Kis óvodatörténet kovásznai vonatkozásokkal

Magyar viszonylatban az első kisdedóvókat a 19. sz. első évtizedeiben hozták létre. Amint köztudott, Brunszvik Teréz áldozatos munkája révén Budán kezdődik a történet. 1828. jún. 1-jén a grófnő Krisztinavárosban, saját telkén, angol mintára nyitja meg az első „angyalkertet”, ahogy az óvodát akkor nevezik, vezetője a német Kern Máté volt, akit Brunszvik Teréz Würzburgból hozott, s aki besegít az aradi, budavári, vízivárosi, Pest belvárosi, lipót- és terézvárosi, besztercebányai, nagyszombati, pozsonyi és világosvári óvodák alapításába is.

Megalakul a kisdedóvókat terjesztő egyesület 1836. márc. 5-én. Elnöke Festetics Leó gróf, alelnök Szentkirályi Móric, titoknok Kaskovics Lajos, ügyvéd Simon Florent, pénztárnok Antal Mihály. 1868-ban Tóth Mihály, a Borsod megyei példányóvoda vezetője, akitől a fenti adatok származnak, így vélekedik az óvodákról: „A kisdedóvás nélkülözhetetlen kiegészítő része az egyetemes nevelésnek, fontos tényezője különösen a hazafiui szellem terjesztésének.”

Erdélyben Zsibó volt az első

Erdélyben nem sokkal később – amint Kőváry László Erdély statisztikája című művéből tudjuk – a nemzeti arisztokrata, báró Wesselényi Miklós kezdeményezésével törik meg a jég (épp Brunszvik Teréz, a nevelés apostolának hatására). Időrend­ben az első intézményt Zsibón (100 kisded), a másodikat Solymoson (60 kisded) hozza létre. Az ő példáján felbuzdulva az arisztokrácia sorra létesíti a kisdedóvókat: gr. Csáki Nagyalmáson, gr. Teleki Miksa Lónán (Doboka megye), gr. Kuun Gergely Bajokán, b. Bornemissza Pál Abafáján. 

Az erdélyi közhatóságok is lépnek e területen. A maros­székiek legelsőként, a főkirálybíró rávett 20 falut, hogy 400 váltóforintot fordítsanak jövedelmükből kisdedóvodákra. Így alakultak meg a legelső ilyen intézmények Makfalván (80–90 gyermek), Bándon és Madarason (Kőváry). Kolozsváron a nőegylet szorgalmából és adakozásából 1845-ben jön létre óvoda, tudjuk meg a korabeli sajtóból (Híradó, 1845. 98. k. sz.). Kőváry megjegyzi, hogy készületben van kisdedóvó Koppándon b. Bánfy Miklósnénál és Désen, nemsokára megnyílik Nagyenyeden; Tordán, Szászrégenben is készülődnek, Udvarhelyszéken pedig Etéden. 

Ezzel párhuzamosan már a zsibói kisdedóvó létrejötte óta gondoskodnak a nevelők, óvónők képzéséről, ami a 19. sz. második harmadától intézményesül. Az Eötvös-féle terv 1868-ban a népiskolákhoz csatolja az óvodát. 1874-ben Szathmáry P. Károly létrehozza az Országos Kisdedóvó Egyesületet. Az 1880-as évek második felében az EMKE kezdeményezésére mozgalom indul az óvónőképzésre. Az első állami óvodák tájainkon tehát a millennium éve körül kezdenek el működni.

A sepsiszentgyörgyi 8-as számú óvoda (a Fogolyán-ház mellett) 1959-ben. A kép illusztráció.József Álmos gyűjteményéből

Óvónőképző Székelyföldön

1892-ben létrejön Székelyföld első óvónőképző intézete Sepsiszentgyörgyön. Ebben Málik József tanárnak, a Székely Tanügy és a Székely Nemzet szerkesztőjének (1849–1901) nagy szerepe van, már 1875-ben szorgalmazza a Székely Tanügy hasábjain az intézmény létrehozását. A kolozsvári intézmény annyira telített, hogy szükség van egy második képzőre. Ez Trefort Ágoston, Eötvös Károly akkori háromszéki tanfelügyelő és Potsa József főispán ténykedése révén meg is valósul. Az intézet fenntartásához Háromszék vármegye és Sepsiszentgyörgy 1900 és 1000 Ft-tal járul hozzá, de így is sok küzdelembe kerül. A közoktatási miniszter államsegélyt biztosít. Az intézetet a miniszter által kinevezett bizottság Pótsa József elnöklete alatt vezeti. „A törvény által előírt 40 tanuló helyett 50-et vesznek fel, melyből 33-an havi 10 Ft-ért teljes ellátásban részesülnek. A bentlakást kezdetben vállalkozói, majd »házi kezeléssel« tartják fenn” (Ozsváth). Igazgatója Láng Mihály pedagógus író, a gyakorló óvónő Molnár Mária, aki a kisdednevelésről számos cikket ír. Ő az internátus vezetője is, rendes tanítónő Fieba Izabella. Nehézségek, kudarcok, küzdelmek tarkítják ezeket az éveket. A községek képtelenek az anyagiak hiányában óvodákat működtetni, ezért arra törekedik a képző igazgatósága, hogy a kisdedóvóképzőt tanítóképzővel bővítsék. Ez 1900-ban meg is valósul, a Néptanítók Lapja szeptember 13-i számában számol be róla. 

Láng Mihályt és Fieba Izabellát áthelyezik, az új igazgató Bodor Miklós lesz, mellette Vákár Ella az új tanítónő. 1893-ban „minta óvó-iskola” is létrejön Kobány Mihály „mintaóvó” irányításával. Az intézmény tanári és diákkönyvtárában a századvég legjobb szakkönyvei és kiadványai szerepelnek (Ozsváth). Itt végzett Csánki Mariska (1881–1950) óvónő 1895 körül (Ozsváth szerint 1895-ben a végzős növendékek között egy Hajdú megyei is van, feltehetően ő az). Majd 17 évig Kovásznán gyakorolja hivatását (a Néptanítók Lapja 1902. 12. 18./52. száma szerint kinevezését Kovásznára mint okleveles tanítónő ez évben kapja).

Csánki Mariska kovásznai munkássága

Kovászna első hivatásos óvónőinek egyike Csánki Mariska tehát – ha ugyan nem az első. Kitűnő képzettséggel rendelkezett, szakmai cikkeket közölt a korabeli szakmai sajtóban (Kisdednevelés, Új Gyermekdivat, melléklete, a Gyermekszoba, Jó Pajtás, Magyar Pedagógia). Gyermekverseket ír kimondottan óvodásoknak, melyek 1912-ben Kovásznán a Szabó Nyomda kiadásában meg is jelennek Hóvirágok címmel. Általánosabb tartalmú gyermekverseit és felnőtteknek szánt költeményeit közli a Jó Pajtás, a Brassói Lapok, a Székely Nemzet/Székely Nép. Mint igazi pedagógus, szívén viseli nemcsak a gyermekek nevelését, de a felnőttek kultúréletét is. Bekapcsolódik a község kulturális életébe, számos helyi kultúrrendezvényen fellép szavalatokkal. Bizonyíték rá a Székely Nemzet két cikke (az 1903. 12. 11. 185. sz. és 1904. 12. 21./189. sz. tudósítása), melyeket teljes terjedelmükben közreadok: 

„Mulatság Kovásznán. F. hó 5-én este a kisdedóvoda javára fillérestélyt rendeztek Kovásznán, melyről tudósítónk a következőket írja: 

Egy nagyon kellemes és sikerült mulatságról számolok be, melynek emléke még sokáig fog a jelen voltak lelkében élni. A programmot a helybeli zenekar kezdette meg nyitánynyal. Azután Csánki Mariska kisasszony szavalt gyönyörűen. A szavalatot hatalmas taps és lelkes éljenzés követte. Most a helybeli kántor vezetése alatt egy vegyeskar énekelt annyi közvetlenséggel, hogy háromszor is megujrázták. Dr. Bar­tha Imre szellemes, humoros felolvasásával állandóan lekötötte a közönség figyelmét és derült hangulatban tartotta. Nagy élvezetet nyújtott Csorja Margitka és Nagy Gyulának együttes czimbalom játéka, melynek megismétlését a közönség viharosan kívánta. Végül Ignácz László ev. ref. pap idézett elő nagy hatást gyönyörű szavalatával. Ezután a vegyeskar újból nagy sikerrel énekelt. A program után következett a táncz.  A jó mulatság reggel felé végződött s mindenki azzal a benyomással tért haza, hogy Kovásznán már régóta nem vett részt ily sikerült mulatságban, önként értetődik, hogy társadalmunk színe java ott volt. —i —d” 

„Óvodaestély Kovásznán. 
Deczember 17-én pompás műsoros fillérestélyt rendezett a kovásznai gondnokság az ottani óvoda karácsonyfája javára. » 9
8 » Ott volt (...) Kovászna intelligencziája részint az élvezetes műsorért, részint a jótékony czél előmozdításáért. A helyi zenekar nyitánya után Ignácz Lászlóné úrnő olvasott fel egy jóizü, kedves bohóságot »A levél« czimmel, melyet lapunkban is közlünk. Nagy Györgyné, Ugron Gézáné úrnők és Lengyel Gyula s Nagy Gyula urak éneknégyese kétszer is újrázást provokált, méltó elismerésül a nyújtott műélvezetért. Csánky Mariska k. a. szavalatát csak azért nem ujrázták meg, mert szokatlan; de bizonyára másodszor is szívesen meghallgatták volna az ő közvetlen, meleg előadásában »A Kincses Lázár leánya« könnyeket indító históriáját. A Sportegylet hires dalkarának tagjai énekeltek még egy szép ujrával megtoldott dalt s a műsort derültség közt bezárta Bartha Károly pávai tanító ur remek monológja, mely egy fél óráig viharos derültségben tartotta a publikumot. Ez a vidám hangulat csak fokozódott a reggel 4 óráig tartó tánczban, melyben a Kézdivásárhelyről lerándult tánczosok a legjobb renommét biztosították maguknak Kovásznán a közeledő farsangra. A szegény gyermekek karácsonyfája a befolyt szép jövedelemből gazdag és ragyogó lesz az idén.”

Potsa József főispán szobra Hatolykán, Vargha Mihály alkotása. Potsa József bábáskodott az elsőháromszéki óvónőképző intézet létrejöttén. Fotó: Kovászna Megye Tanácsa

A közadakozásokban is elöl jár Csánki Mariska. Lépten-nyomon olvashatjuk a háromszéki korabeli sajtóban a közadakozásokat közlő nevek közt az övét. A református egyház rendezvényeiben is cselekvően részt vesz. Leghíresebb tanítványa, Ignácz Rózsa írónő Ikerpályáimon című művében szeretettel emlékezik óvónőjére. 

Csánki Mariskán kívül 1908-tól Hosszú Emma óvónő működik az orbaiszéki városban. Pályája híven tükrözi, mennyire keresett állás az óvónői, mennyire kevesen vannak. A Néptanítók Lapja adatai alapján 1896-ban Tapazdról Dubnicba helyezik, majd két évre rá, 1898-ban Egeresre, itt szép eredményeket ér el. 1902-ben már Nagyhalmágyon tevékenykedik, egy évre rá Zsibóra helyezik, innen 1908 őszén Kovásznára. 1909-ben nyugdíjazzák. 

Ugyanez évben helyére Czirjék Ida okleveles kisdedóvónőt nevezik ki, aki az 1920-as években Budapesten működik mint nevelőnő a VII. kerületi óvónőképzőben, majd 1930-ban Mezőkovácsiba helyezik. Ők voltak Csánki Mariska legközelebbi munkatársai. Később, 1918-ban Szőcs Zsuzsanna okleveles óvónő is kinevezést kap a községbe. Nagy Sándor, Bideskúthy Róbert, Patakfalvy János, Bar­thalis János, Bakcsi Sándor, Ignácz Ilona, Csorja Margit, Csáki István tanítók/tanítónők voltak tanügyi társai. 

1919-ben Csánki Mariskát, mert nem tett hűségesküt a román államnak, elbocsátják állásából. Férje falujába, Gelencére vonul vissza, itt éri a halál 1950-ben.

A kezdetek, az elindulás, a beindulás tehát az impériumváltásig tart. Ezután új fejezet kezdődik nálunk is az óvodai oktatás történetében.

(Felhasznált források: Tóth István: A kisdedóvodák keletkezése, különösen hazánkban. Néptanítók Lapja 1868–1918 közti számai, különösen az 1868. 451. o., 1869. 01. 07./1. sz.; 1902. 52. és 1907. 41. és 51. sz., 1918. 04. 04./ 14. sz. Arcanum; Kőváry László: Erdély statisztikája. 1847.; Hiradó, 1845. 98. k. sz.; Ozsváth Anna: A sepsiszentgyörgyi óvónőképző története. Háromszék. 1993. 01. 27.)

Szabó Etelka