NövénytermesztésGazdakör: Csicsóka

2004. január 27., kedd, Archívum 2003–2007

A csicsóka méltatlanul mellőzött növényünk, hiszen sokoldalú hasznosíthatósága és ellenálló képessége révén a mainál nagyobb szerepe lehetne, főként a teljes vertikumú farmgazdaságokban, de nagyüzemi viszonyok között is. Eredeti élőhelyén, Észak-Amerikában az őslakosok, burgonyához hasonlóan, gumóját fogyasztották. Európába francia közvetítéssel került, máig ebben az országban van legnagyobb termőterülete a kontinensen. A Kárpát-medencében Lippay János a Posoni kert címû munkájában írja le kedvező tulajdonságait, talajjal szembeni közömbösségét, de a burgonyáról nem tesz említést, hiszen azt csak akkoriban kezdték Magyarországon megismerni, feltehetően német diákok révén. Később mégis a burgonya terjedt el, bár 1888-ban végzett összehasonlító vizsgálatok során megállapították, hogy különösen szélsőséges talajokon a csicsóka sokkal jobb termést hoz, mint a burgonya. Jelentős szerephez csupán a világháborúk éhínsége idején jutott, amikor csaknem egyedüli élelemforrássá vált. A háborúk után visszaszorult a termesztése, csupán kisgazdaságokban foglalkoztak vele. A mellőzés oka minden bizonnyal az, hogy termesztése nem volt teljesen gépesíthető, különösen a kiszedés jelentett gondot. A talajban maradó gumókról kihajtva pedig a szántóföldi kultúrák kellemetlen gyomjává válhat.
A nemesítés révén ma már fajtákkal rendelkezünk, melyek termesztése zömében a burgonyatermesztés gépsorával megoldható. Felhasználása sokrétû, hiszen a már említett emberi fogyasztáson kívül alkalmas gyógyszergyártási alapanyagnak (része cukorbetegek diétájának is), használja az édesipar, szeszipar, és ami a leggyakoribb felhasználása napjainkban: kiváló takarmány-alapanyag. Hajtásai kaszálhatók, szénaként vagy silózva is alkalmas takarmánynak, de fő értékét gumója jelenti, mely jó takarmány kérődző állatfajaink és a lovak számára egyaránt. Azonos területen háromszor annyi hasznos zöldtömeggel és közel ötszörös mennyiségû fehérjehozammal számolhatunk, mint a burgonya esetében. Fruktóztartalmánál fogva szirup készítésére használják, mert a fruktóz édesítő hatása a szacharózénak másfélszerese, azonos édesítő hatás 25 százalékkal kevesebb energia bevitelével érhető el, ami diétás felhasználását indokolja.
Rendszertani helye és biológiai jellemzése. A csicsóka (Helianthus tuberosus L.) a fészkesvirágzatúak családjába (Asteraceae) tartozó évelő, dudvás szárú növény. A mi éghajlatunkon magot nem érlel, teljes hajtásrendszere minden évben megsemmisül, csupán gumója él tovább. Szaporítani is erről, vegetatív úton lehet. Akár öt-tíz évig is helyén maradhat, de a burgonyához hasonlóan is termeszthető ,,egyévesként?.
A gyökérzete a burgonyáénak megfelelő. Az elültetett gumó járulékos gyökérzetet fejleszt. A sztólók, majd gumók kialakulása csak három hónap után kezdődik meg. A kezdeti fejlődés során alacsony tápanyag-ellátottsági szint és kevés nedvesség esetén a gyökérzet hamar a mélybe nyúlik, és nagyobb területet hálóz be, mint kedvező környezeti feltételek esetén, ami képessé teszi a szélsőséges helyzetek elviselésére is. Száraz, homokos talajon mindig jellemző, hogy gyökere nagy mélységbe is lehatol.
A burgonyához hasonlóan meghálálja a töltögetést, de ezt nem alkalmazzák, csak a vetőgumó-előállítás során. A gumók formája alapján négy típust különböztetünk meg, elhelyezkedésük a bokor alatt a sztólók hosszától, a típustól és környezettől függ. A gumókat csupán vékony periderma borítja, betakarításkor könnyebben sérül, mint a burgonya, ami eltarthatóságát rontja. A héj színe fehér, pirosas, bronzszínû, illetve ezek közti átmeneti lehet. Általában a színesek jobban eltarthatók, de kevesebbet teremnek, mint a fehéres színûek. Szára elfásodó, többé-kevésbé elágazó, melynek mértéke típustól és a környezeti tényezőktől függő. Szőrözöttsége miatt a szarvasmarha zöld állapotban, csak a fiatal növényi részeket kedveli.
A szárat tagoló csomókból fejlődnek ki levelei. Szára felálló típusú, sûrû állományt alkot, magassága változó, egy-öt méter is lehet. A haragoszöld levelek egymással szemben helyezkednek el, de szórt és örvös levélállás is megfigyelhető. Ha a növény zöldhasznosítása a cél, fiatalkorában magas fehérjetartalmánál fogva lényeges, hogy a levél-szár arány legalább 50:50 legyen. A napraforgóéhoz hasonlító fészekvirágzata azzal azonos felépítésû. Virágzása szeptember végén, október elején várható, ezért termést nem érlel. Mediterrán vidékeken, illetve növényházakban hazai viszonyok között is, sikeres magkötés esetén apró, napraforgóéhoz hasonlító, mozaikfoltos termést hoz.
(A Szántóföldi növénytermesztés nyomán)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép