Átfogó restaurálás nyomán született újjá az oltszemi Mikó-kastély, a régi pompáját visszanyert műemlék épületben szeptember első hétvégéjén nyílt meg a Székely Lovasmúzeum. Vargha Mihály igazgató úgy fogalmazott, az új külső egység „friss hajtás” a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum másfél száz éves törzsén, adottságai, elhelyezkedése, tematikája okán a térség egyik erőssége, turisztikai célpontja lehet. A kastély történetéről, a hozzá kapcsolódó lovas múltról a Székely Lovasmúzeum kurátora, Kinda István muzeológus, néprajzkutató beszélt lapunknak.
A gróf Mikó VIII. Miklós (1783–1839) által 1827-ben építtetett, klasszicista-empire oltszemi kastély felújítása az Országos Helyreállítási Terv révén vált lehetővé, a pályázati támogatás mellé több mint 11 millió lejes önrészt biztosított Kovászna Megye Tanácsa. A műemlék épület a megyei önkormányzat, illetve Bodok község közös tulajdona, szakszerű restaurálását követően immár a nagyközönség számára is nyitott, tágas termeiben a Székely Nemzeti Múzeum legújabb egysége, a Székely Lovasmúzeum várja a látogatókat.
A megújult oltszemi kastély különlegessége, hogy egy római castrum, azaz katonai tábor romjain áll. Az első hitelesítő ásatást Székely Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója végezte 1947-ben, neki sikerült meghatároznia a tábor alaprajzát. A 2025–2026-ban végzett feltárások során a modern kutatási módszereknek köszönhetően részletesebb képet alkothatunk a castrum szerkezetéről és az itt élő katonák mindennapi életéről.
Fotó: Csulak Zoltán
Oltszem lovas múltja
A Mikó-kastély a régi háromszéki nemesi életvilágok egyik különleges emlékhelye, ahol a helyreállított terek, eredeti falképek és muzeális értékű tárgyak idézik fel a Mikó család örökségét. A birtok története szorosan összefonódik a lótenyésztéssel. Kinda István elmondta, a Mikók oltszemi birtokáról és itteni házáról egy 1342-ben kelt írott dokumentum tudósít a szomszéd birtokos székelyekkel való peres ügy kapcsán. A Mikó család tagjai már az Erdélyi Fejedelemség idejében ismertek voltak a lótenyésztésről. „A 18. század végén az oltszemi udvarban megépített kőistállóban ménlovakat és postaszekérhez való lovakat írtak össze, később gerendából épült lovat tanító oskoláról tudósítanak a források. A kastélyépítő gróf Mikó VIII. Miklós is komoly ménessel rendelkezett, halála után 20 kancát adtak el, hogy a birtok adósságállományát csökkentsék az abból befolyó pénzekkel. Tudjuk, hogy 1839-ben a brassói úrnapi vásáron bocsátották áruba, és a forrás név szerint felsorolja az állományt, hogy például Rigó, Bátor, Kicsi szárcsa, Bendő, Szajha stb. nevű lovakat adták el ekkor” – vázolta.
Kinda István jelezte, az oltszemi kastély történetének 20. századi fejezetében szintén erőteljesen megjelenik a lovas szál. Gróf Mikó Miklós halálát követően a kastély és a birtok többszöri tulajdonváltás után, 1931-ben a brassói Wilhelm Scherg & Co. posztógyárat birtokló Emil Schmutzler (1889–1952) tulajdonába került. A posztógyárat még ennek nagyapja alapította, így talán nem csoda, hogy a családi hagyományban nevelődött Emil különleges érdeklődést tanúsított a régi anatóliai, oszmán-török szőnyegek iránt. Ezek az „erdélyi szőnyegként” is emlegetett keleti imaszőnyegek az egyházak féltett kincsei közé tartoztak. A Mikók is adományoztak hasonlókat az oltszemi református egyháznak a 18. században – fűzte hozzá. Emil Schmutzler gyűjtötte is ezeket a különleges értékű régi szőnyegeket, kollekcióját Bécsben fényképeztette le színesben, majd kutatásaiból Lipcsében 1933-ban könyvet is megjelentetett.
Az iparmágnást mindeközben híres lovas olimpikonként is ismerték. Saját tenyésztésű lovával 1928-ban Amszterdamban részt vett a Nyári Olimpiai Játékok díjugrató versenyszámában, 1930-ban egy bukaresti országos versenyen az amerikai akadályversenyben harmadik helyezést ért el Correggio nevű lovával. A brassói lovasegylet elnökeként az 1930-as években számos lovas eseményt szervezett. 1933-ban például a brassói versenyt Mária román királyné, valamint Ilona főhercegnő és férje, Habsburg Antal jelenlétében rendezték meg. A sajtó ugyanakkor arról is tudósít, hogy a szász Klingsor folyóirat írógárdájával és az evangélikus szász papsággal karöltve 1929-ben megszervezték az Erdélyi Helikon brassói estélyét, melynek során vendégül látták többek közt gróf Bánffy Miklóst, báró Kemény Jánost, Berde Máriát és másokat – sorolta a muzeológus.
Kinda István tárlatvezetést tart a kastély megnyitóján. Fotó: Vargyasi Levente
Egy értékes vérvonal
Schmutzler nem tartózkodott állandóan oltszemi birtokán, a Mikók által építtetett kőistállóban azonban jelentős ménest tartott. Belső átalakításokat követően vadászkastéllyá varázsolta az udvarházat, a ma ismert vadásztermet ő alakíttatta ki. Kinda István kiemelte, ő hozta Oltszemre a Lotse (1932–1953) nevű törzsmént, a kelet-poroszországi Trakehnen ménes képviselőjét, amely nagyapja, Tempelhüter örökségét vitte tovább. Nemes küllemét, arányos testfelépítését és lendületes mozgását utódainak is átörökítette.
A Lotse nevű mén az oltszemi és a magyarországi lótenyésztés közötti kapcsolatok egyik kulcsfigurája. A kisbéri Magyar Királyi Állami Ménes Emil Schmutzlertől az 1930-as évek elején bérbe vette, Magyarországra érkezve Lobogó néven törzsménné minősítette a tenyészállatot. Ezzel a Trakehnen vérvonal közvetlenül bekapcsolódott a közép-európai tenyésztési rendszerbe.
A kastély megnyitóján Fodor István, Bodok község polgármestere idézte fel, hogy Lotse-Lobogó utódai közel 900 csikót hagytak Magyarországnak. E vérvonal hazatelepítése 2021-ben valósult meg, és az oltszemi birtok jelenlegi tulajdonosai, a megyei önkormányzat és Bodok község önkormányzata az egykori neves lovas gazdaság újjáélesztésére törekszik.
Fotó: Vargyasi Levente
Különleges helyszín, különleges gyűjtemény
A Székely Lovasmúzeum látogatói a Mikó család oltszemi ágának története mellett a kastély építéstörténetét és eredeti funkcióit, a férfi és női lakosztályokat és azok tárgyi világát egyaránt megismerhetik; archív fotográfiák, műtárgyak, korabeli bútorok szintén megtekinthetőek a magas, egymásból nyíló termekben. A klasszicista-empire stílusú épület francia manzárdtetővel, szimmetrikus homlokzattal, gazdagon díszített belső terekkel fogadja a látogatókat. A palotateremből nyíló egyik szárnyban ma is láthatók a 19. századi falfestmények, míg a másik szárnyban a székelyföldi nemesi lovas életet bemutató kiállítás kapott helyet. A falképekről a termekben található érintőképernyők segítségével tudhatunk meg bővebb információkat. Kinda István megjegyezte, az oltszemi kastély néhány évig az Erdély Széchenyijeként emlegetett gróf Mikó Imre birtokában volt, majd lánya, gróf Mikó Anna tulajdonába került. Az épületbe belépőket a palotateremben hologramszerű megjelenítésben Mikó Anna köszönti.
A Székely Lovasmúzeum anyagában fellelhetők a Székely Nemzeti Múzeum saját gyűjteményéből származó tárgyak, egyebek mellett lovakkal kapcsolatos eszközök, különleges értéket képviselő, a székelyföldi vadászati kultúrához kapcsolódó lőportartó szaruk, archív fotográfiák is. Utóbbiak kapcsán Kinda István az egyik teremben látható, egész falat beborító poszterekre hívta fel a figyelmet: Gere István sepsiszentgyörgyi fotográfus két felvétele Mikóújfalu főutcáját ábrázolja az 1800-as évek végén. „Mikóújfalu, mint a neve is mutatja, Mikó-birtok volt, a fotón látható házak pedig akkoriban épültek, amikor az oltszemi kastély is, az 1800-as évek első évtizedeiben. A fényképen látható emberek elődei működtették a Mikó család üveghutáját, őket a földesúr telepítette ki a főút mellé. Ez csak egy apró példa, hogy miként fonódik össze a kastély és a környék története” – magyarázta. „Azt szeretnénk, hogy az ide látogatók fedezzék fel a kastélyt, annak történetét, a különleges falképeket, ezzel párhuzamosan pedig a lóhoz kapcsolódó kultúrtörténeti érdekességeket is. A felújított Mikó-kastély Székelyföld kulturális örökségét gyarapítja, a Székely Nemzeti Múzeum számára pedig egy új profilt képvisel. Rajta keresztül immár a háromszéki nemesi turizmus számára is van mondanivalónk, a kastélyok világa és a nemesi múlt iránt érdeklődők számára különleges látnivalót és élményt kínálunk” – összegzett Kinda István.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
