Lapunk május 27-i számában B. Kovács András egy vidékünkön is garázdálkodó, hiszékeny embereket becsapó nemzetközi szélhámos bandáról közölt leleplező riportot. A munkát kereső szakemberek a lapunkban is megjelent, prágai munkahelyet kínáló újsághirdetés áldozatai lettek.
Sajnos, azóta kiderült, a becsapott háromszékiek száma sokkal magasabb, mint hittük, a minap B. László kézdivásárhelyi lakos ismertette a vele és hét kézdiszéki sorstársával történteket.
— Olvasva az újsághirdetést — meséli a kárvallott —, felhívtam Kiss Gábort, és jelentkeztem a prágai munkára. Sajnos, a jól megfizetett bukaresti építőtelepi munkahelyemet otthagytam, abban a reményben, hogy ,,megfogtam az Isten lábát", jobb munkalehetőséget találtam. Nyolcan indultunk el Kézdivásárhelyről, öten autóbusszal, hárman pedig kiskocsival. Kiss Gábor azt ígérte, hogy az utazási költségeinket a német cég megtéríti. Amikor megmondtam neki, hogy én honnan vagyok, nekem már nem kézdivásárhelyi származásúként, hanem temesvári üzletemberként mutatkozott be. Amikor arra kértem, hogy személyesen is találkozzunk, azt mondta, hogy ez nem lehetséges, mivel ő éppen akkor Prágában tartózkodik. Azt is mondtam neki, hogy nekem Bukarestben jó munkahelyem van, nem szeretném, ha átverne, amire az volt a válasz, hogy ő a hirdetést nem szórakozásból jelentette meg az újságban, ez egy komoly munkaajánlat. Azt is említette, hogy a cseh fővárosban lakótelepeket fogunk a német cég megbízásából építeni. Ötünknek május 14-én 16 órára kellett Prágába érkeznünk. Budapestig egy kézdivásárhelyi utaztatási magáncéggel mentünk, onnan pedig Pozsony, majd hosszú, fárasztó utazás után Prága következett. Az utóbbi szállítást euróban kellett kifizetni. Kiss Gábor előbb SMS-ben a Krásova utcai szálláshelyet küldte el, majd amikor Prágába érkeztünk, a Smeckách utca 4. szám alatt található háromcsillagos Andante Szállodába irányított. Rosszul kezdődött a prágai kalandunk, amint leszálltunk az autóbuszról, ketten rágyújtottunk egy-egy cigarettára, ami fejenként 200 koronát jelentett, ennyire büntettek meg a rendőrök. A taxisnak, aki elvitt a megadott címre, ezer koronát fizettünk. Egy óránál is többet várakoztunk a szálloda előtt a nagy csomagokkal, mint a senki kutyája, amíg egy jól öltözött, magyarul beszélő kisasszony megérkezett a szállodához. A fiatal hölgy Czirna Anna néven Kiss Gábor megbízottjaként mutatkozott be. Huszonöt év körüli lehetett. Az Andante Szállodában ötünket egy három- és egy kétágyas kényelmes szobában szállásoltak el. Vártuk a három társunkat, de nem érkeztek meg, utólag tudtuk meg, nekik Kiss Gábor azt telefonálta, hogy csak május 15-re várják őket. A hölgy kérte tőlünk a 220 eurós garanciapénzt, de mi kikötöttük, hogy fejenként csak százötven eurót adunk. Ez volt a mi szerencsénk a szerencsétlenségünk mellett. Kitöltött a nevünkre egy-egy német és magyar nyelvű előszerződést, amit aláíratott velünk, és átvette tőlünk a 750 eurót. Időközben Kiss Gáborral is beszéltünk telefonon, megérdeklődte, hogy mi a helyzet velünk, minden rendben van-e. Azt mondta, hogy ő nagyon pontos ember, aki szereti a rendet, ezért arra kért, hogy másnap találkozzunk a szálloda előcsarnokában reggel 9 és fél 10 között. Tíz óráig hiába vártuk Kiss Gábort vagy Czirna Annát, egyikük sem jelentkezett. A kevés németnyelv-tudásunkkal annyit sikerült megtudni, hogy a szálloda egy éjszakára ki volt fizetve. A recepcióson keresztül a szálloda igazgatójával annyit ki tudtunk alkudni, tíz-tíz euróért még megengedte, hogy még egy éjszakát ott töltsünk. A recepciós is megpróbálta felhívni Kiss Gábort, aki azóta sem veszi fel a telefont, ami egy hazai Orange-szám volt. Bizonyára kártyás telefonról beszélt velünk. Nekem a prágai út kereken 1500 lejembe került. Ebből csak a mobiltelefon-számlám 220 lej volt, mivel sokszor beszéltem Kiss Gáborral. A másik három földinknek szerencséje volt, nekik csak az üzemanyag ára, a sztrádadíj és a zöldkártya ára ment kárba, megmaradt az eurójuk, mivel idejében figyelmeztettem őket a szélhámosságra. Hogy velünk ne találkozzanak, őket másnap reggel a Krásova utcába irányították, de ők előbb a mi szállodánkhoz jöttek. Két kollégám velük ment a megadott címre, hátha meglátják Czirna Annát, hogy kérdőre vonják, de bizonyára valahonnan figyelt, és így senki nem várta őket. 15-én összecsomagoltunk, és egy bolgár autóbusszal Pestig utaztunk, onnan pedig haza. Két hétre vittünk magunkkal hideg ételt, sült húst, konzervet, szalonnát, zsírt, házi kenyeret stb., aminek egy része kárba veszett, a nagy csomagok miatt otthagytuk Prágában. Menet-jövet 2800 km-t tettünk meg tiszta fölöslegesen. Kiruccantunk Prágába, hogy odaadjunk fejenként 150 eurót egy szélhámos bandának, mintha itthon nem lett volna mit kezdenünk a pénzünkkel. A prágai úthoz szükséges pénzt nyolcunk közül legtöbben kölcsönkérték, vagy disznót, gabonát adtak el. Amint hazaértünk, figyelmeztettem a két jelentkezőt, akikről tudomásom volt, hogy ne menjenek sehová, mert az egész egy nagy szélhámosság, kész átverés.
