A múlt néha visszaköszön. Közismert dolog, hogy a XIX. század második felétől kezdődően, de különösen a két világháború közötti időszakban székelyföldi emberek (családok) ezrei, tízezrei indultak el megélhetést keresni a Regát, Bukarest felé, s így alakulhatott ki az a félig-meddig igaz ,,szállóige?, hogy Budapest után Bukarest a legnagyobb magyar város. Ez valószínûleg soha nem volt realitás, ám tény, hogy a nagy regáti tengerben ma is újabb és újabb magyar szigetek tûnnek fel, csaknem elfeledettek, de újra életmagra kapók. S jönnek létre új és új megyei, területi RMDSZ-szervezetek, Boto?ani-tól Craiováig. Legutóbb éppen Konstancán.
A ma is ,,élő? magyar szigeteket - néhány százastól pár ezresig terjed-duzzad nagyságrendjük - jobbára a kommunista diktatúra évtizedei alakították ki, s az irányított kihelyezések homogenizáló politikája mellett egyéb oka is volt, jelesül a tisztesebb megélhetés kényszere és gondja.
S ma sincs ez másként, a regáti diaszpóra nemhogy fogyna, visszaszivárogna, hanem szemlátomást napjainkban is gyarapszik. Alig vesszük észre a Magyarországra történő elvándorlás fenyegető árnyékában, hogy a Kárpátokon túlra való kényszerû átvándorlás a XXI. században is folytatódik, s ha most nem is tízezres a nagyságrendje, azért - ha egyáltalán össze lehetne számolni - mégis számottevő. S még számottevőbb a fordított irányban való bevándorlás, ami annál furcsább, mert az itteniek éppen a munkaalkalom hiánya és a gyalázatosan alacsony kereseti szint miatt próbálnak szerencsét odatúl. Vajon ez csupán a ,,bennszülöttekre? vonatkozna, vajon mégis vannak olyan rejtett anyagi motivációk, melyek az idegeneket valahogyan ide vonzzák? Nehéz egyértelmûen felelni a kérdésre - sokkal több, alig-alig hozzáférhető információ birtokába kellene kerülnünk ehhez -, ám megfogalmazása teljesen jogos és indokolt, hiszen az nyílt titok, hogy a székelyföldi megyék keresetszintje jóval az országos átlag alatt keresendő. Mert egyszerûen ott van.
Régi ismerősöm mondja, csaknem könnyekkel a szemében, hogy nem tehetett mást, Vráncsa megyében kellett munkát vállalnia, mert a magyar ,,patron? idehaza oly nevetséges bért adott, hogy abból nemhogy a családját, de a lakását sem tudta fenntartani. Az odatúli, a vráncsai viszont kétannyit ad készpénzben, s szállást, ellátást ingyenesen biztosít, s néha haza is küldi alkalomadtán, vinne magával még néhány háromszékit, mert szívesen elcsapná a sajátjait az itteniek kedvéért. ? tudja, miért, ehhez nincs kommentárunk.
Ismerősöm, persze, nem vitte magával családját, az idehaza él, itt járnak iskolába gyermekei, az állandó lakcím is itt maradt, de ő csak ide, a szomszédba ment, Ozsdolától egy hajításnyira. De vannak, kik jóval távolabbra mennek, s ki tudhatná, mikor fogy el az ingázó türelem, mikor születik a döntés: le is kellene telepedni??! Ki tudja?
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.