Az áprilisi gombák nemcsak a szemnek kedvesek, hanem a konyhában is igazi különlegességek. Mivel ilyenkor ritkább a „zsákmány”, érdemes minden példányát megbecsülni.
Pisztricgomba (Cerioporus squamosus)
Termőteste zsenge korában többnyire gumószerű, de olykor olyan különleges, fura alakzatokat ölthet, amelyek még a sokat látott gombászt is elgondolkodtatják. Ebből fejlődik ki a többnyire félkör, vese vagy nyelv alakú kalap, melyet rányomott, barna, körkörösen elrendezett pikkelyek díszítenek. Világosabb termőrétege viszonylag vékony, pórusai idősen tágak és szögletesek, a tönkre mélyen lefutók, a kalapról pedig könnyen lefejthetők. Rövid, zömök tönkje rendszerint excentrikus (oldalt álló), bázisa pedig általában feketés. Húsa fehér, rugalmas, idővel szívóssá, fássá válik. Illata jellegzetes: egyszerre emlékeztet a friss lisztre és az uborkára.
Sepsiszentgyörgyön nagyon gyakori, az egyik legnagyobb termetű városi gombánk. Ha a sűrű lombkorona oltalmában vagy nagy magasságban háborítatlanul fejlődhet, még aszfaltozott környezetben is elérheti a 25–30 cm-es szélességet, természetes élőhelyein pedig akár félméteres rekordpéldányok is előfordulnak.
Bár román népi nevei (păstrăv de nuc, urechea nucului) következetesen a diófával társítják, Sepsiszentgyörgyön ez a fajtakapcsolat egyáltalán nem jellemző. Legnagyobb kedvence felénk a szomorúfűz (előszeretettel telepszik meg a metszésfelületeken), de találtam már vadgesztenyén, amerikai és korai juharon, valamint korhadó tuskókon is.
Korai gomba, fő termőideje április végére és május első felére esik – a megfigyelések több mint fele ebből az időszakból származik. Ha egyszer megtelepszik egy fán, ott általában több éven át visszatér, olykor évente két hullámban is. Fontosabb városi lelőhelyei a központi parkban, a Kós Károly és az Olt utcában találhatók.
Csak fiatalon fogyasztható, amíg húsa puha és a kés ellenállás nélkül siklik benne. Legnépszerűbb elkészítési módja a rántott (bécsi) szelet, de vékonyra vágva, vajban vagy olajban ropogósra sütve is kiváló. Elterjedt a savanyúságként való tartósítása is. A már keményebb, de még nem túl öreg példányok szárítva és porítva levesek, mártások és húsételek aromás fűszerei lehetnek.
A környéken leginkább „piszpirisz” néven ismerik. Sepsibükszádi nagyszüleim mesélték, hogy régen a nagyobb példányok rugalmas húsából még labdákat is faragtak a gyerekeknek – így vált a pisztricgomba nemcsak étellé, hanem játékszerré is.
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
