A ,,kutyagumi" — különösen meleg hónapokban — gusztustalan, egészségtelen, betegségterjesztő góc utcájában és nemcsak ott! Volt már afférom mániákus kutyaszerető férfival, nővel játszóterünk védelmében. Azokkal, akik életükben talán sosem etettek, mosdattak kisgyermeket, sosem tolták kocsiban vagy vezették kézen fogva, annál többet szeretett vérebeiket, velük egy szobában lakó pincsikutyákat. Attól tartva, hogy a kutyáknak nagyobb a becsületük nálunk, mint a kétkezi munkásembernek egy esetleges perben, I. barátom a városházához fordult.

,,Játszóterünk a Jövő és az Árnyas utca között a kutyák sétánya lett. Valamikor volt ott egy hinta, de eltűnt, a szóbeszéd szerint levágatta a tanács. Alsó részei viszont ott maradtak, ami bajt okozhat a gyermekeknek. Jó lenne itt újra játszóteret létesíteni."

Hinni merem, hogy egykori katona bajtársam gyerekféltő panasza megoldódik. Az új városvezetés szándéka, hogy kicseréli az összes rozsdás, acélcsőből készült játszótéri bútorzatot, tiszteletre méltó. Az új, fából készült, kevésbé balesetveszélyes szereknek örvend szülő és nagyszülő, de a kora tavasszal felszámoltak helyébe is hasonlóak kellenének, mert az üresen maradt területek kóbor és beoltott, nyilvántartott kutyák közvécéjévé, potenciális veszélyforrássá váltak!

Ferenczy L. Tibor