A Háromszék június 19-i számában megjelent Bukaresti ebszeretet Kovásznán című cikkhez szeretnék néhány gondolatot fűzni.
Az ebszeretet nem bukaresti vagy kovásznai, az ebszeretetnek nemzetisége sincs. Valaki vagy szereti a kutyát, vagy nem, ez se nem bűn, se nem erény. Meggyőzni ezt vagy azt a tábort saját igazunkról lehetetlenség, mindig voltak és lesznek kutyabarátok, vagy éppen az ebektől félő, azokat nem szerető emberek.
Hogy a magyar embernek ősidők óta társa a kutya, azt bizonyítja a nyelvünkben élő sok-sok szólás, közmondás, mellyel emberi tulajdonságot vagy élethelyzetet érzékeltetünk: irigy kutya, sunyi kutya, kutyául érzi magát, köti az ebet a karóhoz stb. De szorult helyzetben a román ember is segítségül hívja kutyáját, például a híres népballadában (Mioriţa).
Kovásznán nem azért vannak kóbor kutyák, mert a bukarestiek etetik, hanem mert felelőtlen emberek kidobták őket, az utcán pedig tovább szaporodtak. Régen miért nem volt kóbor kutya? Mert mindeniknek rendeltetése volt, házat őrzött, nyájat terelt, vadászott, de a gazdájának eszébe sem jutott kidobni, ha beteg lett, vagy megöregedett. Ma a kutyatartás divat. És sokan, ha divatos fajkutyára tesznek szert, a régit, a korcsot egyszerűen kidobják. Őket kellene megbüntetni, de ez lehetetlen, mert bátor tettüket szem nem látta, erdőn, mezőn vitték véghez. A bukaresti fürdővendég sajnálja a kivert, éhes kutyát, és enni ad neki. Ő a bűnös, vagy az említett felelőtlen ember?
Antoine de Saint-Exupéry gyönyörű gondolatát idézem: ,,Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni." Felelősnek embertársainkért, és igen, a kutyánkért is.
A sok kóbor kutya valóban nem a civilizáció jele. És minél éhesebb, annál agresszívabb. De megszünteti e gondot, hogy időnként, drága pénzen hajtóvadászatot rendeznek a sintérek, aminek úgysincs tartós eredménye?
Ilyenkor napokig kísért a menekülő, dühöngő, szemükben rettenetet hordó kutyák képe. Iszonyatos látvány felnőttnek is, hát még a gyermeknek! Nem lehetne más megoldást találni? Az öldöklő cégeknek kidobott hatalmas összegeket menhelyek építésére használhatnák, a szállodai maradék pedig eledelül szolgálna, immár bírságolás terhe nélkül.
Molnár Katalin, Kovászna
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
