Mint azt már régóta tudjuk — s ha nem, akkor sejtjük —, az igazság meztelen. Csak jobban oda kell figyelni a dolgokra, és azonnal észrevehetjük, hogy a király is meztelen, nem visel egyetlen ruhadarabot, cipőfűzőnyi tangát sem, vagy ha igen, azt is csak azért, hogy az igazság érdekében bármikor levetkőzhesse. Értünk. Alattvalóiért. Rajongóiért. Hogy megcsodálhassuk remekbe szabott, kisportolt, muszklis vonalait. Mert az igazság úgy szép, ha látjuk a kontúrjait…
Az ifjúságot (de az óvodásokat, az aggokat is!) nevelni kell. Úgy ám, mert az ifjúság neveletlen. Mindig is az volt, amíg csak ifjú volt. Később lett belőle felnőtt, öreg neveletlen. Miért? Mert nem voltak jók a nevelési módszerek, módszereink. Régebb ugyebár nem szerepelt az iskolai nevelési módszertanokban a sztriptíz. Lett is ebből baj éppen elég, mert a neveletlen, szexológiából alultáplált ifjú, amikor házasulandó korba lépett (még mindig túl ifjan!), választott arájának nemcsak arányait, de még a bokáját sem látta meztelenül, s ezért bizony sokan megfutamodtak a nászágy elől…
És még ma is futnak, futnának, ha nem vette volna kezébe a nevelési dolgok irányítását — illetve a gatyájába azt, ami a fejében nincsen — egy olyan talpraesett ifjú titán, aki aztán kimozdítja majd tetszhalál-letargiájából a neveletlen székelyföldi fiatalságot. Gatyába rázza őket, helyesebben: kirázza őket a gatyájukból, bikinijükből.
Gondolom, ilyen nemes szándékkal vette át a megyei ifjúsási igazgatóság vezetését ez a nem mindennapi, rendkívüli tehetség, no meg talán azért, hogy ,,népességrobbanást" idézzen elő a Székelyföldön, de olyat, amelynek ereje minden ruhadarabunkat letépi rólunk, és nagyon áldásos lesz a népünkre nézve.
Ötletét, elszántságát kitűnőnek tartom. Minden téren be kellene vezetni az ilyenfajta nevelési módszereket. Ha a nagybetűs Igazság meztelen lenne a parlamentben is, a Cotroceni-palotában is, a miniszterelnöki hivatalban is, akkor nagyobb kedvvel, hévvel folyna a munka, és még több igazságos törvény születne… De leginkább a Legfelsőbb Bírói Testületben lenne nagy szükség egy általános, totális talártalanításra! Egészen a pucérságig. Szinte látom is már lelki szemeimmel, amint jó példával elöl járva a mândruţa Codruţa Kövesi egy lenge mozdulattal először a tiaráját lendíti át a közeli fogasra, majd kecses, hatásos hasmozdulatokkal a talárjából bújik ki, aztán meg az ezeregy éjszakát idéző, seherezádés éteri zeneszó mellett végül a meztelen igazságig levetkőzik, felrázva a megkövesedett, konzervatív talányos taláros társaság politikai libidóját…
Szűkebb pátriánkban pedig tovább kell folytatni a meztelenítést, mert eddig csak félig-meddig vetkőztek le az igazagatóink, főtanfelügyelőink, al- és mellékvezetőink, segédmunkásaink, állástalanjaink... A határainkat (térképvonalainkat!) jelző táblákra fogasokat szereltethetnénk az ide látogató turisztikai miniszter asszonyok és miniszter urak számára, ahová ruhadarabjaikat akaszthatják, amikor átlépik a Székelyföld határát, hogy szolidaritásból hozzánk hasonlóvá válhassanak. Hogy lássák végre — és mi is láthassuk — a meztelen Igazságot!