Mai levelünkAkar velünk epret szedni?

2009. július 10., péntek, Nyílttér

2009. május 28-án egy 400 főből álló csoport indult Csíkszeredából Csehországba epret szedni. Az indulást megelőzően nagy ígéretekkel biztattak minket, dolgozni akarókat, emberséges körülményeket és becsületes fizetést ajánlva.

A szervezetlen indulást szervezetlen érkezés követte. Zarec és Hofetice helység között ,,koncentrációs tábor" fogadott minket, ahol az érkező 400 főn kívül már 600 különböző nemzetiségű munkás volt jelen (bolgár, lengyel, vietnami, magyar, román és roma). A megfelelő szállás helyett egy romház és egy kb. 100 m hosszú istálló fogadott. Az istállóval szemben kis bádogházak álltak, de ezeket már elfoglalták — luxusnak számítottak, mivel 4—6 főre voltak kialakítva. Az istállókban 20—25 ágyas, úgynevezett szobákban a bútorzat emeletes vaságyakból állt, némelyiken matrac is volt. Ezekben a helyiségekben vegyesen foglaltak ágyat nők és férfiak. A műanyagból készült illemhelyek az udvaron használhatatlan állapotban, messze a higiéniától, és összesen három zuhanyozó az ezer embernek, valamint 4—5 mosdókagyló, abban kellett mosogatni is... 26 órai utazás után még öt órát álltunk az udvaron esőben 70-en, akiknek még az istállóban sem jutott hely. Minket végül egy szociális otthonban szállásoltak el Zatec városában, ami nagyon sok hátránnyal járt elfogadható állapota ellenére.

A következő csalódás akkor ért, amikor elkezdődött a munka: folytonos félelemben tartottak, és sértegettek, egy esetben előfordult fizikai bántalmazás is. ,,Állatok, idióták" — így szólt hozzánk a német munkáltató, de nem csak ő, hanem a ,,sorstársaink" közül is néhányan, akik az eperszedőnél már magasabb funkcióban álltak.

Az eperszedés nem volt leányálom, hajnali háromkor kelt legtöbbször a hetvenfős csapat, hogy 1,5 km-es gyaloglás után traktorra ülve eljusson az epresbe. 4.30—4.45 órakor kezdődött a munka, esőben, viharban, napsütésben egyaránt epret ,,kerestünk". Mert sajnos, egy napból állt a szezon, a többi epertallózással telt, öt hétig tartott a mese, ,,hol volt, hol nem volt".

Látván, hogy a munkánknak nincs sok eredménye, felháborodva kértük eddigi munkánk kifizetését és a hazaszállítást, de ettől a naptól kezdve mindennapos zsarolások következtek. A német munkaadó azzal fenyegetett, hogy még azt a minimális összeget sem fizeti ki, amire rádolgoztunk, ha a szezon vége előtt hazajövünk. De sajnos, ez az összeg nem fedezte volna az útiköltséget sem. Öthetes keserves munka után végre elérkezett a fizetés napja. Az elszámolás sem volt tisztességes. Két nyomtatványt írattak alá, amiből az egyik üres volt, a másik pedig cseh nyelvű, amit senki nem fordított le, de állítólag ez volt a szerződés vége.

Istennek hála, hazaérkeztünk. És mindenkinek felhívjuk a figyelmét: aki epret szedni szeretne külföldön, az kétszer gondolja meg, mert innen csak a ,,gázkamra" hiányzott. Ez történik 2009-ben az EU emberi jogokat védő, szigorú szabványai mellett.

Bartha Ibolya, Málnásfürdő

Hozzászólások
Szavazás
Mi a véleménye az iskolakezdésről?







eredmények
szavazatok száma 1040
szavazógép
2009-07-10: Nyílttér - x:

Nyári idill Szemerján - Ferenczy L. Tibor

Hétköznapi jelenet Sepsiszentgyörgyön. Aki még kicsi a kaszához, az kukázik.
Kora délután tűnődés íróasztalnál. ,,A kilátás ugyanaz több mint két évtizede: szürke lakótömb felém néző ablakai, a gerlék, galambok legnagyobb örömére utólag ajándékba kapott, cserepes lapos tetővel. A 2-es tömbház bal oldalán a szinte karnyújtásra levő hárs, melyet hagytak felcseperedni a csatornáig, szertornász széplányként hajlong előttem karnyújtásnyira. Időváltáskor a barométerem.
2009-07-10: Nyílttér - x:

Márkosfalván is zöld tojás

Nem szenzáció már — mondták az iskolás gyerekek —, egyik osztálytársunk nagymamájánál is van egy tarka tyúk, amelyik halvány zöld színű tojásokat tojik.