Szombaton Kolozsváron adták át az Erdélyi Közművelődési Egyesület – EMKE idei díjait. A kitüntettek között két háromszéki alkotó is szerepel. Lapunk Kultúra oldalán az ünnepségen elhangzott méltatásuk szerkesztett változatát közöljük:
Demeter László, Gróf Kun Kocsárd-díj
A nemzeti létnek mindig nehéz kérdései vannak. Ilyen fogas nemzeti kérdés a szórvány problematikája is. Az elfeledett régiót újonnan felfedezték a határon túliak, a tömbvidék fáradt székely vándora pedig megpihenni vágyott, a gyakorta csak átutazás célját képező Fehér vagy Hunyad megyében. Emberek kötöttek barátságot, akik lelkesen ünnepelték, hogy a szórványlét előretolt helyőrség, vagy végvárbástya szerepében jól működő és csodákra képes intézményeket teremtett. Demeter László Fehér, Szeben és Hunyad megyét nem tekintette olyan rezervátumnak, amelynek még létező magyar nemzeti életét érdemes a rivaldafény közepette színpadra vinni, hanem épp ellenkezőleg: hivatásának látta megérteni és megélni azt. Ez akár családi, baráti vonatkozásokat is jelentő kapcsolatrendszert erősített meg. Szívügye volt a testvéri kapcsolatok, kiépítése-ápolása, 2016-ban ő javasolta, hogy az ottani magyar közösségeket is támogató testvértelepülési kapcsolatok alakuljanak a döntően románok lakta régiókban. Felismerte, hogy a szórvány történelmi és nemzeti mondanivalója, küzdelme egy rendkívül fontos nemzetépítő és megtartó üzenet.
Demeter László, aki 1975. július 1-én Baróton született, évtizedek óta aktív a dél-erdélyi magyar szórványközösségekben. 1996–2000 között zajló kolozsvári egyetemi tanulmányai után Erdővidék művelődésének őrévé vált. 2006 óta az Erdővidéki Múzeumot muzeológusként vezeti. Helyi civil szervezetekben vezetőként, (Gaál Mózes Közművelődési Egyesület, Kún Kocsárd Egyesület, Pro Bonum Publicum), de kiadóként is aktív a Tortoma és Heraldika Kiadók működtetése által. Tevékenységei közt megtalálhatóak helyi, székelyföldi szakmai eredmények, magyar nemzeti témákban kiadott tudományos munkák, valamint szórványkisebbségi kulturális programok (konferenciák, találkozók, szórványnapok, zászlóátadások, emléktáblák avatása) szervezése. Ez a munka Barót–Kovászna–Szeben–Hunyad–Fehér megyei szórványtömb tengely mentén alakult. Igazi lokálpatrióta, ami egész erdélyi magyar valóságunkat lefedi. A Székelyföld–Szórvány együttműködési programban rengeteg olyan kulturális rendezvényt szervezhetett, amely Dél-Erdély magyar közösségeinek identitását erősítette. 2009-től Kovászna megye tanácsának tagjaként szorgalmazta a dél-erdélyiekre kiterjedő szórványprogram elindítását. Neki köszönhető, hogy november 15., Bethlen Gábor fejedelem születésnapja lett a magyar szórvány napja. Ezt a kezdeményezését elfogadta az otthoni intézmények mellett a Magyar Országgyűlés is. Figyelmeztetett arra a tényre, hogy a szórványban élők közösségei is erőforrásai a nemzeti létnek, amelyeket kötelességünk megóvni. Munkájában minden esetben az identitás kérdése volt a meghatározó: magyarnak lenni és maradni a Kárpát-medencében Demeter László szerint is nemcsak kötelezettség, hanem szent gyönyörűség. Ő tudta legjobban megvalósítani azt a szándékot, hogy az erdélyi szórványmegyéknek Székelyföld legyen a belső anyaországa. 2016-ban Baróton – Kovászna Megye Tanácsa és Barót Városa támogatásával – rendezte meg a dél-erdélyi szórványok találkozóját (Szebennel, Fehér- és Hunyad megyével), melyet a szórványmegyékben szervezett számos rendezvény követett.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a szórványközösségek gyorsuló elsorvadása bekövetkezhetne, ha csak Demeter László nem bátorítaná mindazokat, akik általa nemcsak hasznosnak, hanem örömtelinek is érezték a nemzeti lét küzdelmeit. Érezte, hogy komoly igény van ott is a művelődésre és anyanyelvű beszélgetésre. A szórványmunka általában hálátlan, hiszen oda, ahol kevesen laknak magyarok, nem jut kellő figyelem és befektetés. Demeter László sosem tett különbséget a tömb és szórvány között, hanem értékalapú módon – mindenkit a maga tevékenységének mértéke és haszna szerint méltatott. Egyetlen szempontja volt: a magyar nemzetéért és a tágabb Erdélyért mindvégig küzdő ember és közössége sorsának példaértékű ismertetése. Ezzel a szórványvilág emlékezetének őre lett.
Vallomása szerint kezdetben az erdővidéki kultúra vigyázója akart lenni, ezért Tortoma névvel – amely őrhegyet, vigyázóhegyet jelent – Baróton létrehozta könyvkiadóját. Tervét Isten megváltoztatta, hiszen gondjaiba vette a dél-erdélyi szórványt is. Hitvallása Rijeka (Fiumé) partvidékétől, a szórványvidéken át Háromszékig példaértékű: „Hiszem és vallom” – mondotta – „hogy magyar történelem és magyar kultúra egy van”. Vallja, hogy mi, magyarok rendkívül gazdag és értékes múlttal rendelkezünk, amely kötelez bennünket, s ha mindenki a saját helyén és környezetében eleget tenne ennek a kötelességnek, nem lenne semmi gond. Mégis ezernyi nemzeti bajunk, rosszul végzett munkánk közepette állítom, hogy jó, hogy van egy Demeter Lászlónk, aki a megoldásokra figyelmeztet és a közös dolgainkat segít helyre rakni! Nem csupán büszkék vagyunk rá, hanem hálásak is: köszönjük László eddigi értékes munkádat, amelyet az egy és oszthatatlan nemzet asztalára tettél. Példa vagy arra nézve, hogy ami összetartozik, az össze is nő. Azt is tudjuk, hogy ezt mindig hittel, derűvel és reménységgel cselekszed. Leginkább azt, hogy a bibliai példa szerint megkerested és megtaláltad az elveszettet, mégha az a századik is. Lehet-e ennél szebb magyar hitvallás?
dr. hab. Gudor Kund Botond egyetemi adjunktus
Kónya-Ütő Bence. Fotó: Facebook / Tamási Áron Színház
Kónya-Ütő Bence – Kovács György-díj
Örömmel kiáltottam fel, amikor megtudtam a hírt. Végre! Végre észrevevődött, ahogy nálunk, Székelyföldön mondani szokás. Észrevevődött, ami jó ideje evidens, megkerülhetetlen tény. Akik a szakmában figyelő szemekkel vagyunk jelen, régóta látjuk a következőt.
Irigylésre méltó virtuozítás, éles jelenidejűség, árnyaltság, átlagon messze felüli munkabírás, zsigeri zeneiség és bosszantóan fejlett humorérzék, munkában tanúsított rendkívüli alázat, zavarba ejtő színpadi intelligencia: vagyis egy minden adottsággal megáldott színművész, aki ma már a legbonyolultabb szerepek eljátszására is képes. Úgy hívják, hogy Kónya-Ütő Bence.
Több ízben dolgoztam vele, láttam őt ahogy – Tamásiasan mondva – küsködik, ahogy tehetsége bimbózik, ahogy menekül a közhelyektől, ahogy éhesen követeli a figyelmet, ahogy időnként felrobban a színpad körülötte, és ahogy neki köszönhetően kiesnek a nézők a kacagástól színházunk kényelmes székeiből.
Tulajdonképpen középiskolás kora óta ismerem. Minden csínyre kapható, izgága, bűbájos fiú volt. Később figyelemmel követtem ügyködését a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, majd a Csíki Játékszínben eltöltött évei alatt is. 2010-ben, még utolsó éves egyetemista korában meghívtuk, legyen tagja a Tamási Áron Színház társulatának. Sokáig a zene ugyanolyan fontos szerepet játszott az életében, mint a színészet. Számos előadás zenei anyagának megalkotásával ismertté tette a nevét, nem kevésszer hangszeresként is megmutatta tudását, miközben szerepformálásaival már első pillanattól felhívta magára a közönség figyelmét. Elkerülhetetlenné vált, hogy egyre fontosabb szerepeket osszanak rá. Elképesztő volt, főleg a Radu Afrim rendezte előadásokban, ahogy színészként és Sound designerként egyaránt remekelni tudott. Ritka teljesítményeit mindannyian csodálattal követtük, mert fontos tudni, hogy Bencét a közössége őszintén szereti. Az utóbbi években energiáját kezdte egyre nagyobb mértékben a színészi munkába fektetni. A kitartó odafigyelés meghozta gyümölcsét: alakításai, bár továbbra is virtuózak maradtak, egyre elmélyültebbé váltak. Mára azt lehet mondani, hogy az egyik legerősebb színészi gárdával rendelkező romániai színház, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház vezető színészévé, és nem túlzok, ha azt állítom, hogy korosztályában a romániai színházi élet megkerülhetetlen színészévé is vált. 2015-ben a Sardar Tagirovsky rendezte Meggyeskert című előadásban Jasa szerepének megformálásáért a XV. Pécsi Országos Színházi Találkozón megkapta a Legjobb 30 év alatti színész díját, 2025-ben pedig a magyarországi Színházi Kritikusok Céhétől a legjobb férfi epizódszereplő díját vehette át a Bodó Viktor által rendezett A vihar című előadás Caliban szerepéért. Végül ebben az évben a legjobb férfi főszerep díjára jelölte a román színházi szövetség (UNITER) országos zsűrije Béranger szerepéért az általam rendezett Rinocéroszokban.
Tehát: végre! Végre nemcsak a nézők, hanem a szakma és a díjosztó ítészek is kezdték észrevenni ezt a különleges képességekkel megáldott erdélyi magyar művészt, akinek azt kívánom – azt kívánom neked Bence, hogy pályád töretlenül íveljen tovább, és végtelen sok alkalmad legyen, hogy közönségednek további igazi örömöket szerezhess!
Bocsárdi László rendező
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
