A székelyek pártfogója és szószólója 1.

Az előadás első alkalommal 2025. november 5-én hangzott el Gyergyószentmiklóson a Magyar Tudományos Akadémia megalakulásának 200. évfordulója (1825. november 3.) tiszteletére Garda Dezső által szervezett történészkonferencián. 2026-ban kötetbe szerkesztve is megjelent a többi előadás anyagával együtt. 

Bevezetőjében Garda Dezső keserűen jegyezte meg, hogy a közösségért szerényen, de eredményesen dolgozókkal szemben ma inkább az ügyeskedőké és nagyszájúaké a világ. És sajnos nem volt ez másképp az 1867-es kiegyezést követő időszakban sem, amint azt többek között Dobránszky Péter sorsának alakulása is igazolja.

Élete és munkássága

Dobránszky Péter Szabolcs megye Nyíregyházi járásában, Kótajon látta meg a napvilágot 1845. június 2-án miszticzai Dobra Péter néven. Középiskolai tanulmányait Ungváron végezte. A pesti, berlini, lipcsei és heidelbergi egyetemen hallgatott jogi és államtudományi előadásokat 1865–1869-ben. 1869 nyarán Heidelbergben szerzi meg a bölcseletdoktori oklevelet, majd 1869. november 9-én a kassai jogakadémián teszi le a bírói államvizsgát. 1871 októberében a pesti egyetemen az összes jog- és államtudományok doktorává avatják és egyetemi magántanárrá minősítik.

A győri (1869–70), a kolozsvári jogakadémia tanára (1870–1872), a pesti, illetve a budapesti tudományegyetem magántanára (1871–1887), ugyanakkor a József Műegyetemen a statisztika, a földrajz és a történelem tanára (1872–1887) volt. A budapesti nemzetközi statisztikai kongresszus egyik titkára (1874–75), a József Műegyetemen a közlekedésügyi igazgatás előadó tanára (1878–79). A gyergyószentmiklósi választókerület országgyűlési képviselője (1881–1887), nyugdíjazása után (1887) a budapesti tudományegyetem előadója és az államvizsga-bizottság tagja.

Kortársai nemzetközileg elismert, gazdasági statisztikával, történeti demográfiával, szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozó tudóst tisztelhettek benne.

Dobránszky és a székelyek

Első alkalommal 1875-ben látogatott Székelyföldre, eleget téve a sepsiszentgyörgyi orvosok és természetvizsgálók által Előpatakon évente megszervezett tudományos értekezletre szóló meghívásnak. Itt-tartózkodása alatt az ország egészéből összesereglettek egy részével a helyi közbirtokosság meghívására Borszékre is ellátogatott, így Háromszéken kívül Csík- és Gyergyószék természeti adottságaira is rácsodálkozhatott, betekintést nyerhetett az itt élők mindennapjai­ba. Az Előpataktól Borszékig tartó út élményeit Emlékhangok a Székelyföldről címet viselő, 1875-ben megjelent könyvében tette közzé, mely napjainkban is tanulságos olvasmány lehet a vidék és a távoli tájak magyar ajkú szülöttei számára.

A látottak, hallottak, tapasztaltak egy életre a székelyek pártfogójává és szószólójává tették. Irántunk megnyilvánuló, a rokonszenven jóval túlmutató mély érzelmei már a tudós társaság nevében Borszéken tartott köszöntőbeszédében tükröződtek. De nemcsak ezért érdemes felidézni az akkor elhangzottakat, hanem ma is érvényes és éppen ezért megfontolandó üzenetük okán is.

„A székely nép szentnek nevezi községeit, amelyeken keresztül jövénk. És valóban szent föld az, amelyen járunk; szentté teszi azt másfél évezredes történelme azon testvéreinknek, akik négy évszázaddal előre megtörték a magyar testvérnek az utat Európába, és akik megalkották az ősi örökség ama hagyományát, mely mai birtokaikba vezérlé a magyart; szentté teszi e földet a tengernyi vér, mely az európai polgárosodás e végfokain századokon át ömlött az emberiség legdrágább javainak oltalmában, és szent e föld, mert azzá teszi a népszorgalom ernyedetlensége és a székely testvér törhetetlen hűsége, forró vonzalma a magyar testvérhez. És mi eljöttünk, ide hozott bennünket a vágy, a szeretet, hogy kezet szorítsunk saját tűzhelyein a néppel, mely a mi vérünk, hogy megújítsuk ama szent szövetséget, melyet őseink hulló véreikkel pecsételtek alig hajdan, s melyet megszentelt egy ezredéves közös sors dicső történelme. Ide jövünk erősödni, éledni. E bércek közé, ahol testvéreink tárt karjain kívül a természeti kincsek dúsgazdagsága és bűbája övez; ahol forrás forrás után fakad üdíteni és gyógyítani a beteg testet, lelket, ahol a lég balzsamot és illatot hord lenge hullámain, és ahol örökmosolyú virány koszorúzza az éghez közel tájat. Eljövünk tanulságért, hogy megtudjuk jobban, mit rejt e zöld öle és mily vágyak hullámzanak a nép keblében, mely élni és boldogulni akar, és melynek jövőre joga van, és mely nép a magyar testvér figyelmét, támogatását – ha kell, áldozatkészségét – méltán kérheti, mert azt hűségével, áldozataival bőven kiérdemelte.”

A székelyekhez való lelki kötődésének szálai az idő múlásával nem gyengültek, hanem erősödtek. A folyamat kölcsönös volt, hiszen már borszéki beszédével belopta magát a gyergyóiak szívébe, a sorsuk iránti őszinte érdeklődése és törődése pedig bebizonyította, hogy szavai meggyőződésből fakadtak. Nem a véletlen műve volt tehát, hogy felkérték érdekeik képviseletére a budapesti parlamentben. Annál is inkább, hogy az eddig erre hivatott honatyák, Antalfy Károly, Boér Antal és Sánta Lajos elhanyagolták ebbéli kötelességüket. Ő pedig a székelyek sorsát szívén viselő és annak jobbításáért tenni akaró magyar hazafiként a felkérést elfogadta. Így fordulhatott elő, hogy a Szabadelvű Párt színeiben jelentkező budapesti egyetemi tanárt 1881 júniusában elsöprő többséggel megválasztották a gyergyói körzet országgyűlési képviselőjévé. 

A gyergyói képviselő

Első képviselői megbízatásának 1881 és 1884 között tett eleget. Kossuth Lajos és báró Wesselényi Miklós mellett Dobránszky egyike volt a 19. század legjobb szónokainak, erről jegyzőkönyvekben fellelhető, kiválóan felépített, a magyar nyelv helyes és igényes használatának szempontjából is kiemelkedő beszédei tanúskodnak. Képviselőházi felszólalásaiban lényegre törően és közérthetően tárta a Tisztelt Ház elé a választókerületében élők és általában a székelyek gondjait, javaslatokat tett életkörülményeik javítására. Képviselői tevékenységével a székely középréteg elszegényedését próbálta megakadályozni. Felvállalta a tanárok és nyugdíjas pedagógusok érdekképviseletét. Az úthálózat és vasút kiépítésének kezdeményezésével Székelyföld földrajzi elszigeteltségét akarta megszüntetni. 

Az arányosítás esetében a sajátos székelyföldi és ezen belül gyergyói helyi viszonyoknak az igazságszolgáltatásban való figyelembevételéért küzdött. Véleménye szerint ugyanis „az arányosítási törvénynek a Gyergyó vidéki sajátságos és kivételes természetű gazdasági viszonyok közt, minden átmenet nélkül erőszakolt végrehajtása egyjelentőségű volna a Gyergyó vidéki székely népesség száműzetésével a saját szülőföldéről és ősi lakhelyéről. Ez pedig nem lehet sem a törvénynek intenciója, sem nem állhat az ország érdekében. Nekünk, ha valahol, úgy azokon a fenyegetett és legjobban kitett határszéleken van leginkább szükségünk egy, a magyarsággal testben-lélekben, annak minden aspirátióiban és céljaiban összeforrott népességre. Az ottani határszéli székelyek tulajdonképpen a mi leghívebb határ­őreink minden tekintetben, Ezeket az elzüllés, elpusztulás veszélyének törvény által kitenni valóságos bűn volna az ország és nemzet ellen!”

Harc a mandátumért

A gyergyói kerület választójoggal rendelkező polgárai (és nem csak) messzemenően meg voltak elégedve három évre szóló mandátuma alatt kifejtett lelkiismeretes tevékenységével. Ennek köszönhetően úgy határoztak, hogy a Szabadelvű Párt részéről az 1884–1887-es ciklusban is őt jelölik képviselőnek. Igen ám, de báró Splényi Ödön rendőrtanácsos, a nemzet csalogányának becézett, országszerte körülrajongott Blaha Lujza színésznő harmadik férje szintén Gyergyó vidékének képviselője szeretett volna lenni. Ennek érdekében óriási összeget, 5000 aranyforintot adományozott Ugron Gábornak, a Függetlenségi Párt vezéralakjának a korteshadjárat (mai kifejezéssel élve választási kampány) megszervezésére.

(folytatjuk)