Irredentáknak tulajdonítják a szoborrobbantást

Pénteken fél hat előtt egy kisebb csoport a volt Bodok Szálló előtti parkolóban gyülekezett, ahonnan Mihai Tîrnoveanu és Dan Tanasă vezetésével a Mihai Viteazul-szoborcsoporthoz mentek. Ott is várták őket, végül mintegy 50–60 fő állta körül Tîrnoveanut, aki tiltakozásuk okát magyarázta, kihangosítás nélkül, majd Dan Tanasă szólt a hallgatósághoz, telefonnal kezében, mondandóját élőben közvetítve egy közösségi csatornán. A résztvevők többsége máshonnan érkezett, néhány piros-sárga-kék zászlóval.

A tüntetést – amelyre Tîrnoveanu (elmondása szerint) engedély híján senkit nem bátorított, csupán bejelentette, hogy ő maga fél hatkor a helyszínen lesz – azért kezdeményezték, mert nem értenek egyet Antal Árpád ama javaslatával, hogy miután egy jogerős döntést követően a városházának ki kell cserélnie a régebbi kétnyelvű utcanévtáblákat, az eltávolított feliratokból a nacionálkommunista Ceaușescu-korszak szellemének továbbélését illusztráló kiállítást rendezzenek Sepsiszentgyörgy főterétől a Kommunizmus Múzeumáig. Az önjelölt nemzetvédők szerint a magyarokat nem nyomják el, nem ellenzik a magyar feliratokat sem, csak az ország hivatalos nyelvére vonatkozó törvényes előírások betartását kérik. A két szónok románellenesnek nevezte Antal Árpád polgármestert és Tamás Sándor megyeitanács-elnököt, akik áldozati szerepbe helyezik magukat. 

Vitatják azt is, hogy a polgármester a 2024-es felvonulásuk hangerejére hivatkozva tagadta meg az engedélyt: Tîrnoveanu szerint a hangerőt csak a környezetőrség mérheti, de nem tette, ezért „gyermekes” erre hivatkozni. Visszatérő motívumként, ironikus hangnemben emlegették Tamás Sándor tanácselnöknek az itteni románok és magyarok békés együttélésre vonatkozó állításait is. 

Mihai Tîrnoveanu és Dan Tanasă szerint 1989 előtt a polgármesterek és a megyei pártbizottság első titkárai, de még a Securitate vezetői is magyar nemzetiségűek voltak (néhány táblán fel is mutatták Király Károly, Ștefan Rab, Molnár Iosif, Orbán Árpád nevét), azaz Ceaușescu nacionálkommunista ideológiáját magyarok képviselték Háromszéken és a megyeszékhelyen is, tehát az RMDSZ (más névvel ugyan, de) 1989 előtt is kormányon volt, a rendszerváltást követően pedig 36 éven át folyamatosan kormányzott. S habár kihangsúlyozták, hogy nem provokálni jöttek, békések, nyitottak a magyar nemzetiségű lakosság irányába, csak a 36 éve hatalmon levő pártok (RMDSZ, PSD, PNL, USR) ellen tiltakoznak, végül mégis ott lyukadtak ki, hogy az itt élő románok méltóságát, véleménynyilvánítási jogát védik. Kizárólag a Mihai Viteazul Főgimnázium elhúzódó felújítását, a Mihai Viteazul-szobor környékének állapotát kifogásolták, illetve azt, hogy az ADAS-blokk felújítása miatt néhány ott tevékenykedő román szervezet székhely nélkül maradt. A Kommunizmus Múzeuma sem tetszik nekik, abból a pénzből iskolákat vagy kórházat, esetleg gáz- vagy vízvezetéket kellett volna építeni szerintük.

Mihai Tîrnoveanu két „terrorista merénylet” előkészítésével vádolta a magyarokat e „szépséges béke szigetén”. Véleménye szerint a Mihai Viteazul-szoborcsoportot egy magyar nemzetiségű román állampolgár akarta felrobbantani 1984-ben, így hát Vaszi Jánoska nem a kommunista diktatúra, hanem „a magyar irredentizmus”, a román szobor elleni gyűlölet áldozata; a második „merényletet” Kézdivásárhelyen, 2015. december elsején kísérelték meg, ám a titkosszolgálatok megakadályozták. A tüntetés végén a kommunizmus meghonosításáért is többször, egyértelműen a romániai kisebbségek képviselőit tették felelőssé.