Nagy D. István
Sokszor, sok helyen, változó kontextusban jelentették már ki, távolról sem indokolatlanul: ahhoz, hogy Romániában bármi is érdemben változzon, külső nyomás, kényszer szükségeltetik, bár így sem biztos, hogy eget verő eredmény születik. Valahányszor hiányzik ez a külső kényszer, vagy enyhül, szinte azonnal elkezdődik a halogatás, teszetosza lesz a hozzáállás, az eredmény pedig már szinte törvényszerűen a stagnálás, melyből az ország sehogy sem akar kikecmeregni.
A külső nyomás feltétlen szükségességére tökéletes példa a héten zajló rendkívüli parlamenti ülésszak. Melyre – bárhogy is magyaráznának, kozmetikáznának az érintettek – csak azért van szükség, mert a döntéshozók a politikai csatározásokat, a sárdobálást tartották fontosabbnak (meg azt, hogy patthelyzetbe navigálják magukat), a dolgukat pedig nem végezték el, és most bizony a körmükre égett a gyertya. Égő körömmel kell tehát kapkodni: elfogadni azokat a jogszabályokat, melyektől a nevezetes brüsszeli pénzcsapok egy része függ. Márpedig ebben az esetben a Dâmbovița-parti akrobatika, a porhintés nem működik, az EU kicsivel komolyabb entitás a haza politikumnál, az eredmény pedig fájdalmas lehet: több mint nyolcmilliárd eurót (ebből 5 milliárd vissza nem térítendő) veszít az ország, meghatározó beruházások állhatnak le.
A parlamenti „nagyüzem” (vagy inkább ideges kapkodás) tehát indokolt, ám egyben szánalmas és idegesítő is. Szánalmas, mert józanul gondolkodó ember számára egyértelmű: távolról sem arról szól az egész, hogy a törvényhozói bársonyszékekben üldögélő úriemberek és -hölgyek hirtelen megtáltosodtak volna, utolérte volna őket a felelősségteljes országirányítás vágya, netán a hivatástudat. Szó se róla, egyszerűen a kényszer nagy úr. És idegesítő, sőt, vérlázító, mert azok, akik most tüsténkedve próbálják menteni a menthetőt, maguk idézték elő ezt a helyzetet. Az Országos Helyreállítási Tervbe (PNRR) foglalt vállalásokat ugyanis nagyjából ugyanez a gárda (ha nem is mindenki, de java részük) fogadta el évekkel ezelőtt vígan és dalolva, majd molyoltak, vacakoltak, pepecseltek, totojáztak, vitatkoztak, acsarkodtak gyakran feleslegesen a kért jogszabályok felett, hogy most tűzoltásjelleggel kelljen azokat jóváhagyni.
Természetesen gyermetegnek kellene lenni, hogy azt higgyük, a fentebb leírtak fikarcnyira is zavarják az említetteket, tehát ügyesen végigcsinálják majd az egész cirkuszt, legyen az bármennyire is nevetséges. Az sem melegíti különösképpen őket, hogy a most rohamtempóban elfogadott jogszabályok gyakorlati megvalósítása majd milyen lesz, több gondot hoznak-e majd, mint hasznot, illetve hányszor kell majd módosítani azokat. A törvényalkotás jogát gyakorló testületnek jelenleg egy feladata van: ha az utolsó métereken is, de teljesíteni az ország vállalásait, hogy mégiscsak beérkezzen a hanyagságuk, nemtörődömségük és önzőségük nyomán szinte elbaltázott apanázs.
Ezt és sok más hasonló helyzetet elnézve Hofi Géza mondatai ötlenek fel az emberben: „Menjünk már el önkéntes alapon. Ha már szóltak. Meg a múltkor is szóltak, egyszer-négyszer.” Sajnos Románia is valahogy így működik: magunktól is meg kellene tennünk, de jobb, ha szólnak, és lehetőleg többször, sőt, ahhoz hogy a moccanást látni lehessen, egy-egy saller sem árt néha.
Fotó: Facebook / Parlamentul Romaniei – Camera Deputatilor
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
