Nagy D. István
Kívülálló számára akár szórakoztató is lehet, ám akik szinte naponta megélik, megéljük, eléggé hajmeresztő, hogy lassan akár hobbiként is komoly gyűjteményt állíthatunk össze a medvékre figyelmeztető Ro-Alert riasztásokból.
Ennél már csak az kétségbeejtőbb, hogy a kétségkívül igen idegesítő hanggal „érkező”, de egyébként igen hasznos figyelmeztetésért gyakran ki sem kell tennünk a lábunkat otthonról, illetve nagyjából mindegy merre járunk – település központi része, periféria, kirándulóhely, erdő, mező – szinte menetrendszerűen érkezik a visító hang. Külön „varázsa” van, amikor már távolról hallani, ahogy sorozatban „felbőgnek” a telefonok, majd a miénkre is befut az egyenüzenet, melynek sorait nagy eséllyel sokan már szó szerint ismerik.
Józan ember számára a fentebb leírt jelenségnek (a támadásokról, károkozásokról szóló, szintén napi rendszerességgel érkező híradások mellett) egy üzenete van: medvefronton bizony katasztrofális a helyzet, és egyelőre még a remény is halvány, hogy megnyugtatóan rendeződhet belátható időn belül. Főképp olyan körülmények között, hogy esetenként pont azok, akiknek a kezében ott lennének az eszközök, hogy érdemben lépjenek, kerékkötőként viselkednek, netán egyszerűen közömbösek.
Előbbi viszonyulás beszédes példája Nicușor Dan államfő, aki május közepe tájékán úgy vélte, hogy a parlament által elfogadott állományszabályzó törvényt – mely idénre és a jövő évre 859 medve kilövését engedélyezi – bizony meg kell óvni az alkotmánybíróságon. Mert az elnök úgy látta – egyebek mellett –, hogy aránytalan az intézkedés, és a medvepopuláció nagyságát nem állapították meg elég tudományosan. Az eredmény: hosszas, szélsőséges irányba is elcsúszó vita, illetve közel egy hónap, amíg a talárosok eldöntötték, hogy a törvény – melyet nem mellesleg az RMDSZ terjesztett be – nem ütközik az alaptörvénybe, tehát alkalmazható. Természetesen ez még nem jelenti azt, hogy az említett viták elcsitultak volna, és ne lennének most is olyanok, akik kitartóan ragaszkodnak, ahhoz, hogy az egyértelműen túlszaporodott populációt békén kell hagyni. Mit nekünk emberélet, gazdálkodás és hasonló jelentéktelen apróságok.
A második fentebb említett hozzáállásért már kissé odébb kell mennünk, az Európai Unió intézményeiig. Ahol továbbra is kitartanak amellett, hogy a medve szigorúan védett faj, a populáció mérete lényegtelen kérdés, az pedig nem számít, hogy mit jelent ez az ott élőkre nézve, ebből pedig egy jottányit sem engednek. Pedig nem először hallhatták az érintett tagállamok (kiemelten Románia) képviselőitől adatokkal alaposan alátámasztva azt a mondatot, hogy a medvék védelme nem lehet fontosabb az emberi életnél és a gazdák biztonságánál, az pedig elfogadhatatlan, hogy közösségek éljenek rettegésben a nagyvadak miatt. Nem mellesleg a kérdést melegen tartók nem korlátlan vadászatot, csak rugalmasabb kezelést kérnek. Egyelőre úgy tűnik, hiába.
A fenti két példa alapján, melyek mellé könnyedén továbbiakat is fel lehet sorakoztatni, ismét csak arra a következtetésre juthatunk, hogy az egész medvekérdéssel sűrű erdőben bolyongunk, amelyből valahogy nem sikerül megtalálni a kiutat. Valahányszor úgy tűnik, ráleltünk az ösvényre, végül elakad az egész vagy csak pár méternyit sikerül előrejutni. Mégis meddig lehet ezt folytatni, illetve tűrni?
A szerző felvétele
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
