Szabadság tér 1.Mai székhelyére költözik a társulat

Az 1946-ban Kolozsváron, a helyi szaktanács épületében megalakult Dolgozók Színházának tizennyolc tagja – igazgató-rendező, tizenkét színész és öt kellékes – két év kolozsvári működés után szerződésben vállalkozott, hogy Sepsiszentgyörgyön Állandó Magyar Népszínház néven színházat alapít. A társulat 1948. augusztus 15-én érkezett városunkba, és rendezkedett be a Kossuth Lajos utca 3. szám alatti egykori Kupferstich szeszgyár előzetesen átalakított, színpaddal ellátott volt munkatermében. Az igazgató és rendező Bokor Andor volt, a színészek: Arányi Júlia, Berkó György, Bíró Levente, Bokor Ilona, Deésy Jenő, Fekete Gyula, Kárpáthy Maya, Kudelász Ildikó, Király József, Neagrau István, Székely Rózsa és Szirmai Gabriella. Augusztus 23-án tartották az első bemutatót Szemlér Ferenc Egy híd elkészül című egyfelvonásos darabjával. Szeptemberben újabb bemutatók következtek, felújították például Groow: Mélyre nyúlnak a gyökerek című darabját, melyet Kolozsváron már játszottak. 1949 februárjától Állami Magyar Színház lett az intézmény neve.

A Kossuth utcai épületben a terem és a színpad mérete sem felelt meg a követelményeknek, ezért 1949 októberétől a volt Városháza dísztermébe és a célnak megfelelően átalakított helyiségekbe költözött a színház. Október 1-től játszottak az új teremben, a régi színházépületben pedig mozit alakítottak ki Vasile Roaită Filmszínház néven, később ugyanott a Lux mozi működött.

Mivel a földszinten kávéház és boltok voltak, az új színháztermet egész más úton közelítette meg a közönség, mint most. Dancs Árpád Az én színházam című kötetében így vall erről: „A közönség a mostani nagykapun ment be, és balra, a lépcsőkön jutott el a terembe. A mai két igazgatói iroda volt az előtér, a mostani titkárság volt a ruhatár.”

Az évadzáró rendezvény

A színháznak azóta is otthont adó épület felújítását két évre tervezi Sepsiszentgyörgy Önkormányzata, de hogy valójában meddig fog tartani, azt a hazai politikai és gazdasági helyzetben senki sem tudhatja pontosan. Úgy döntött ezért a színház vezetősége, hogy az intézmény eddigi történetéhez méltó eseménnyel zárja az idei évadot, és indul el azon az úton, melynek végén – a remények szerint – egy minden szempontból megújult, korszerű színházépületbe térhet vissza. 

Június 29-én, mielőtt átadnák a terepet a munkálatoknak, egy kiállításra és nyílt beszélgetésre várják az érdeklődőket a nagyterembe. A kiállítás – mely 18 órától tekinthető meg az előcsarnokban – bemutatja a sepsiszentgyörgyi színház mindenkori játszóhelyeit, a színház mostani épületének alakulását, változásait az évtizedek során, és megörökíti a mostani állapotot is, mely lassan múlttá változik. A 19 órától kezdődő beszélgetésen olyan meghívottak mesélnek majd a színházról, akik jól ismerik annak történetét és eddigi működésének körülményeit: Nánay István újságíró, színházkritikus, egyetemi tanár, Kovács István unitárius püspök, lelkész, egykori önkormányzati képviselő, József Álmos helytörténész, tanár, önkormányzati képviselő, Bartha József képzőművész, színházi látványtervező, Nemes Levente színművész, egykori igazgató, Bocsárdi László rendező, egyetemi tanár, egykori igazgató, valamint Czegő Csongor dramaturg, a színház egykori irodalmi titkára. A beszélgetést Dálnoky Réka dramaturg, drámaíró, egyetemi tanár vezeti, zongorán közreműködik Szőcs Botond. A közönség soraiba szeretettel várnak mindenkit, aki részese akar lenni egy színháztörténeti fontosságú eseménynek. A Viszlát, színházépület! nevű nyílt beszélgetés minden résztvevő számára ingyenes. (nbs)