
A sepsiszentgyörgyi szociális étkezdében naponta mintegy kétszázan ebédelnek, vasárnapra pedig ugyanonnan hideg ennivalót kapnak. Az ingyenes koszt a leginkább rászorulóknak, fogyatékkal élőknek jár, persze folyamatosan több az igénylő, mint a jogosult. Télidőben a létesítmény reggelente amolyan melegedő helyiségként is mûködik, ahol egy csésze teát kaphatnak a betérő hajléktalanok. Igaz, utóbbiak közül alig néhányan veszik igénybe ezt a szolgáltatást.
Az egykori Három Rózsa vendéglő épületében három szakácsnő éppen 194 embernek főz, az ebéd mindennap egy fogásból áll, ahogy ők mondják, ,,egytálételt? adnak. Közülük Fadgyas Magdolna a legbeszédesebb, sorolja is a napokban terítékre kerülő változatokat: szemes bab kolbásszal, sertéstokány puliszkával, krumplitokány hússal, s emellé még egy fél kenyér is jár. Egyébként sem az asszonyoknak, sem a beszerzőnek nincs könnyû dolga: mivel minden napra készítenek valamiféle húst, s ehhez jön még a köret, így élelmiszert és pénzt egyaránt a legnagyobb leleménnyel kell beosztaniuk. Már csak azért is, mert a költhető keretet egy jó ideje nem növelte az önkormányzat.
Magdolna asszony - kinek több mint három évtizedes szakácsnői tapasztalata van - szól az étkezde hétköznapjairól: bizony, az ide járók alig változnak, szinte évek óta ugyanazokat az arcokat lehet látni, köztük több fiatal kisgyermekes anyát. Munkatársaihoz hasonlóan ő maga is családtagként tekint a néhai vendéglő mai vendégeire, akik olykor még nehézségeiket is megosztják velük, s ha a szegények közt akad elkeseredettebb, a kevés pénzből jól főző nők még vigasztalni is próbálják őket, mi több, a rakoncátlanul, köszönés nélkül berobogó gyermekek nevelésével is próbálkoznak. E ,,családi körben? emberi hangon próbálnak enyhíteni a szûkösen élők gondjain, s nagy elégtétel számukra, ha főztjüket örömmel fogyasztják. ,,Van, aki értékeli, van, aki csak bekapja? - jegyzi meg találóan Magdolna. Meséli, mikor több mint húszévi vendéglői szolgálat után az 1999 eleje óta mûködő konyhára került, megkérdezték tőle, miért alacsonyodott idáig. Erre ő csak annyit válaszolt: az ide járók is olyan emberek, mint más. - Igen, a szegényeknek van lelkük - fûzi hozzá Kovács Ilona, s a konyhában serénykedő Fülöp Irén csak azért nem szól hozzá, mert közel az ebédidő, s mindenikük azért mégsem beszélgethet. Fadgyas Magdolna még azt is elárulja, ma már szívesebben dolgozik itt, mint bármelyik vendéglő konyhájában, mert itt mindig azonos a munkaidő, ha befejezték, délután mennek is haza, nem úgy, mint a mulatóhelyeken, ahol olykor hajnalig is talpon kell lenni, s bizony a túlórát sem mindig fizetik ki a vendéglősök?
- Azon családok tagjai kaphatnak díjmentesen ebédet szociális étkezdében, ahol az egy főre eső jövedelem nem éri el a mindenkori szociális segély felső határát, ez jelenleg 825 000 lej - közli Tankó Vilmos, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat közösségfejlesztési igazgatóságának vezetője. A szociális kérdésekkel foglalkozó szakember szerint a megyeszékhelyen a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőket, főleg a többgyermekes családokat, illetve a fogyatékkal élőket kívánják ezzel a szolgáltatással segíteni. Számuk változó, a jelenlegi napi 200 porcióhoz képest volt már olyan időszak is, hogy 350 személynek főztek, de elismeri, két éve valóban nem emelkedett az erre a célra fordítható keret, s az idei költségvetés sem teszi már lehetővé, hogy többen járhassanak a szegények kantinjaként is emlegetett étkezőbe. Így is napi 23 000 lejből kell kigazdálkodni egy fő számára az ebédet, s ezt bizony nem könnyû ,,kiügyeskedni?, aki otthon próbálkozna ezzel, nem biztos, hogy sikerrel járna - jegyzi meg, de azt is hozzáteszi, a négyfős személyzet elhivatottságának köszönhetően mégis jó minőségû ebédet tudnak biztosítani. Ám ahhoz, hogy minden igénylést teljesíteni lehessen, meg kellene duplázni a jelenleg havi 130 milliós keretet. Nagy segítségként említi a református egyház tavalyi és tavalyelőtti élelmiszer-támogatását, melyet Dezső András lelkész kapcsolatai révén kaptak Hollandiából.
Elmondja még, hogy ingyenes ebédre, bármilyen önkormányzati szociális támogatásra csak helybéliek jogosultak, így azok az állomáson hányódók, akik más településről jöttek, csak a civil szervezetek segítségére számíthatnak, illetve hogy ott kellene felkarolniuk őket, ahonnan ide kerültek. Sepsiszentgyörgyön mintegy félszáz hajléktalanról tudnak, az éjszakai szálláshelyen most 6 nő és 36 férfi húzza meg magát, mások pedig ott alszanak, ahol érik, többnyire a vasútállomás várótermében. Úgy véli, utóbbiak nehezebben alkalmazkodó egyének, akik az együttélés szabályait kevésbé fogadják el, így saját döntésük révén is maradtak az utcán. S hogy reggelente még melegedni sem jönnek el, ez szerinte azt jelenti, hogy e próbálkozás kevésbé bizonyult sikeresnek, ellenben a szociális étkezde dolgozói nem tudják kivinni a teát az állomásra, mert nincs annyi ember, hogy valaki ,,egy termosz teát sétáltasson?. A jövőt illetően Tankó Vilmos nem derûlátó, úgy véli, a szociális védőhálót sûrûbbre kell majd csomózni, mert nem időszakos gondról van szó, a társadalomban az elszegényedés folytatódik, a helyzet csak súlyosbodhat.
Mózes László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.