Hétköznapi jelenet Sepsiszentgyörgyön. Aki még kicsi a kaszához, az kukázik.
Kora délután tűnődés íróasztalnál. ,,A kilátás ugyanaz több mint két évtizede: szürke lakótömb felém néző ablakai, a gerlék, galambok legnagyobb örömére utólag ajándékba kapott, cserepes lapos tetővel. A 2-es tömbház bal oldalán a szinte karnyújtásra levő hárs, melyet hagytak felcseperedni a csatornáig, szertornász széplányként hajlong előttem karnyújtásnyira. Időváltáskor a barométerem.
Kinézésre késztet, vajon eső lesz, vagy a Napocska bújócskát játszik gyülekező fellegekkel. Brassó felé pillantván, a ,,nyugdíjas" kazánház sarkánál szekér áll le, roma család kászálódik le róla, miután a gazda a betonoszlophoz rögzíti mindig éhes lovát. Sejtettem, a mi füves játszóterünket pecézték ki szokásos takarmányozási programjuk szerint. A nagyobb purdé a legserényebb, kezében kaszával szalad át az úton, s a rendelővel átellenben kezdi serényen gyakorolni az apjától ellesett mesterséget, a játszótéri karbantartást. Korához, termetéhez viszonyítva jól áll kezében a felnőtt méretű szerszám, de kalapos apja kiveszi kezéből... Araszolgat felém ide-oda csípve, ahol nagyobb, dúsabb a fű. Az egyik orvos figyelmezteti, jöhet a járdán belül is, de szépen, egyenletesen, ne borozdásan kaszáljon, mint szoktak őrkői társai. Tőbe vágjon, fektesse meg a kaszaélet — tanácsolja sofőrje is. A dádénak kinéző férfiú nem ideges, felhatalmazást kapott a doktor úrtól, vághatja, ahogy ő akarja s szokta. A keze rááll a fenőkőre, de nem a gereblyére! Mert az nincs! Nem foglalkoznak pepecseléssel. Nekik elég, amit a lovacskának sebtében lehessentenek, aztán kézzel, villával összekaparnak. Sokszor fele, máskor harmada ott marad a fűnek a meglopott ,,kaszálón", gyerekeink, unokáink játszóterein. Az első emeletről leszóló szomszédasszony kéri határozottan, hogy amit levágott, gereblyézze is össze. Mintha süket lenne, rá sem hederít! Lepedőbe gyűjtik negyedórás mezőgazdász munkájuk gyümölcsét, s morogva, hogy ,,visszajövök a gereblyével", feldobják a szekérbe a többi lopott fűre. A két csóró gyerek a szekérderékba ugrik, ő a bakra, asszonya mellé pattan, rásújt hókás-deres lovára, s elspulniznak. S mint annyiszor az évek során, most is ,,cigánymunkát" végeztek. Az elmúlt időben többször toltak ki velem is. Amíg a pincéből felhoztam a gyérfogú vasgereblyét, mintegy felajánlva szolgálatomat, csak szekerük hátát s a kísérő, ügető kutyájukat pillanthattam meg. Marad utánuk a megcsúfolt füves udvar és játszótér, amely a kerek zöld foltokkal úgy néz ki, mint a búzaföldeken landolt ufós perzselés sci-fi-térképeken.
