Kedves levél érkezett Komollóról, idős Csűrös Zoltán a feladó, s azt írja, hogy 2006 nyarán és ebben az évben is megtartották Csíkban az úgynevezett 1000 székely asszony és leány ünnepségét, amelyet a Háromszék is jelzett, minden hozzáfűzés nélkül, s arra figyelmeztet bennünket, hogy nálunk is volt ehhez hasonló ünnepély, és még élhetnek az egykori felvonuláson részt vevők közül, hiszen erre 1941 augusztusában került sor. Zoltán bátyánk akkor hétéves volt, az ezer székely asszony és leány felvonulása után szüleivel megnézték a mezőgazdasági kiállítást, amelynek a megnyitóbeszédét Apor Péter báró, főispán tartotta.
Levélírónk sorait azzal zárja, hogy ha Szent György lovagnak van hét napja, ez az esemény — az 1000 székely asszony és leány felvonulása — is megérdemelne egy napot, s ez nem lenne a csíkiak utánzása.
A másik kérése, hogy a mellékelt lapkivágások alapján sorolnók fel, honnan, hány székely ruhába öltözött asszony és leány vett részt Háromszékről ezen a sepsiszentgyörgyi parádén.
Bevallom, eddig még nem hallottam erről az 1941-es eseményről.
És hogy eloszlassuk a kételyeket afelől, hogy ha nálunk felújítható lenne az 1000 székely asszony és leány felvonulása, nem lenne ez a csíkiak utánzása, mert ott 1000 székely leány vonul ki a Kis-Somlyó-hegy nyergébe, asszonyokról nem szól a fáma, s még ha ,,utánzásnak" minősülne is egy hasonló háromszéki kezdeményezés, nem csak megbocsátandó, hanem dicsérendő cselekedet lenne ez, mert a szépet, a jót, a hasznosat, a nemzettudat erősítésének útját-módját utánozni s ennek igényét generációkra átörökíteni felette nemes dolog.
További kommentárok helyett lássuk a lapkivágást az Erdélyi Gazda 1941. szeptember 1-jei, 70. évfolyamának 9. számából.
(Ezer székely asszony és leány ünnepi felvonulása):
,,Délután 2 órakor kezdetét vette a székely ruhás asszonyok és leányok felvonulása. A vármegyeháza erkélyén a Földművelésügyi Miniszter képviselője, az EMGE vezetője és a székelyföldi főispánok fogadták a tisztelgő felvonulást. Több mint ezer leány és asszony sorakozott fel székely ruhában. A népviseletnek ez az örvendetes kiteljesülése elsősorban Hayde Irénnek és Bibó Erzsébetnek köszönhető, akik rengeteg fáradságos munkával járták a székelyföldi falvakat a ruhaanyag összegyűjtéséhez.
A menet a polgári fiúiskolából indult ki. Élén hatvanfőnyi kislánycsoport haladt, utánuk sorban következtek a falvak. A kézdivásárhelyi fúvószenekar ütemére büszke tartással vonult fel Árkos hatvanfőnyi küldöttsége Tóth Katalin vezetésével, Angyalos tizenegy főnyi küldöttsége Katona Anna, Bita húszfőnyi küldöttsége Demeter Piroska, Dálnok negyvenfőnyi küldöttsége Hadnagy Lívia vezetésével. A bikfalviak húsztagú küldöttségét Szász Tiborné vezette, a negyvenfőnyi étfalvi leány- és asszonycsoportot Szotyori Nagy Kálmánné, Gelencéről tíz magyar ruhás, leány és asszony jött Biró Amália vezetésével, Gidófalva negyven asszonyt és leányt küldött Marasztoni Magdolna és Orbán Margit vezetésével. Illyefalváról Kiss Albertné vezetett harminctagú csoportot, Kálnokról Bede Lászlóné ugyancsak harminc asszonyt és leányt, Kovásznáról hatvanan jöttek Harasztosi Sándorné vezetésével, Kőröspatakról ötvenen, Asztalos Vilmosnéval az élen. Különösen kitett magáért Kökös, melynek száztagú küldöttségét Vajna Gáborné, Györbiró Istvánné és Benedek Gáborné vezette. Málnásról és Pákéról hetvenen jöttek Jancsó Lázárné vezetésével, Oltszemről hatvanan Böjthe Andrásnéval az élen. Sepsibodokról Székely Jánosné vezetett fel tizenöt nőt. Kitett magáért Sepsiszentgyörgy is. Kilencvenen vonultak fel dr. Fekete Sándorné vezetésével, Szemerjáról hetvenen dr. Barabás Andorné vezetésével. Sepsiszentkirály harminc asszonyt és leányt küldött Kovács Sándornéval az élen, Szentivánlaborfalva hatvan nőt Páll Ferencné és Szentiványiné vezetésével, Szotyorról tízen jöttek Makkai Andrásnéval, Uzonból húszan Konti Józsefnével az élen. Zalán is húsz nőt küldött Beke Józsefné vezetésével, végül pedig Baráth Gábornéval az élen a zágoniak húsztagú küldöttsége jött.
A felvonuló leányok és asszonyok minduntalan zúgó éljenzéssel kiáltották: Éljen Teleki Béla gróf!
A hatalmas és színpompás menet a polgári fiúiskolából kiindulva lekanyarodott a Gróf Teleki útra, majd a Gróf Csáky utcán át a vártemplom elé került, és a posta utcáján át a piactérre vonult. A piacon nagy tömeg várta a menetet. A zenekartól távolabb eső leányok és asszonyok vidáman daloltak. A piacon a tömeg lelkesen megtapsolta a felvonulókat.
A sepsiszentgyörgyi kiállítás megnyitása méltó volt ahhoz a magatartáshoz, amit a székely nép élni akarása minden időkben olyan megkapó formában tud kifejezni."
,,Ezután került sor a kiállítás megtekintésére, amely a kollégiumnak több mint harminc helyiségét és a városi sportpályának 16 kat. hold területét foglalta el — folytatja a szerző. — A növénytermesztés, állattenyésztés, erdészet, háziipar, mezőgazdasági építészet, mezőgazdasági gépek mind olyan mértékben és minőségben voltak jelen, amelyről a legkiválóbb szakférfiak is az elismerés hangján nyilatkoztak."
Nos, ha az 1000 székely leány csíki felvonulására gondolunk, elmondhatjuk, hogy nincs semmi új a nap alatt. Hogy a sepsiszentgyörgyi 1000 székely asszony és leány parádéjáról mit sem tudunk, az a társadalom fél évszázad alatt bekövetkezett amnéziás állapotát is jelzi. Ez az állapot viszont menthető azzal, hogy az eltelt több mint fél évszázad nem kedvezett az efféle emlékezéseknek. Az 50-es évek elején, amikor a sztálinizmus tombolt, egy ilyen névsor felidézése, meglehet, elegendő lett volna ahhoz, hogy ezt a hölgy- és leánykoszorút a Bărăganra vagy a Duna-deltába vezényeljék, s a rizsföldeken vonultassák fel őket.
No, de ma már más üzenete van ennek az emlékezésnek.
Jómagam azon töprengek, hogy Csűrös Ferenc bátyánk a Szent György-napok programjába iktatná a lányok-asszonyok parádéját. Kiváló ötlet. De Sepsiszentgyörgy és a hozzá tartozó falvak vagy a tágabb körzet nehezen tudna kiállítani 1000 székely asszonyt és leányt. Március 15-én is néhány gumikerekű szekér slattyog egypár székely fiatallal a menetben. (Kézdivásárhely, az egészen más!)
Meg kellene fontolni viszont, hogy augusztus 19-én, a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóján lehetséges volna-e egy efféle kivonulás az Óriáspince-tetőre? Nem csupán a látvány lenne fantasztikus, hanem az a tudati és érzelmi töltet, amely a blúzok, mellények takarásában lévő kebleket átjárja, s ezt a résztvevők egészére sugározza.
Kár, hogy Csűrös Ferenc levele nem érkezett hamarabb. De most is meggondolandó, hogy az eléggé nem méltányolható konfirmációk, bérmálások miatt az egyházi emberek és a szülők jóvoltából mennyi székely ruha található a háromszéki lakosság szekrényeiben. Iskolák tánccsoportjainál, kultúrotthonokban, más intézményeknél, magánembereknél megannyi ruhatár létezik, ahol erre való emberek élnek.
Az egész térségben, hála Istennek, a székely kapuk, a kopjafák, faragott kerítések reneszánszát éljük, sőt, ez az igény megfogant a nem székely vidékeken, az egész Kárpát-medencében. Ez azt jelenti, hogy nem külső, hanem belső, lelki parancs szépen össze tudná hozni a több száz, talán éppen ezer székely ruhás asszonyt és leányt. Tekintsünk meg egy felső-háromszéki március 15-i kivonulást Kézdivásárhelyen szekerekkel, székely ruhás lányokkal, férfiakkal, a hagyományőrző csaptokkal, s mindjárt megvalósíthatónak tűnik a jelenleg létező ,,ruhakészlettel" is ez az elképzelés.
Képzeljünk el 1000 székely ruhás asszonyt és leányt kivonulni az Óriáspince-tetőre, s ott, a lármafák lángjának fellobbanása előtt körben állva egybenézni őket a szakrális építmény körül.
Még Jókai fantáziája sem népesítette be ilyen gyönyörűséggel a székely rabonbánok Óriáspince-tetőre képzelt országgyűlését.
