Bethlen Gábor fejedelemsége idején (1613–1629) a diplomácia számos székely főember számára hordozta a felemelkedés lehetőségét, egy olyan pálya nyílt meg az itteni elit előtt, amely a megelőző időszakban inkább a belső-erdélyi főurak kiváltsága volt. Vargyasi Daniel Mihályt Bocskai István fejedelem nevezte ki orbaiszéki kapitánynak, Báthori Gábort udvarhelyszéki alkapitányként szolgálta, követségi megbízásokat pedig Bethlen Gábor idején kezdett teljesíteni. A környék megkerülhetetlen főura követségbe indulva Brassóban búcsúzott családjától, a fejedelmi családon kívül ő volt a város által leggyakrabban megajándékozott állami hivatalnok. Egyszer még a hóhért is kölcsönkérte, talán a város terhére is lehetett már, mert egy alkalommal „Bethlen kutyájaként” jelenik meg a szász atyafiak számadáskönyvében.
Követségi megbízatásai tisztségeihez, a háromszéki alkapitánysághoz és királybírósághoz kapcsolódnak, hiszen határ menti tisztviselőként kapcsolatban állt a román vajdákkal. 1619-ben a moldvai vajda követét kellett a fejedelemhez Gyulafehérvárra kísérnie. 1620 tavaszán Havasalföldön járt követségben Gavril Movilă vajdánál. 1621 áprilisában Bethlen István kormányzó megbízásából már az új vajdát, Radu Mihneát kereste fel, célja Erdély hátországának stabilizálása lehetett, mert a portai követ így számolt be a helyzetről: „Raduly vajdának is szíve gondolatja nincsen ellenünk; ha volna is, ő a portától dependeál, de nekem is igen esküszik.”
1624-ben a havasalföldi Alexandru Iliaș vajdát támogató, követségnek álcázott hadjárat során Bethlen Gábor fejedelem a Székelyföldön beszállásolt katonaság féken tartását szánta Danielnek. 1628 májusában ismét követként járt Havasalföldön.
Rákóczi György fejedelemmé választásának (1630. november 26.) hírét Mikó Ferenccel együtt, az országgyűlés követeiként vitték meg az új fejedelemnek Váradra.
Daniel Mihály követségeinek másik célpontja a török főváros volt. 1614 tavaszán és 1616-ban is időzött Konstantinápolyban, követtársa, Balassi Ferenc „súlyos félelmes szolgálatnak” minősítette a küldetést, mely alapján a fejedelem „nagyobb kegyelmét” is megérdemelnék, panaszuk alapján a törökök a követeknek járó ellátást nem adták ki, „igen költségtelenek”, „főképp Daniel uramnak nincsen, mert felette nagy drágaság vagyon”.
1620 és 1627 őszén is Konstantinápolyban járt a küldöttségekkel, 1633 őszén az adó befizetésén kívül Székely Mózes trónkövetelőt is megpróbálták Erdélynek kiadatni – sikertelenül.
Legfontosabb megbízatását 1638 végén kapja, amikor Rákóczi György fejedelem főkövetséggel bízza meg. December 23-án indul, január 31-én Réthi István állandó követ az utazásáról tudósít: „Dániel Mihály uramnak érkezék egy szolgája, kitől értem jövetelét; a szállóhelyeket meg kellett változni, mert a nagy sár, árvizek mia Drinápoly felé kellett menni.” Daniel a török fővezért Bukarestből tudósítja az erdélyi adó érkezéséről, és elejét veszi a vezér kételkedésének. A fejedelem a levél szélére jegyzi fel Erdély és a török ambivalens viszonyának állapotát: „Bement volna az adó, mert mi a portától el nem akarunk szakadni soha, csak a porta minket el ne űzzön magától.”
A körülményes utazást követően 1639. február elején szolgáltatja be az adót (10 000 arany, értékes ajándékok: órák, ötvöstárgyak, sólymok, díszes kocsi szép lovakkal, a hivatalnokok számára pénz vagy ötvöstárgy). Megbízatást teljesítve titokban francia és holland diplomatákkal is találkozik, a francia követ fia magyar ruhába öltözve keresi fel, hogy a fejedelem leveleit átvegye. Nyugati nagyhatalmak is segítenek, hogy a török engedélyezze Erdély hadba lépését a Habsburgok ellen.
Márciusban a fejedelem Daniel hazatérését sürgeti. Mivel a perzsa háború miatt a szultán és több vezér Bagdadban tartózkodik, elkezdődik a huzavona: török tisztviselők marasztalják a követséget, hogy a hazaérkező vezérek ajándékot kaphassanak. A fejedelem emlékezteti Daniel Mihályt a követségi utasításra: „Az ország azzal nem tartozik, hogy azoknak a vezéreknek, kik a portán nincsenek, ajándékot adjon, kegyelmetek se ígérjen, mert mi nem adjuk meg; Valami új szokatlan ajándéknak ígéretire kegyelmeteket ne vegyék, mert anélkül is elég teherviselése vagyon ez országnak s mi arra nem megyünk, nem ígérünk, sem adunk.”
A követek a megbízás alapján vásárolnak, Réthi István ázsiai selymet szerez be. Egy aranyos bot elkészítése költségesnek bizonyul, de a takarékosságáról híres Rákóczi fejedelem sajátos érzékkel kerekedik felül az anyagi gondokon: „Ha kegyelmednél, Dániel Mihály uram, pénz maradott, adja meg, s mi ittkin megadjuk kegyelmednek. (…) Értjük kegyelmetek leveléből, hogy a zsidóknak adóssá maradott volna, de amint mi megvetettük, még ők maradtak adóssá nekünk. (...) Ezenkívül senkinek se adjatok, mert mi bizony nem acceptáljuk.”
A trónkövetelő számára küldött leveleket nem sikerül megszerezniük: „Székely Mózesnek a budai vezérnél embere volt (...) ide három levelet küldött (…) mikor hírem lött, mindjárt ígértem egy 50 forintos paripát, akár pénzt neki, de immár kezéhez vötte volt Székely Mózes.”
Daniel Mihály április elején tér vissza Erdélybe, de követségének elvarratlan szálai másfél év múlva is kísértenek. 1639 decemberében Kamuthi István kényszerül magyarázkodásra: „Babilonia alatt lévő vezérek is az ajándékot igen emlegetik, kit Daniel Mihály uram nekik meg nem adott, azt mondta őkelme, hogy Brassóban vagyon és a fejedelem őnagysága arra gondot visel; (…) a tefterdár (pénzügyi hivatalnok – szerk. megj.) most dívánülő vezér, kinek ha nem kedveskedünk, ő se tud grácziát dolgunkban találni.” 1640 nyarán Réthi István panaszkodik a fejedelemnek: „Dániel Mihály uram engemet itt elég kárban hoza. A 200 tallérért 100 aranyam van zálagon Galatában Hacziaszán nevű árus töröknél, kitől szoktunk vásárlani, az is tegnapelőtt megírá, hogy kiváltsam, mert felosztják. A zsidók a 88 tallér adósságért szörnyen búsítnak nyavalyások, hogy másfél esztendőtől fogván ők annak a pénznek hasznát vehették volna, arra sem látom semmi gondviselését Dániel Mihály uramnak.” Rákóczi György elismeri ugyan, hogy az adósság megfizetése az országra tartozik, de állítása szerint Daniel nem indokol meg minden költséget, így a kifizetés is elmarad.
Időközben egy áruló is lelepleződik, aki Réthi István szerint Daniel küldöttségével érkezett a török fővárosba: „Azon áruló a Dániel Mihály urammal is ittbenn vala, egy éjjel oda is hált innen az erdélyi háztól; másnap azt állítá, ő eltévedett volt, 70 aranyát is vonták el tőle a janicsárok, de hamisság volt dolga, mostan tudtam meg, hogy Székely Mózessel szemben volt s éjjel ott nála hált.” A gyanút 1640 nyarán Sebesi Boldizsár állandó követ is megerősíti a fejedelemnek: „A kolozsvári ötvös Lupul János Törcsváránál jött be harmadmagával, jól tudta az utat, mert Dániel Mihály urammal jött volt be azelőtt, a vezér előtt is nem jól beszéllett, mert szemben volt a vezérrel. (...) odahált azon éjen Székely Mózesnél és költséget is hozott Székely Mózesnek; másnap hazajövén az erdélyi házhoz ütötte-vetette hazugsággal dolgát, hogy őtet megfogták s meg akarták ölni, megfosztották. Dániel Mihály nem firtatta, egy gonosz szót sem mondott neki, hanem még asztalához ültette, nagy becsületben tartotta; Akkor vetett itt fundamentumot az áruló, nem magától jött az be, hanem mások tanácsából. Itt beérkezvén mindjárt ment fel a vezérhez Zöldfikárral (a tolmáccsal), ő szerzett levelet neki a vezértől, hogy senki ne bántsa (...) Ami egy ország előtt forog, nem titok, jő s megyen most is Erdélyből görög, oláh, moldovaiak és sok árus emberek, kik által nagyságod gonoszakarói mindent a portának értésére adnak; (...) csak annak köszönjük Isten után hogy békével vagyunk, hogy a tengeren túl való ügyek fordítják most is rólunk a veszedelmet.”
Több árnyék azonban már nem vetülhet a háromszéki főkirálybíróra: a négy fejedelmet becsülettel kiszolgáló Daniel Mihály 1641-ben befejezi földi pályafutását.
Több társához hasonlóan Daniel Mihály sem volt képzett diplomata. Elsősorban katonai szolgálatot teljesítő székely főúr volt, de az erdélyi állam tisztviselőjeként diplomáciai feladatokat is ellátott. 1638-as konstantinápolyi főkövetsége a család történetének kiemelkedő eseménye, ezért az olaszteleki Daniel-kastély Konstantinápoly szobájának falán ritka művészettörténeti kincs, korabeli falfestmény őrzi emlékét. A kastélyban multimédiás kiállítás is megtekinthető a Daniel család diplomáciai küldetéseiről.
Nemes Előd
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
