,,Szomorú szívvel olvasom az Iskola Alapítvány felhívását oktatási-nevelési támogatásra. Azért vagyok szomorú, mert az én híveim, kicsinyke falum magyar gyermekei vallásórák után hiába kérdezik: pap bácsi, mi nem kapunk támogatást, ránk nem gondol senki? És a kérdésre csak azt válaszolhatom nekik: ti nem kaphattok, mert az iskolában nem tanultok magyarul!?
Pusztakamarás református lelkészének sorai, amelyeket március 15-én címzett az illetékeseknek, és küldi a nyilvánosság segítségével oda, ahol a magyar tannyelvû iskolában vagy tagozaton tanuló határon túli diákok és egyetemisták támogatásáról döntenek, ezek a sorok nem csak szomorúak, hanem magukban hordják a reménytelenség csíráját is. Kulcsár János Levente nem csak az általa pásztorolt pusztakamarási közösségből kiált bátorításért, segélykérése mindazok egybehangzó kiáltása, akiket a történelem, a beolvasztó és elszegényítő politika rákfenéje kisemmizett az anyanyelven tanulás lehetőségéből. Hány faluban tanulnak vajon parókiákon, plébániákon délutánonként magyarul írni és olvasni, hányan lehetnek, akiknek még a szomszéd faluban sincs magyar iskola, akiknek a templom az iskola, a pap a tanító? Sokan, nagyon sokan.
Talán a Pusztakamarásokban, megannyi elszigetelt vagy időközben elszórványosodott mezőségi, szilágysági, bánsági falvakban lenne a legnagyobb szükség a bátorításra, a segítségre, de ők a magyar állam támogatásából nem részesülhetnek. Nem hivatalosan tanulják a magyar ábécét, nincs róla papírjuk, hogy hány délután ismerkednek a magyar irodalom nagyjaival, tanítójuknak sincs hozzá megfelelő cédulája. Parókiák nagyszobáiban, házi készítésû táblák előtt, lelkészek könyvtárainak szomszédságában szívják magukba az édes anyanyelvet, és mégsem tartoznak azok közé, akik kaphatnak anyagi támogatást a magyarul tanuláshoz.
Kulcsár János Levente pusztakamarási lelkész segélykérő kiáltását szívesen továbbítjuk, bár inkább tennénk közzé magyar osztályok indítását, mert ahol délutánra összegyûl egy maroknyi magyar gyermek, ott a román államnak lenne kötelessége az iskolában is megteremteni az anyanyelvû oktatás lehetőségét.
Fekete Réka
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.