László Zsuzsa
Nem fogok esszét írni a türelemről, nem is tudnék. De ha tudnék, sem tehetném pirulás nélkül, mivel akad munkám még magammal a türelem dolgában is. És még sok minden másban, nem tagadom. De legalább próbálkozom, mikor ilyen, mikor olyan, hol több, hol kevesebb sikerrel. És egyre gyakrabban szomorít el az egyre gyakrabban tapasztalt türelmetlenség, a mindenben csak a hibát kereső, folyton akadékoskodó elégedetlenkedés. Felpörgött a világ, így igaz, és mintha enyhén szólva kifordult volna a sarkából. Érezzük a bőrünkön és bőrünk alatt. Személyes történeteinkkel és azokon túl megélt hétköznapjainkban.
De mi lenne, ha megpróbálnánk időt hagyni, nem a beidegződések (vagy inkább idegbecsípődések) mentén csípőből reagálni, vagdalkozni? Miért nincs türelmünk kivárni, hogy miként alakulnak bizonyos történetek, miért nem próbálunk meg legalább egy kicsit bízni a másikban, másokban? És ami a legfontosabb: miért nem bízunk elsősorban saját magunkban? Abban, hogy nem a politika vagy a divatok teremtettek minket, abban, hogy mindenki egyedi és megismételhetetlen. Vénülő fejjel még mindig gyógyíthatatlan idealista vagyok. Hiszem, hogy minden ember mindenki mástól különböző, elemi jogán másként gondolkodhat, érezhet, és nem politikától vagy divatoktól megvezetett valami nyájnak egy darab birkája. (Már mindjárt jön, hogy bocsánatot kérjek a birkáktól…).
Érthetetlen és nagyon elszomorító az egyre inkább elszabadult indulatok mentén történő egymást támadás, bántás. A stílusról nem is beszélve. Mintha lassan tömeges méreteket öltene a folytonos gyűlölködés, egymás szapulása. Nem tudom, hogy volt-e még ilyen valaha is, hiszen nem élek ezer éve, hogy ez irányú tapasztalataim legyenek, vagy ha voltak mégis előző életeim régebbi századokban, azokra nem emlékszem… Mindenesetre mostani életemben most kezd a tetőfokára hágni, bár ki tudja, messze a csillagos ég… De nem kell nekünk feltétlenül a politika sem ahhoz, hogy dobbantás nélkül, dühödten ugorjunk, mint valami mérgezett bolhák, mindenre is. És nem a dolgok esetleges jó oldalát nézzük, hanem rögtön azzal kezdjük, hogy: igen, de! Legyen az a leghétköznapibb információ akár egy útjavításról, iskolafelújításról, kilátásban lévő valamiféle új szabályról, bármiféle esetleges változásról, máris ugrunk, hogy: igen, de! De még jobban leszűkítve, szinte a legártatlanabb, másik embertől érkező mondatban vagy gesztusban is rögtön a mögöttest keressük, és kattan az agyunk, hogy: igen, de!
Hogy lehet így élni, kinek jó ez? Mi történt velünk, mikor, mitől vadultunk el ennyire? És persze hogy nem lehet általánosítani, ezért bocsánatot kérek mindenkitől, akire nem érvényes mindez. Csakhogy sajnos egyre többen vagyunk mégis elvadulva egymástól, és ami a legszomorúbb: saját magunktól. Mert ott kezdődik minden. Magunkban, magunkkal. Mi lenne, ha nem azt szajkóznánk folyton, hogy: igen, de? Mi lenne, ha megértőbben, türelmesebben fordulnánk egymás felé? Ha nem ugranánk idegbecsípődéseinkkel folyton-feszt egymás torkának? Mert kinek jó, ha be vannak csípődve az idegei? Kinek jó, ha csak a hibákat veszi észre, ha a rosszat keresi? Ha rúg, miközben a másik (vissza)rúgásainak a kivédésére, és újabb támadásra készül? Kicsit sem kimerítő ez az egész?
Na, hát ez nem sikerült túl derűsre, és sajnos nem a kánikula műveli velem, hogy nekem is lassan fogytán a türelmem. Ja, tudom: ha zavar a kánikula, télen ne panaszkodjam, hogy fázom! Rendben, és ígérem, hogy tovább dolgozom magammal a türelmet illetően (is).
Fotó: pixabay.com
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
