Kettős, családias hangulatú kulturális eseménynek adott otthont péntek délután a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Ház: ifjabb Nagy B. Viktor festménykiállítását Péter Alpár képzőművész nyitotta meg, ezt követően pedig Dimény H. Árpád költő mutatta be néhai Nagy B. Viktor Anyám az égből madarat olvas című verseskötetét. A családi emlékezés részeként Nagy B. Csaba ismertette édesapja és testvére rövid életútját. A jelenlévők így két generáció irodalmi és képzőművészeti alkotói folyamatának könyvben és kiállításban megjelenített szellemi örökségét ismerhették meg. A házigazdák nevében Daczó Zádor köszöntötte az érdeklődőket.
A kisebbik fiú, Nagy B. Csaba elmondta: édesapjuk, Nagy B. Viktor 1923-ban született Szárazajtán, majd a család Sepsiszentgyörgyre költözött. Első irodalmi próbálkozásai 1942-ben a budapesti Kisfaludy Társaságnál történtek. A háború évei őt is elérték: önkéntesként bevonult magyar katonának, részt vett a voronyezsi harcokban, ahol megsebesült. Foksányban megszökött a gyűjtőtáborból, és gyalog tért haza Sepsiszentgyörgyre. Mivel nem volt a kommunista párt tagja, házkutatásoknak és többszöri beidézéseknek volt kitéve. Első versei 1969-ben jelentek meg az Utunk hasábjain, később publikált az Igaz Szóban, az Ifjúmunkásban, novelláival pedig a Megyei Tükör külső munkatársa lett. Írásai megjelentek továbbá az Új Életben, a Munkáséletben és a Brassói Lapokban. Életében két verseskötete és egy novelláskötete látott napvilágot. 2003-ban Sepsiszentgyörgy városa Pro Urbe díjjal tüntette ki. Betegsége után 2009-ben hunyt el; síremlékét a református vártemplomnál három kopjafa jelzi.
Testvére, ifjabb Nagy B. Viktor 1950-ben született Sepsiszentgyörgyön. Elemi és középiskolai tanulmányait is itt végezte, majd a Hyperion Egyetem földrajz–történelem szakára járt. A csernátoni alkotótábor oszlopos tagjaként több egyéni és közös kiállításon vett részt.
Péter Alpár képzőművész személyes élményeit és benyomásait osztotta meg a kiállításmegnyitón. Régóta ismeri Viktor bácsit, aki Sepsiszentgyörgy egyik jellegzetes alakja. Elmondta: amikor felkérték, hogy segítsen a kötet elkészítésében, örömmel vállalta a borító megtervezését és az illusztrációk elkészítését. A baráti gesztusból valódi alkotói folyamat lett, amely számára is maradandó élményt jelentett. Ifjabb Nagy B. Viktor gyermekkora óta folyamatosan rajzol; nem a valóság ábrázolására törekszik, sokkal inkább arra, hogy vizuálisan ragadja meg mindazt, amit másként nem tud kifejezni. Elárulta azt is, hogy nappal dolgozik, de az est csendjében, az intim nyugalomban „jönnek elő” számára a képek, amelyeket megrajzol. A szakrális világot, amely egyszerre láthatatlan és mégis érzékelhető, elemi, őszinte és tiszta vizuális nyelven jeleníti meg.
Nagy B. Viktor szerint minden egyes kép a szívéhez nőtt, ezért egyiket sem adja el: számára az alkotás lelki megelégedés. Mesélt a képek keletkezéséről, történeteiről is: sámánok (isteni emberek), hunok, rabok (írástudók), lovak, ülük, különböző Krisztus-ábrázolások, végül pedig édesapja portréja szerepel a tárlaton. Néha úgy érzi, mintha „a jó Isten fogná a kezét” – vallotta meghatottan.
A rendhagyó könyvbemutatón Dimény H. Árpád költő elmondta: a család kérésére vállalta a teljes irodalmi hagyaték kötetbe rendezését. A szerkesztő számára világossá vált, hogy egy olyan életművet kell megőrizni, amelyben a természet, a szülőföld, a munka, a család és a történelem ugyanúgy jelen van, mint a szerelem, a veszteség vagy a rend. „Ez a könyv egy késői, de annál fontosabb gesztus, hogy Nagy B. Viktor hangja ne vesszen el, legyen helye a háromszéki irodalomban és a mai olvasók szívében.” Hangsúlyozta: számára az írás volt a lélegzetvétel.
A „munkásköltő” helyét is meghatározta: „Ha a költészetét a helyén akarjuk látni, akkor nem a mai kortársakhoz kell mérnünk, hanem azokhoz, akik életének akkori időszakában formálták az erdélyi magyar irodalmat. Gondolok itt a Forrás-nemzedékre és az ahhoz kapcsolódó alkotói körre. Ő ugyan nem tartozott szorosan ehhez a körhöz, nem volt része irodalmi csoportnak, de ugyanabban a történelmi és kulturális közegben írta verseit. A párhuzamok mégis nagyon szépen kirajzolódnak.” Kiemelte Magyari Lajos szerepét is, aki személyes mentora volt Nagy B. Viktornak. „A Forrás-nemzedék nagy költői a maguk módján mind a szülőföld poétái voltak. Nagy B. Viktor pedig ennek a hagyománynak volt a rejtett, későn megszólaló, nagyon is hiteles hangja” – fogalmazott Dimény H. Árpád, majd három verset is felolvasott ízelítőként.
A rendezvény végén a T3 nyomdájában készült verseskötetből Zay Kristóf, a Mikes Kelemen Líceum diákja és Siklódi Abigél, a Református Kollégium tanulója olvasott fel részleteket.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
