Európai elvárás ez — mondotta ki ünnepélyesen —, nekünk mindenben Európához kell igazodnunk. Ez így van, csak az újabb rendelkezések komolyságával és őszinteségével van bajom. Minden szenvedélybetegség kárt okoz a társadalomnak, de ne feledjük el, hogy éppen e szenvedélyek követése hoz busás hasznokat az államnak, termelőnek, forgalmazónak. Az államnak minálunk immár kétszeresen, mert szép hazánk bevezette az úgynevezett ,,szenvedélyadót", mely a termékek áfájába és árába is beépül, egyszerre hizlalva a státust és a vállalkozókat, kereskedőket. Mit tesznek ezenkívül? Tilos szeszes italt fogyasztani közterületen (helyes!), tilos pipálni-cigarettázni iskolákban, kórházakban, munkahelyeken, de zárt, nyilvános helyeken is (ugyancsak felette helyes!), bár eme rendelkezéseknek vajmi nehezen lehet érvényt szerezni mindaddig, amíg senki nem veszi igazán komolyan. Az orvosok (a füstölőbbek) az orvosi szobákban bagóznak, a tanárok a tanárikban, a nebulók pedig az illemhelyeken (nekik a legrosszabb!). A vendéglőket kötelezik dohányzó- és nemdohányzó-termek kialakítására, ám nem kötelezik őket (még szép is lenne!) alkoholos és alkoholmentes övezetek létesítésére. Tehát minden marad a régiben, csak egyre több pénzt húznak ki a ,,szenvedélyesek" zsebéből, s a cigarettásdobozok feliratait egészen elrémítő szövegekké formálják, mondván például: a dohányzás súlyosan árt az egészségnek, tüdőrákot okoz, mindenféle érrendszeri nyavalyát vált ki! (mindez igaz, helyénvaló), csak azt nem értem, az italospalackokra miért nem írják fel az ősi népi bölcsességet, miszerint ,,az ital öl, butít és nyomorba taszajt"?

Váltsuk komolyra a szót! A szenvedélybetegségek visszaszorítására nem ez a szemforgató — közben jól is jövedelmező — propaganda lenne alkalmas, hanem a valódi megelőzés, az a komoly és körültekintő nevelés, mely a fiatalokat távol tarthatná a dohánytól, az alkoholtól. A kábszerekről már nem is szólok. Ám ebben az irányban nem nagyon látni különösebb igyekezetet, s ha jól meggondolom, bizony merkantilista meggondolásokból. Mert amióta világ a világ, más-más formában ugyan, de az alkoholgyártás és a dohányforgalmazás mindig is olyan állami monopóliumnak számított, mely ugyancsak szép summákat hozott a mindenkori büdzséknek.

Tiltsák be az egészet, szüntessék meg a gyártást és forgalmazást! — mondanám kuncogva én, aki egyáltalán nem vagyok ártatlan a kérdésben. A többi szemforgató pótcselekvés.