Kétévi lelkiismeretes szolgálat után július utolsó vasárnapján elbúcsúzott Hosszu Norbert Lajos segédlelkész a sepsiszentgyörgyi ifisektől, ministránsoktól, fiataloktól, hívektől és egyháztanácstól. A belvárosi Szent József Egyházközség első állomáshelye volt, ősztől a csíkszentgyörgyi plébánián folytatja papi hivatását.
Kézdimartonoson született 1998. május 18-án. Iskolai éveit szülőfalujában kezdte, majd Bereckben, Kézdivásárhelyen és Gyulafehérváron folytatta. Gyulafehérváron szentelte pappá Kovács Gergely érsek 2024. június 29-én. Papi jelmondatát az emmauszi tanítványok történetéből választotta, ami a következőképpen hangzik „Ekkor megnyílt a szemük s felismerték” (Lk 24,31).
Két évvel ezelőtt nem nagyon ismerte a közösséget, vasárnap azonban úgy állt az oltárnál az utolsó bemutatott szentmise utáni búcsúzáson, mint aki nemcsak egy plébániai közösséget hagy maga mögött, hanem egy „családot” is. Norbi tiszti, ahogy a fiatalok szólítják, összefoglalta röviden eddigi tevékenységét: „Ha úgy tetszik, boldogságotok munkása próbáltam lenni. (…) Hiszem azt, hogy mustármagnyi magvetésem egyszer majd eleven termő fává fog itt köztetek kiterebélyesedni. Nem feltétlenül holnap, lehet, csak évek múltával. Talán azért, mert próbálok hinni és bízni a Jóisten munkásságában. Megköszönöm a kedves híveknek, hogy nagyon sokszor együtt ünnepelhettük a szentmiséket. Köszönöm a keresztelések örömét; a fiatal házaspároknak, hogy együtt ünnepelhettük életük jelentős pillanatát, az esküvőt. Köszönöm a gyermekeknek, az elsőáldozóknak, a bérmálkozóknak, a ministránsoknak, az ifjúsági csoportnak. Köszönöm a beteglátogatásokat, az első péntekeseket és azokat a könnyes búcsúkat a ravatal mellett, amikor elhunyt testvéreinket kísértük utolsó földi útjukra. Ezek mind-mind összefűzték itteni életemet. Ezekkel a hálás emlékekkel próbálok meg körötökből távozni. Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek. Én kétéves ittlétem alatt csupán egy magvető próbáltam lenni, egy közvetítő Isten és emberek között. Tőletek tanultam alázatot, türelmet, és azt, hogy az egyház egysége mindig fontosabb, mint a saját magunk igaz volta” – zárta búcsúbeszédét a segédlelkész.
Személyes hangvételű szavakkal búcsúzott az ificsoport és a ministránsok. „Vannak pillanatok, amikor a szavak egyszerűen kevesek. Amikor hiába keressük a legszebb mondatokat, nem tudják visszaadni azt, amit a szívünk mélyén érzünk” – hangzott el, majd köszönetképpen a plébániai közösség jelen levő tagjai énekkel búcsúztak Hosszu Norbert Lajostól.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
