Beszélgetés Porczel Barbara kézdiszéki falugazdásszalA szakmai tudás mellett az emberi hozzáállás kulcsfontosságú

Porczel Barbara Kézdiszék falugazdásza. A céhes városban nőtt fel, itt végezte középfokú tanulmányait, majd agrár- és élelmiszer-gazdaság alapképzésen a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karán tanult tovább, itt végezte el a mesterképzést is.

– Honnan származik és mikor kezdődött a mezőgazdaság iránti érdeklődése?
– Mindig érdekelt a vidékfejlesztés, az emberekkel való munka. Úgy érzem, hogy megtaláltam a helyem: emberekkel foglalkozhatok, segíthetek, és egy olyan területen dolgozhatok, ami igazán közel áll hozzám. Ez az érdeklődésem gyermekkoromig vezethető vissza. Nagyszüleim révén sok időt töltöttem falun, ahol közel kerültem a mezőgazdasághoz, az állatokhoz és a természethez is. Ez számomra egy természetes közeg volt, amit mindig is egy egészségesebb, nyugodtabb életformának láttam. Akkor még nem tudatosult bennem, hogy ez lesz az utam, de ezek az élmények mély nyomot hagytak bennem és később a pályaválasztásomban is visszaköszöntek.

– A Csíkszeredai Sapientián végzett. Miért választ egy fiatal lány agrár- és élelmiszer-gazdaság szakot?
– Mi tagadás, nem volt egyértelmű döntés. Sok más szakma is megfordult a fejemben, és kezdetben inkább az élelmiszeriparhoz, gazdasághoz kapcsolódó képzések vonzottak. Ugyanakkor tudat alatt mindig közel éreztem magam ehhez a területhez. A Bod Péter Tanítóképzőben töltött középiskolás éveim hatással voltak rám, ez megtanított arra, hogy szeressek emberekkel dolgozni, empatikus legyek és türelemmel forduljak mások felé. Emiatt egy időben az óvodapedagógusi pályán is gondolkoztam. Végül ezek az irányok és az emberek iránti nyitottság, az élelmiszeripar iránti érdeklődés és a vidékhez való kötődés mind a mezőgazdaságban, vidékfejlesztésben találkoztak. Azért választottam ezt a szakot, mert itt egyszerre tudok emberekkel foglalkozni és egy olyan területen dolgozni, ami a mindennapi élet alapját jelenti.

– Az alapkézpés után a mesteri képzésre is jelentkezett.
– Az alapképzés után úgy éreztem, hogy még szeretném mélyíteni a tudásomat, jobban átlátni az agráriumot és a gazdasági életet is. A mesterképzést már úgy végeztem, hogy közben dolgoztam, így a gyakorlat és az elmélet folyamatosan kiegészítette egymást. Ez motivált abban is, hogy az utolsó évemben ne csak az államvizsgára készüljek, hanem a Tudományos Diákköri Konferenciára (TDK) is jelentkezzek. Kutatási témám a technológiai fejlődés vizsgálata volt a családi gazdaságok körében. Azt kutattam, hogy a gazdák mennyire nyitottak az új technológiákra, mi ösztönzi vagy éppen mi akadályozza őket ebben. Ez a téma számomra különösen fontos, mert a mindennapi munkám során is látom, hogyan találkozik a hagyomány és a modernizáció. Nagy megtiszteltetés volt, hogy a munkámmal országos TDK-jelölést sikerült elérnem. Ez egy jó szakmai visszajelzés volt számomra, és egyben megerősítés is abban, hogy érdemes ezzel a témával foglalkozni.

– Hogy néz ki egy falugazdász mindennapja?
– A falugazdász munkája nagyon változatos: vannak irodai napok, amikor dokumentumokkal és őstermelői ügyekkel foglalkozom, máskor terepen vagyok, gazdatalálkozókon veszek részt vagy éppen rendezvényeken képviselem a közösséget. Fontos számomra, hogy jelen legyek olyan eseményeken, mint az Ákovita, a Böjti Csemege Sajtverseny, a Nektária Mézverseny, a Füst és só – Székelyföldi Szalonna Mustra, a Borszereda, a Székelyföldi Búzaösszeöntés – amely a Magyarok Kenyere programhoz kapcsolódik –, valamint a Kürtőskalács Fesztivál és a nemzetközi fogathajtó versenyek. Nemcsak a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete, hanem az Agrosic által szervezett szakmai és vidékfejlesztési programokban is aktívan részt veszek. Úgy gondolom, ezek az alkalmak fontos tudást, kapcsolatokat és fejlődési lehetőségeket biztosítanak a gazdáknak. Ez egy olyan hivatás, ahol nincs két egyforma nap, és ahol a szakmai tudás mellett az emberi hozzáállás is kulcsfontosságú.

– Hogyan és miképpen segítheti a gazdákat?
– Igyekszem mindenben segíteni, amiben csak tudok. Információt adok át támogatásokról, pályázati lehetőségekről, segítek az adminisztrációban és a felmerülő kérdésekben is. A falugazdászok egyik legfontosabb szerepe, hogy kapcsolatot képezzenek a gazdák és az intézmények között, hiszen sok gazdának nincs ideje naprakészen követni a változásokat. A hálózat célja éppen az, hogy ezt a hiányt pótolja és gyakorlati segítséget nyújtson a mindennapokban.

– Milyen szerepet tölt be még az erdélyi falugazdász-hálózat?
– Számomra különösen fontos ez a közösség, hiszen a falugazdász-hálózatban nem egyedül dolgozunk: ha egy adott kérdésben több tapasztalatra vagy speciális szaktudásra van szükség, mindig számíthatunk egymásra. Erdélyben több falugazdász-hálózat is működik, Székelyföldön a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete, amelynek én is tagja vagyok. A három székelyföldi megyében összesen 34 kolléga dolgozik, akik szaktudásukkal az agrárszektor szinte minden területét lefedik. A kollégák között megtalálhatók állattenyésztő mérnökök, növényorvosok, méhészek, pályázati szakértők, biogazdálkodási ügyintézők – és még hosszan sorolhatnám –, így a gazdák komplex és szakszerű támogatásban részesülhetnek. A falugazdász-hálózatban dolgozó szakemberek egymás munkáját kiegészítve segítik a gazdákat, így biztosítva a minél átfogóbb és hatékonyabb segítségnyújtást. Emellett jó kapcsolatokat ápolunk a megyékben működő vidékfejlesztési egyesületekkel is, ami tovább erősíti a gazdálkodók támogatását és a helyi közösségek fejlődését. A falugazdászok legfőbb feladata a szaktanácsadás, emellett azonban a gazdák gyakorlati támogatásában is fontos szerepet vállalnak: segítik őket a különböző pályázati és támogatási rendszerekben való eligazodásban, valamint képzések és szakmai rendezvények szervezésével is hozzájárulnak a vidéki közösségek fejlődéséhez.

– Kézdiszéki falugazdászként miként látja a vidéki élet jövőjét a fiatalok szempontjából? Mennyire vonzó a mai fiatal családok számára a falusi életforma?
– Úgy gondolom, hogy a vidéki életnek van jövője, még ha kihívásokkal is kell szembenézni. Az utóbbi években egyre többen fordulnak vissza a természetközeli életformához, és ez a fiatalokra is egyre inkább jellemző. Háromszéken különösen erős a mezőgazdaság, főként a növénytermesztés ágazata, és Kézdiszéken is sok ügyes fiatal gazdálkodó tevékenykedik. Nap mint nap látom a fejlődést és a jó példákat, ami bizakodásra ad okot. Bízom benne, hogy a családi gazdaságok hosszú távon is fennmaradnak, és a fiatal nemzedék is megtalálja a helyét ebben az életformában.

– Az agrárbölcső-akcióból is kiveszi a részét...
– Számomra nagyon fontos, hogy ne csak szakmai, hanem emberi szinten is jelen legyek a közösség életében. Az agrárbölcső-kezdeményezés is ezt a célt szolgálja: a gazdálkodó családok támogatását, megbecsülését és a közösség erősítését. Úgy gondolom, hogy a falugazdász szerepe nem merül ki az adminisztrációban vagy a tanácsadásban, ennél sokkal több: jelenlét, odafigyelés és segítség a mindennapokban.

– Mit tart a legfontosabbnak a munkájában? 
– Egy számomra különösen fontos kezdeményezésről tennék említést, a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem programról, amely a Kárpát-medence magyar gazdatársadalmának egyik legszebb összefogása. Ennek a programnak több szemszögből is különös jelentősége van számunkra. A Magyarok kenyere – 15 millió búzaszem a Kárpát-medencei magyar gazdák összetartozását és összefogását jelképezi. Ez a program közös értékekre épít: a szülőföld szeretetére és az elköteleződésre az iránt, hogy a szülőföldünkön otthont teremtünk minden nemzedék számára. Ma már nem csupán a gabona összegyűjtése, annak megőrlése és a belőle készült kenyér rászoruló családokhoz való eljuttatása képezi a program részét, hanem egy sokkal átfogóbb adományozási tevékenység is megvalósul. A gazdák ma már nemcsak gabonát, hanem burgonyát, sárgarépát, hagymát, céklát és egyéb terményeket is felajánlanak, ezekből az adományokból pedig a rászoruló családokon túl idősotthonokba, árvaházakba, gyermekotthonokba, kórházakba és rehabilitációs központokba is sikerül juttatni. Háromszéken nagyon aktív ez az összefogás, és külön öröm számomra, hogy Kézdiszéken is egyre több gazda csatlakozik. Látni lehet, hogy a helyi gazdákban erős a segíteni akarás. A kézdiszéki gazdák összefogása számomra is megerősítés abban, hogy a közösség ereje ma is élő és működő érték.