Alekszej Grigorjevics Sztahanov szovjet bányász a Luhanszk és Bahmut között félúton fekvő Centralnaja-Irmino bányában 1935. augusztus 31-én 102 tonna szenet bányászott ki csaknem hatórás műszakja alatt (5 óra 45 perc), ami az előírt mennyiség 14-szerese volt! Szeptember 19-én pedig új csúcsot állított fel, 227 tonnát termelt ki egy műszak alatt. Fényképe újságokban és plakátokon jelent meg, de még a Time magazin címlapjára is felkerült.
Születéskori neve Andrej volt, azonban a világrekord felállítása után tévesen Alekszejként jelent meg a Pravdában. Az amúgy előre eltervezett eseményről a bánya táviratot küldött az újságnak, de abban csak a hős nevének A. kezdőbetűjét írták le. Az újságírók rövid gondolkodás után az Alekszej mellett döntöttek. Később Sztahanov erről levelet írt Sztálinnak, de ő azt válaszolta: „A Pravdánál nem tévedhetnek!” Röviddel ezután kicserélték a személyi iratait és a pártkönyvét, ahol már az Alekszej név szerepelt. Sztahanov valójában csak azért tudta véghez vinni hatalmas hőstettét, mert a párt előre megszervezte az eseményt és a többi bányász is segített neki.
A propaganda roppant erős fegyver! Eszköze pedig a média. Ez ma sincs másként: a hatalom gyakorlásának a harmadik, legerősebb pillére az írott és elektronikus sajtó, s ma már a szociális média. Pontosabban az abban terjesztett narratívák, elbeszélésmódok. De amíg Sztahanov idejében csak egypárt-hívők létezhettek, éppúgy, mint a Felhőatlasz (Cloud Atlas, 2012) című film 2144-es Új-Szöuljának Egyvélemény nevű állampártjában, addig napjainkban a médiát fogyasztók fele az egyik oldal fanatikus hívője, míg a másik oldal az ellenvélemény hitbuzgó hittérítője! A szekértábor mára már szétszakadt, így ellenségként nem a valódi külső ellenséget azonosítjuk, hanem a tábor másik oldalát. Mert okos ellenségeink már ismerik a Római Birodalom jól bevált politikai és hadászati módszerét, sikerreceptjét: oszd meg és uralkodj!
Ez nem biztos, hogy valódi és értelmes pluralitás: a nyolcvanas éveink végén, a kilencvenes évek elején csak azért tudtuk megmenteni bolygónk ózonrétegét (és magunkat a kipusztulástól), mert akkoriban még nem létezett az internet, így mindenki össze tudott fogni egyetlen cél érdekében, a freonmentes hűtőgépek és aeroszolok ügyében. Micsoda hatalmas szerencsénk volt! Ma, miközben a tábor egyik fele a gondokat próbálja a nagyközönség elé tárni, a tábor másik fele neves nemzetközi szakértők bevonásával igazolja, hogy a probléma igazából nem is létezik, csupán a minket kizsákmányolni akarók megtévesztési eszköze, az agymosás része! Ma simán végigveszekednénk az egész folyamatot, míg az utolsó ózonmolekula is eltűnik a sztratoszféránkból, és a világűrből érkező gyilkos sugarak az utolsó élő sejtet is szétroncsolják a Földünk felszínén.
Nos, akkor kinek higgyünk? Gondoljunk csak a mostanában igencsak megszaporodó laposföld-hívőkre, vagy akár a mindannyiunk által nemrég megélt Covid-világjárványra (2020). Társadalmainkat akkor óriási mértékben megosztotta a média látszólagos szólásszabadsága, hogy mindenki mindent kijelenthetett, következmények nélkül. Mert ma már nincs vonatkoztatási rendszer, nincs erkölcsi norma, nincs minimum standard. Csak buborékok. Emlékszünk? Még akár egyetlen családon belül is két vélemény létezett egyszerre: egyaránt voltak közöttünk oltáshívők, de voltak oltástagadók is. Szerintem higgyünk a józan eszünknek! Éljünk ugyan a lehetőségeinkkel, de megfontoltabban, bölcsebben. Döntéseinkben is. Legfőképpen pedig mérlegeljük alaposan a tetteink következményeit! Mert sajnos minden tettünknek következménye van, akár elismerjük, akár nem. Annak is, amikor oldalt választunk magunknak!
Pedig a narratívaharcok soha nem szabadna megmérgezzék egy közösség lelkét, a családtagok egymás iránti szeretetét, a közösség és a nemzet tagjainak egymás iránti kölcsönös tiszteletét! Vagy az összetartozás érzését. Mert egy hajóban evezünk, így igazából révbe érni is csak együtt tudunk! Vagy odaveszni... És ez nem csak nemzetként igaz ránk, hanem emberi fajként is! Gyerekeinknek mondjuk el: mi, a közösség gyűröttebb fejű tagjai egyértelműen a család, a hagyományos értékrend hívei maradunk, de attól nekik még joguk van másként gondolkozni, máshová szavazni, ha azt jobbnak gondolják. Attól még a gyerekeink maradnak, és ugyanúgy fogjuk szeretni őket! Végül is a jövőjük a tét, és olyan jövőt építhetnek maguknak, amilyet szeretnének. Ezt a jogot fiatalon mi is megkaptuk szüleinktől. A jövőnek ők részei maradnak, így vagy élvezni fogják azt a jövőt, vagy végig kell azt szenvedniük! Mert egy háborúban – akármilyen magasztos eszmék is vezéreljék az eljövendő világforradalmainkat –, nincsenek hősi halottak! Csak halottak… És mi nem szeretnénk a gyermekeinket hamis eszmék világforradalmaiban elveszni látni.
Pláne, ha azok az eszmék valójában 5 banit sem érnek. Én gyerekként egy Szatmár megyei kis faluban nőttem fel. Telente, egy roppant hosszú és meredek utcán végigszánkózva egy négyes útkereszteződéshez érkeztünk, ahol Kun Béla szülőháza állt. Egy egyszerű parasztház volt, amely árasztotta magából a pragmatikus és szakrális paraszti létezés szellemét. Ha balra csúsztunk tovább, a kommunista kultúra házához értünk le, ha jobbra, a végállomás a templom volt. Én már gyerekként megtanulhattam, hogy a világmegváltó eszmék roppant veszélyes és legtöbbször igencsak kétélű fegyverek! Mivé lehetett volna nemzetünk, ha Kun Béláink nem nincstelen, városba terelt proletár világforradalmárok (és országunk elveszejtői), hanem egyszerű, istenfélő, de jómódú parasztemberek maradhatnak…
Az egyik legnagyobb találmányunk és egyben legnagyobb tévedésünk is a pénz. A puskapor és az atombomba mellett… Az első sikeres atombomba-kísérlet után Robert Oppenheimer, az atombomba atyja a hindu szent könyvből, a Bhagavad-gítából idézett: „Most én lettem a Halál, a világok pusztítója”. Tudósként nem tehetett mást, követte határtalan tudásvágyát, a belekódolt kíváncsiságát. Hisz erre születtünk: ismerd meg a világod és benne önmagad! Ugyanennek a kíváncsiságnak a végterméke a polgári célokra használható atomerőmű is. De egy eszközünk, egy találmányunk sohasem jó vagy rossz! Tőlünk függ, hogy azt mire használjuk. Egy kalapáccsal remekül lehet építkezni, szeget beverni a falba – de használhatom arra is, hogy a szomszédom fejét verjem be vele.
Gyerekeinknek tudniuk kell valódi érveinkről, ismerniük kell meggyőződésünk alapjait, ha még beszélőviszonyban vagyunk velük. Hiszen nem vagyunk egymás ellenségei! Nem meggyőzni kell őket bármiről, csupán elmondani, higgadtan, miért is gondoljuk azt, amit gondolunk, majd meghallgatni – csendben – az ő érveiket is. Ki tudja, lehet, hogy mi gondoljuk rosszul? Adjunk gyerekeinknek, de saját magunknak is valós esélyt egy komoly, felelős döntés meghozásához.
Az elmúlt tízezer évben a Föld átlaghőmérséklete ±1 Celsius-fokon belül volt. Ez tette lehetővé, hogy az emberiség letelepedjen, feltalálja a mezőgazdaságot, létrehozza a városokat és a specializálódott szakmákat. Ennek a valószínűsége roppant csekély volt, ilyen stabil környezet geológiai időskálán addig még szinte soha nem fordult elő. De a kozmológusok jól tudják, hogy az ősrobbanásban keletkezett idő és tér fizikai paraméterei annyira finoman hangoltak, hogy a közönséges anyag létrejöttéhez is több trilliárdnyi teremtésre lett volna szükség, ha azok csupán véletlenszerűek! Ahhoz, hogy a természeti állandóink értékei pont megfelelőek legyenek, az évmilliárdokon keresztül stabilan létező csillagok, galaxisok és bolygók keletkezéséhez valami más is, valami több is kellett!
Eddig az atomháborút elkerültük valahogyan (már többször is), egyszerű, emberi döntéseink révén. Sztanyiszlav Petrov szovjet katona 1983. szeptember 26-án egyedül hozta meg azt a döntést, hogy nem indítja el a harmadik világháborút egy gép értékelése alapján. Vajon a mi gyerekeink hozhatnak majd ilyen döntést? Ha minden döntésüket a gépre bízzák majd? Annyi bizonyos, hogy a következő világháborúnk sokkal borzalmasabb és pusztítóbb lesz, mint az előző összes, együttvéve! Ma már a pusztítás hatékonyságát óriásira növeltük: nem 70 000 robbanófejjel rendelkezünk ugyan, mint a hidegháború idején, csupán 12 000 darabbal, de a mai verzióink pusztítóereje sokszorosa az akkor létezőknek! Jelenlegi problémáinkra a megoldást kár ebben a háborúban keresni, vagy pláne erre a háborúra gyúrni...
Ideje végre komolyabban venni a kétezer éve megkapott használati útmutatót, a legeslegfőbb parancsot: szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat! A még megmaradt kőolajunkat esetleg akkor nem a tankjainkba fogjuk tölteni majd, hanem valami szebb és jobb létrehozásának szenteljük. Odafentről mindent megkaptunk már, ami ehhez szükséges! A döntés csak rajtunk áll. Ezt hívják úgy, hogy szabad akarat. Nemrég ünnepeltük húsvétot: mi, keresztények tudjuk, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé! Ha jó irányba fordulunk, talán elérkezhetünk előbb-utóbb valódi céljainkhoz is.
Erdőközi Zoltán Csaba
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
