A „nagy háború” történetei„Pufi”, a Fradi-szurkoló

2026. szeptember 9., szerda, Emlékezet

Ezúttal az első világháború személyes vonatkozásait bemutató, az árkosi hadi tudakozó iroda dokumentumai alapján rekonstruált történetünk egyik szereplője a Kézdivásárhelyről indult Kossuth-díjas, érdemes művész, aki filmszerepeivel és rádióműsoraival kora közönségének egyik kedvencévé vált. Ez a történet Tompa Sándor (becenevén Pufi) életének egy olyan mozzanatát mutatja be, amelyről valószínűleg keveset beszéltek. 

  • Tompa Sándor „Pufi” a pesti körúton. Fotó: Fortepan / Kotnyik Antal
    Tompa Sándor „Pufi” a pesti körúton. Fotó: Fortepan / Kotnyik Antal

Tompa Zoltán Sándor 1903. december 22-én született Kézdivásárhelyen Tompa Zoltán és Bogdán Róza gyermekeként. A kiskereskedő család szerény körülmények között élt, a szülők azonban mindent megtettek gyermekük előrehaladásáért. Történetünk idején Tompa Sándor a kézdivásárhelyi római katolikus főgimnázium diákja volt.

 

A nagyapa eltűnése

Az 1916-os esztendő a család számára szomorú megpróbáltatásokat hozott. A későbbi színész anyai nagyapját, az ugyancsak kereskedő Bogdán Sándort a román betörés idején, 1916. október 9-én a román hadsereg Sósmező irányába, majd onnan Romániába hurcolta. A család ezt követően teljesen elveszítette vele a kapcsolatot. Bogdán Sándor kereskedőről mind­össze egy korábbi híradást találtam a korabeli sajtóban, eszerint 1910 novemberében betörők hatoltak be a pincéjébe és az üzletébe, ahonnan a fiókban talált 34 korona készpénzt elvitték.

Október 27-én a negyedik osztályos gimnazista Tompa Sándor levelet írt püspökének, gróf Majláth Gusztáv Károlynak, és a főpásztor segítségét kérte nagyapja felkutatásához: „A román betöréskor honnmaradt 74 éves öreg nagyapámat a románok magukkal hurcolták, aki magáról még ez ideig semmi életjelt nem adott, habár kétségbeesett öreg nagyanyám és szüleim mindent megtettek, hogy öreg nagyapámról, Bogdán Sándor kereskedő és egyháztanácsosról valamit megtudjanak, de mindez ideig eredménytelenül állunk.” Arra kérte a főpásztort, adjon tanácsot, mit tegyenek, illetve hová forduljanak, hogy „szegényről valamit tudjunk”.

Majláth Gusztáv Károly – amint azt korábbi történeteinkben is láthattuk – jól ismerte Szentkereszty Mariette bárónő hadi tudakozó tevékenységét. Ezért levélben fordult hozzá, mellékelve a diák levelét, és arra kérte, hogy az illetékes helyeken próbáljon érdeklődni az eltűnt idős ember után: „Talán mégis sikerül valami értesüléshez jutni. Nagy vigasztalására szolgálna ez az aggódó családnak.” Egy későbbi passzusban pedig így fogalmaz: „A kis Tompa fiúcska levelét azzal a kéréssel mellékelem, kegyeskedjék az illetékes úton megtudni valamit az öreg Bogdán Sándorról”.

 

A negyedéves gimnazista Tompa Sándor levele gróf Majláth Gusztáv Károly püspöknek (részlet). A szerző felvétele

 

Szentkereszty Mariette bekérte a hiányzó adatokat a kézdivásárhelyi családtól, és válaszában arról tájékoztatta Majláth püspököt, hogy a keresést elindította. Tompa Zoltán 1917. szeptember 21-én fia helyett válaszolt a bárónő levelezőlapjára, és elküldte a hiányzó adatokat. Október 27-én a bárónő az illetékes hivatalhoz, a Vörös Kereszt Egylet Tudósító Irodájához fordult, kérve a keresés megindítását. Ugyanezzel a céllal a berni Friedensbureau intézményének is írt. Sajnos a tudakozó irodához nem érkezett hír Bogdán Sándorról. Szentkereszty Mariette 1920. július 1-jén ismét érdeklődött a családnál az eltűnt személy sorsa felől. 

Tompa Zoltán 1920. július 15-én a következőket válaszolta: „Kedves lapját megkapva, fiam itthon nem léte miatt én válaszolok. Boldogult apósom, Bogdán Sándort, kit az invázió alkalmával az ellenség erőszakkal elhurcolt a legnagyobb kínzás között Răducănenibe, 1919 január havába tudtuk meg bizonyosan, hogy a szerencsétlen, aki itthon ép, erőteljes, erős férfi volt, étlenségbe, nélkülözésbe és a nagy tisztátalanságba 1917. március havában halt el, ottan nyugszik egy közös sírban. Maradt itthon egy 72 éves, teljesen munkaképtelen nyomorék özvegye, Bogdán Sándorné szül. Merta Katalin és két leány gyermeke, kiket szintén itthon teljesen kiraboltak.” Tompa Zoltán arra kérte Szentkereszty Mariette bárónőt, hogy valamilyen módon segítsen a hátramaradt özvegy és két gyermeke számára a megboldogult után járó kártérítés kiutalásában. Az eljárás korábban már megindult, az 1918. november 1-jei forradalom következtében azonban félbeszakadt. „Mi az egész család 25 ezer korona kártérítést követeltünk, szegény megboldogult özvegye és két gyereke részére, de bizony még idáig egy fillért sem kaptunk” – írta Tompa Zoltán.
Nem tudjuk, hogy a család végül megkapta-e a kártérítést.

 

Patikus helyett színész

Visszatérve a kézdivásárhelyi kisdiák történetéhez: a gimnázium elvégzése után Tompa Sándor egy gyógyszertárban vállalt munkát, majd Kolozsváron beiratkozott a gyógyszerészeti szakra. Egyetemi tanulmányaival párhuzamosan az Izsó Miklós vezette színiiskolát is látogatta. Végül a színészi pályát választotta, ami jó döntésnek bizonyult. Magyarországra költözött, ahol ismert és közkedvelt színésszé vált. Alaptalannak bizonyult tehát édesanyjának az a haragja, amelyet akkor érzett, amikor fia bejelentette, hogy színész lesz, és nem folytatja egyetemi tanulmányait. „Otthagytad az egyetemet és felcsaptál komédiásnak! Hogy hozhattál ilyen szégyent a fejemre?” – dorgálta édesanyja, mire ő így válaszolt: „Hát én nem szégyellem, hogy színész lettem, édesanyám se szégyellje”.

Közismert volt a Ferencváros labdarúgócsapata iránti rajongása. Kézdivásárhelyi éveiről azonban – emlékiratán kívül – meglehetősen kevés visszaemlékezés jelent meg a sajtóban. Remélem, hogy e történet valamelyest hozzájárul ennek a hiánynak a pótlásához.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint hogyan szerepel majd a SuperLigában az egy év után visszatérő Sepsi OSK?










eredmények
szavazatok száma 1048
szavazógép
2026-09-09: Emlékezet - :

Kis óvodatörténet kovásznai vonatkozásokkal

A kezdetek
A kisdedóvás – ahogy a 19. században nevezték az óvodai foglalatosságot – szükségessége már a 18. században felmerült Európában, elsősorban az iparilag fejlett országokban. Spanyolországban szerzetesek karolták fel, Anglia gyárvárosaiban (pl. Westminsterben) Brougham Henrik Wilson Józseffel együtt 1819-ben alapított óvodát, Helvéciában (Svájc) Neuhof nevű birtokán Pestalozzi 1775-ben nyit óvodát 50 környékbeli kisdeddel, és hirdeti a kisdedoktatás szükségességét. Elvei elterjednek Németországban: 1802-ben Paulina Lippe hercegnő megalapította az első intézetet, később, 1819-ben Wadzek alapít kisdedóvót Berlinben. 1836-ra már 16 kisdedóvó működik a német nagyvárosban. Franciaország is követi a példát, Oberlin elzászi lelkész nyitja meg az első ilyen intézetet. Párizsban 1827-től nyílik hasonló intézet. 1836-ban már 20 intézetet számlálhatunk. Érdekes, hogy az osztrák birodalomban a magyarok megelőzik Bécset a kisdedóvók alapításában, sőt, 1830-ban Buda mintájára létesül az első óvoda a császárvárosban.
2026-09-09: Belföld - :

Tovább romlottak a diákok eredményei a PISA-teszteken

Tovább romlottak a romániai diákok eredményei a PISA-teszteken, közel felük a minimális kompetenciaszintet sem éri el. Daniel David korábbi oktatási miniszter arra figyelmeztet, hogy a funkcionális analfabetizmus nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet az ország számára.