A székelyek pártfogója és szószólója 2.

Amint az első részben már említettük, a Szabadelvű Párt az 1884–1887-es ciklusban is dr. Dobránszky Pétert jelölte Gyergyó és környéke országgyűlési képviselőjének, a Függetlenségi Párt viszont báró Splé­nyi Ödön, budapesti rendőrtanácsost, Blaha Lujza harmadik férjét. A két tábor között hangos, helyenként összetűzésektől sem mentes választási küzdelem következett.

Splényi és hitvese előtt nem volt teljesen ismeretlen a környék, ugyanis több alkalommal is megfordultak az akkor felkapott fürdőhelyiségben, Borszéken. Sőt, a borszékiek tiszteletük jeléül, a település legtöbbre értékelt részén telket adományoztak az énekesnőnek. Ezt viszont a helyiek és korteshadjáratának vezetője, Ugron Gábor között időközben megromlott viszony miatt, Splényi 1884. május 3-án kelt nyílt levelében a felesége nevében visszaszolgáltatta eredeti tulajdonosainak.

Korteshadjárat

Bár a dualizmus korában a nők nem rendelkeztek választójoggal, mégis ők korteskedtek a leghangosabban, ezért a jelöltek keresték a kegyeiket. Eszköztárukba tartozott fogadások, ünnepi ebédek, vacsorák megszervezése, ahol ki-ki a maga pártfogoltja képviselői rátermettségét bizonygatta a meghívott választópolgároknak. A zeneszó kíséretében történő nappali vagy fáklyás felvonulások is elengedhetetlen mozzanatai voltak az úgynevezett korteshadjáratoknak, amelyek során felbérelt emberek járták nagy csinnadrattával a körzeteket, jelszavakat pufogtatva, dicsérve a saját jelöltjüket és gúnyolva az ellenfelet. Minden tábor rendelkezett saját választási zászlókkal és jelvényekkel. Központjukat bérelt vendéglőkben, kocsmákban rendezték be, ahol enni-innivalóról az érintett párt gondoskodott.

A Függetlenségi Párt vezetői élükön Ugron Gáborral, hiába kardoskodtak báró Splényi Ödön képviselősége mellett, Gyergyó falvaiban süket fülekre találtak. Egyes településeken, például Tekerőpatakon, Kilyénfalván, Újfaluban és Csomafalván, Gyergyószentmiklóson, Ditróban és Szárhegyen meg sem hallgatták, Gyergyóalfaluban pedig még záptojással is megdobálták őket. Hogy miért? Elsősorban, mert meg voltak elégedve Dobránszky Péter képviselőként kifejtett tevékenységével, ezért nem voltak kíváncsiak a nyilvános gyalázására, illetve rossz néven vették azt.

De volt ennek egy másik oka is, amelyre a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Székely Nemzet újságírói mutattak rá helyszíni tudósításukban: „Azok a magukat humánus és felvilágosultaknak nevező, de vérmes szájú hazafiak, kiknek állítása szerint mindenkinek agyát pokoli sötétség borítja az övéken kívül, felkeresték a gyergyói választókerület községeit is; eljöttek, mint ők mondták, felvilágosítani a népet, s beleoltani szívükbe a hon iránti legszentebb érzelmeket. Igen, eljöttek, de nem eszméket hirdetni, hanem azért, hogy megmételyezzék, turbulenssé tegyék ezt a népet, mely tiszta, mint a forrás vize, ha fel nem zavartatik.”

Rágalmak és következményeik

Miután a Függetlenségi Párt korteshadjáratának irányítói kénytelenek voltak belátni, hogy Gyergyó népét nem tudják Dobránszky Péter oldaláról elmozdítani, taktikát változtattak és a befeketítésére törekedtek. Tervük megvalósításához az ellenjelölt, báró Splényi Ödön feleségétől, Blaha Lujzától kaptak segítséget. Ő volt ugyanis, aki komornyiknőjén, Hrabár Manónén keresztül, a képviselő lejáratására felhasználható leveleket szerzett meg és bocsátott a férje és támogatói rendelkezésére. A parlamentben megfogalmazott rosszhiszemű álláspontjuk szerint ezek Dobránszky Péter rokonságát és kapcsolatát igazolják Dobzsánszky Adolffal, akit pánszlávista elveiért, hűtlenség miatt Lembergben elítéltek. Emiatt a képviselőre az oroszok javára való kémkedés gyanúja vetült. Tekintettel az Orosz Cárság részéről Magyarországot fenyegető valós veszélyre, ez annyira súlyos vád volt, hogyha igaznak bizonyul, nemcsak a politikai karrierjét töri ketté Dobránszkynak, hanem az egyéni szabadságát is veszélybe sodorja.

Mindezek következményeként Dobránszky Péter ellen a parlamentben hazafiatlansági eljárást indítottak és a megvádolt kérésére becsületbíróságot állítottak fel a tények tisztázása végett. Ugyanakkor a rektor összehívta a tudós férfiú­nak katedrát biztosító budapesti műegyetem tanári értekezletét, mely testület azonban a becsületbírósági határozat meghozataláig elutasította az állásfoglalást. Az üggyel kapcsolatban, a műegyetemi ifjúság szintén értekezletet tartott, amelynek a zárónyilatkozatában többek között kijelentik, hogy „dr. Dobránszky Péter műegyetemi előadásait mindig a leghazafiasabb szellemben tartotta.”

A becsületbíróság ülésére 1884. május 14-én került sor és a bemutatott bizonyítékok, valamint az elhangzottak alapján megállapította, hogy Dobránszky Péter a Dobzsánszkyakkal „semminemű rokonságban sem áll.” Ennek ellenére, meglepő módon a továbbiakban így fogalmazott: „Dobránszky Péter úrnak az 1884. május 9-iki országos ülésben Ugrón Gábor által felhozott vádakkal szemben tanúsított magatartását a nyíltsággal és tisztességgel megegyezőnek nem tartja.” 

A határozat következményeként Dobránszkyt kizárták az arisztokraták, köznemesek, a magasabb hivatalnoki réteg és a polgárság közös társasági fórumaként, illetve a polgári életmód és szórakozási, időtöltési helyszíneként szolgáló Országos Kaszinóból. Ugyanakkor a műegyetemen betöltött tanári állásából is felfüggesztették, annak ellenére, hogy az egyetemisták ragaszkodtak a személyéhez és kiálltak mellette. Egyúttal megtiltották neki a választási kampányban való további részvételt.

Fordulat

A levelek tartalmának ismeretében, a gyergyóiak nem nyugodtak bele az általuk igazságtalannak tartott döntésbe és Budapestre utazva azok elolvasását és az ügy újbóli kivizsgálását követelték Tisza Kálmán miniszterelnöktől és Péchy Tamás országgyűlési elnöktől. Ennek megtörténte után Magyarország két vezető politikusa rádöbbent a Dobránszky Pétert ért égbekiáltó igazságtalanságra és elrendelték választhatósági jogának a visszaállítását. Dobránszky Péter újból beszállhatott a választási küzdelembe.

Eldurvuló választási kampány

A korabeli sajtótudósításokból kiderül, hogy elsősorban a függetlenségpárti kortesek erőszakos magatartása miatt több helyszínen tettlegességig fajult a feszültség a két tábor között. Olyannyira, hogy Gyergyóremetén és Gyergyóalfaluban vér folyt. Az utóbbi helyszínen a csendőrök kénytelenek voltak a tömeg közé lőni. Az összecsapások négy halálos áldozatot követeltek. Összességében nem is lehetett tudni a halottak és sebesültek pontos számát, mert a következményektől tartva eltitkolták. „Négy embernek a vére kiált az égbe. Négy ember végsóhaja figyelmezteti önöket, hogy ne tovább! Aki ezen az áron kíván Magyarország képviselőházának küszöbén átlépni, az nem képviselőjelölt, hanem haramia” – vélekedett a történtekről a Székely Nemzet.

Megbélyegezve

Az 1884. június 17-én lezajlott választáson Dobránszky Péter óriási fölénnyel győzött a választókerületben, így továbbra is ő képviselte Gyergyó népét a budapesti ország­gyűlésben. A politikai ellenfelei által róla terjesztett rágalmak azonban az ártatlansága bebizonyosodása után is árnyékot vettek rá, még a saját párttársai körében is. A háta mögött vagy az ellenzéki sajtóban gyakran muszka ügynökként emlegették. Akkori fogalmazással élve, „politikai becsületgyilkosság” áldozata lett, ezért lelkiismeretes munkája ellenére pártja nem támogatta a harmadik gyergyói mandátumért való indulását.

Az alaptalan vád ráadásul rányomta bélyegét egyetemi pályafutására is. Felkészültsége, előadói képességei és a diákok közötti népszerűsége ellenére, tanári állásából 42 éves fejjel felmentették. Szerencsére magántanárként továbbra is taníthatott, de sokkal szerényebb javadalmazásért. Tanügyi vonalon 1908-ban rehabilitálták, nyugdíjba helyezésével. Alkotó értelmiségi lévén, öt könyve és számtalan társadalmi, közgazdasági cikke jelent meg a budapesti, valamint vidéki lapokban, több tanulmány szerzője volt.

Budapesten hunyt el 1918. május 24-én.