25 dekával. Ha a legolcsóbb tápot veszed is, 40 lej egy zsák, és az majdnem egy hónapra elég.” Így a felelős kutyatartásnak valóban vannak költségei, de aki ebben gondolkodik, nem megy csődbe egy kutya miatt. Részletezi is. „Mikrochip 50–60 lej. Egyszer az életben. Ivartalanítás? Volt ingyenes program évekig. Akkor mi az akadály?” És itt hangja keményebbé válik: „Az akadály az, hogy az ember nem akar felelősséget vállalni.” Egy hasonlattal él: „Ha egy kutya az udvaron ugat, az azt jelenti, hogy dolgozik. Őrzi a házat, jelez. Egy biológiai csengő. És még ennyit sem ér meg?”

„Ha ezt bevezetik anélkül, hogy a kerítéseket és a felelősséget megoldanák, még több kutya kerül az útra” – mondja. Hozzáteszi: ezek a döntések papíron jól hangzanak. De a valóságban problémát okoznak.

Az „állatbarát” Facebook-oldalak szerepe

Az állatbarátok is hozzájárulnak a problémához – mondja és ez az a pont, ahol a beszélgetés talán a legmegosztóbbá válik. Forró Béla keményen bírálja azokat az állatvédő oldalakat és személyeket, akik „segítség” címén folyamatosan mozgatják a kutyákat egyik helyről a másikra anélkül, hogy a probléma gyökerét kezelnék. 

„A legrosszabb az, hogy az úgynevezett állatbarátok sokszor rontanak a helyzeten” – mondja. „Facebook-oldalak, posztok, megosztások. Segítenek, persze – de rosszul.”

„Engem hívnak, ha kutyát találnak a mezőn egy dobozban. Megyek, de előbb megkérdezem: miért mentetek be a mező közepére egy dobozhoz? Azt hittétek, fagylalt van benne? Aztán fényképezem a kutyát, és egy órán belül kiderül, honnan hozták el. Visszaviszem, és ráveszem a tulajdonost a chipre és ivartalanításra” – meséli.

Szerinte ezek az oldalak sokszor csak a tüneteket kezelik, és akár akaratlanul is segítik a felelőtlen tulajdonosokat abban, hogy ne vállalják a felelősséget.

A menhelyet felkereső kicsiket játszósarok is fogadja

Macskák, rókák és a természet egyensúlya

A macskák esetében viszont más a tapasztalata. „Ott valahogy az emberek megértették” – mondja. „Ha etetem, akkor felelős vagyok érte. Ivartalanítom, hogy ne legyen még tíz.” Szerinte ez egy működő modell, ugyanis elég sok macska ivartalanított. „Több mint a fele biztosan. Ez mutatja, hogy lehet ezt jól is csinálni. A tömbházak között is sok macskabarát megértette, hogy a hozzájuk nőtt kedvenc vemhes lesz, így léptek az ügyükben, mert azt már rossz nézni, hogy a kedvenc utódai így vagy úgy, de elpusztulnak. Magam is elég sok cicát ivartalaníttattam, persze elég sok macskát látok most is, hogy vemhes. A macska a tömbházak között – bár okozhat bosszúságot – mégis hasznos: szabályozza a rágcsálók számát, így a különböző betegségek terjedését.”

A beszélgetés során szóba kerülnek a városba tévedő vadállatok is. „A Sinkovits-sportpályán volt egy róka, ami belegabalyodott az egyik focikapu hálójába. Reggel óta ott volt. Dönteni kellett: hagyom elpusztulni – látszott, hogy a végkimerülés határán van – vagy cselekszem” – meséli. „Értesítettem a rendőrséget, beöltöztem és kiszabadítottam. Viszont nekünk nincs felhatalmazásunk a vadállatokkal foglalkozni. Akiknek van, azok gyakran túl későn lépnek.” Ennek kapcsán egy esetet is elmesélt. „Éjjel hívtak, hogy egy elütött őz található a szentkatolnai úton. Még élt, de nem nyúlhattunk hozzá, mert vadállat, pedig közel volt a menhelyhez, ahol tudtunk volna segíteni rajta. Felhatalmazás nélkül egyet tehettünk: végignézhettük, ahogy elpusztul. Ez az, ami engem nagyon zavar.”

Szerinte a rókák elszaporodása némiképp pozitív jel, annak ellenére, hogy Kézdivásárhelyen már háztetőn (!) is filmeztek le két példányt. „Úgy tűnik, hogy a veszettséget visszaszorító, a hatóságok által kihelyezett tápláléknak volt hatása, emiatt van ennyi róka. Másként nem lenne: a veszettségtől elhullanának, mifelénk ugyanis a rókáknak nem igazán van természetes ellenségük” – hívta fel a figyelmet. Legutóbb bocsos medvét is sikerült kiűzni a városból – a csendőrséget szintén Forró Béla riasztotta, hogy a nagyvad a szentkatolnai út közelében van két utódjával.

Kis szőrmókok várnak gazdira

Mi a megoldás?

Romániában a kutyák azonosításának és nyilvántartásának alapját a RECS (Registrul Electronic al Câinilor cu Stăpân – Gazdás Kutyák Nyilvántartása) képezi, amelyet a Román Állatorvosok Kollégiuma kezel, az Országos Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hatóság felügyelete mellett. A rendszer célja az lenne, hogy minden gazdás kutya egyértelműen azonosítható legyen egy mikrochip segítségével, amelyet az állatorvos ültet be az állat bőre alá, és amely egyedi, 15 jegyű azonosítót tartalmaz. Elméletben ez a rendszer biztosítaná, hogy minden kutya visszakövethető legyen a gazdájához, a gyakorlat azonban egészen mást mutat.

A jogszabályok egyértelműek: minden kutyát kötelező chippel ellátni és regisztrálni a rendszerben legkésőbb 90 nappal a születése után, illetve még azelőtt, hogy eladnák vagy örökbe adnák. A menhelyekről kikerülő állatok esetében szintén kötelező a chipelés és a nyilvántartásba vétel. A regisztráció során nemcsak a kutya, hanem a tulajdonos adatai is bekerülnek a rendszerbe, valamint az oltások, a féregtelenítés és – adott esetben – az ivartalanítás ténye is rögzítésre kerül. A nem fajtatiszta kutyák ivartalanítása ráadásul kötelező is, pont a túlszaporulat visszaszorítása végett.

A rendszer működése azonban már a kezdetektől nem volt problémamentes. Forró Béla tapasztalatai szerint a 2020 előtti időszak még viszonylag sikeresnek volt mondható, mivel ekkor az állatorvosok aktívabb szerepet kaptak az ellenőrzésekben. Ebben az időszakban több kutyát sikerült azonosítani és nyilvántartásba venni, részben annak köszönhetően, hogy az állatorvosok közvetlenebb kapcsolatban álltak a gazdákkal, és nagyobb rálátásuk volt a helyi állatállományra. A későbbi években azonban ezek a jogosítványok jelentősen szűkültek, így az állatorvosok ma már leginkább csak tájékoztatni tudják a tulajdonosokat, de nem tudják kikényszeríteni a szabályok betartását.

A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a rendszerben hatalmas „láthatatlan zóna” alakult ki. A büntetések – amelyek akár több ezer lejt is elérhetnek – főként azokra vonatkoznak, akik már regisztrálták kutyájukat, így valamilyen formában „láthatóak” a hatóságok számára. Azok a gazdák viszont, akik egyáltalán nem chipeltetik és nem is regisztrálják az állataikat, gyakran teljesen kívül maradnak az ellenőrzési rendszeren, így gyakorlatilag következmények nélkül kerülhetik meg a szabályokat.

A hivatalos adatok is alátámasztják a rendszer hiányosságait. Bár több millió kutya szerepel a nyilvántartásban, ezeknek csupán töredéke felel meg teljes mértékben a jogszabályoknak, különösen az ivartalanítás tekintetében. A nem regisztrált kutyák száma pedig még ennél is jóval magasabb lehet, különösen a vidéki térségekben, ahol sok tulajdonos egyszerűen nem viszi állatorvoshoz az állatát, és nincs rendszeres ellenőrzés sem.

Testkamerából kimentett fényképen a bajba került róka

A chip hiánya közvetlenül hozzájárul a kóbor kutyák számának növekedéséhez. Amikor egy állat nem azonosítható, a gazda könnyen megszabadulhat tőle anélkül, hogy felelősségre vonnák. Az utcára kerülő kutyák jelentős része emiatt teljesen „névtelenül” jelenik meg a rendszerben, és köt ki végül valamilyen menhelyen, és lehetetlen visszavezetni az eredeti tulajdonoshoz. 

A menhelyek emiatt folyamatos túlterheltséggel küzdenek. A bekerülő kutyák többsége chip nélküli, minden esetben újra kell őket regisztrálni, ami további terhet ró az amúgy is szűkös erőforrásokra. A problémát súlyosbítja az is, hogy Románia jelentős kutyaexportőr, és sok esetben a chipelés csak közvetlenül az export előtt történik meg, ami tovább torzítja a rendszer működését.

A hiányosságokat gyakran helyi állatvédők próbálják pótolni saját eszközeikkel. Önkéntesek és szervezetek ingyenes vagy támogatott ivartalanítási kampányokat szerveznek, tájékoztató akciókat indítanak, és igyekeznek visszajuttatni a megtalált kutyákat a gazdáikhoz. Ezek a kezdeményezések azonban csak részben tudják ellensúlyozni a rendszerszintű problémákat.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a megoldás nem új törvények bevezetésében rejlik, hanem a meglévő szabályok következetes betartatásában. Ehhez elengedhetetlen lenne az állatorvosok jogosítványainak bővítése, a rendszeres helyszíni ellenőrzések bevezetése, valamint a szankciók kiterjesztése a nem regisztrált kutyák tulajdonosaira is. Emellett szükség lenne országos szintű, jól finanszírozott chipelési és ivartalanítási programokra, valamint a nyilvántartási rendszer technikai fejlesztésére.

Amíg azonban a chiprendszer inkább csak papíron létezik, addig a kóbor kutyák problémája továbbra is súlyos marad. „Nem gyűjtök ellenségeket, de ha kell, kiállok az igazság mellett” – zárja a beszélgetést Forró Béla. „A kutyák nem tehetnek róla. Az emberek felelőtlensége a baj forrása.” 

A romániai kóborkutya-probléma nem csupán állatvédelmi kérdés. Közegészségügyi, közlekedésbiztonsági és társadalmi ügy is egyben. Amíg a rendszer nem kezeli a gyökereket – a szaporodást, az azonosítást és a felelősséget –, addig az utcákon és a menhelyeken folytatódik a körforgás. A valódi megoldás azonban állami és társadalmi szintű elköteleződést igényel.