
Az ősi hun főváros, Tongwacheng - Kína, Sanhszi (Shanxi) tartomány - felfedezése, illetve kiásása világszenzáció, ez a glóbuson az egyetlen olyan romváros, amelyet a hunok hagytak maguk után. Ezer éve rejtőzködik a homokdombok alatt. Shanxi tartomány vezetői kezdeményezik a romterület világörökség részévé nyilvánítását. ,,Mint nemzetiség a hunok eltûntek. De sok hun túlélte az évezredek viharait. Számos tudós úgy tekinti, hogy a mai magyarok a hunok leszármazottai? - nyilatkozta a Xinhua hírügynökségnek Wang Shiping, a Sanhszi Történeti Múzeum szakértője. A Xinhua szerint ezt a véleményt számos magyar kutató is osztja. A világszenzációként emlegetett romváros feltárásával a National Geographic is foglalkozik, az Esztergály Előd szerkesztette Turán folyóirat is reflektált rá, a Magyar Nemzet vonatkozó cikke után a kolozsvári Szabadság január 31-i számában dr. Bárdi Lászlóval, a Pécsi Tudományegyetem Ázsia-központjának igazgatójával készített interjút közölt, amelyben szintén szóba kerül a ma Kínához tartozó Belső-Mongóliában feltárt hun leletanyag és a lakosság körében élő hun hagyomány.
A hun-magyar származás témáját az utóbbi két évszázadban a magyar tudományosság fő áramvonalához tartozó kutatók és a tudományos világ véleményformálói következetesen elutasítják, a Kelet-kutatók e témakörbe vágó tudományos eredményeit mellőzik. Ezen az ezredfordulón a kutatások és a kommunikációs lehetőségek páratlan fejlődésének eredményeképpen halmozódik a nem magyar kutatókhoz kötődő, a hun-magyar közös származást megerősítő tényanyag és véleménynyilvánítás. A Kelet-kutatók abban reménykednek, hogy a ,,merjünk kicsik lenni? szemléletet a magyar történelemre is kiterjesztőknek előbb-utóbb el kell fogadniuk a keleti tudományosság által feltárt tényanyag alapján leszûrhető következtetéseket.
Összenőttünk, mint az ujjaink
Egy péntek délután a mecsetből kijövő tömegből egyszerû ember fordult hozzánk, látva, hogy nem vagyunk igazán ujgur igazhívők. Megszokott kérdéseikre: ,,Kik? Honnan? Miért??, magam is egyszerûen válaszoltam. Az ő válasza viszont nem volt rutinszerû: ,,Nézd ezt a két ujjamat - mutatta a jobb kezén a mutató- és középső ujját -, látod, ezek vagyunk mi, az egyik a magyar, a másik meg az ujgur, együtt nőttünk fel, összetartozunk - reprodukálja kashgari élményét dr. Bárdi László professzor. Azután a tenyerembe kezdett számokat rajzolni: ,,Látod, kétezer éve mentetek el innen nyugatra! Még most is töprengek: vajon a hazai utcákon hány ember tudna találomra így beszélni az ujgurokról, a keleti történelmi kapcsolatokról? A történelemből ismert ?népi emlékezet? élő példája éppúgy megrázott, mint később a quarkili párttitkár, aki megerősítette, hogy ha idehaza valami gondunk lenne, csak bátran menjünk vissza hozzájuk, majd ők adnak menedékjogot, s telepedjünk csak vissza.
(?) S hadd tegyem még azt is hozzá az elmondottakhoz, hogy Mongóliában és a Kínához tartozó Belső-Mongóliában előkerült hun régészeti leletek, a sírok szerkezete, a bennük talált rituális üstök, fegyverek, övdíszek, lószerszámok stb., a temetkezési szokások nemcsak az ázsiainál jóval szórványosabb európai hun leletekkel és emlékekkel mutatnak párhuzamot, hanem a felső-magyarországi (pl. a Felső-Tisza vidéki) ősmagyar leletekkel. Sőt, a hun származástudattal rendelkező mai népek, pl. az ujgurok születéssel, esküvővel és temetéssel kapcsolatos néprajzi hagyományai, népmese- és népzenemotívumai is feltûnően hasonlítanak a magyarokéra. Ez akkor is elgondolkoztató, ha nem sok bizonyosat tudunk arról, mi minden történt több mint 2000 évvel ezelőtt? - zárja le a népi emlékezetet megidéző dr. Bárdi kínai-mongóliai útjainak summáját. ? egyébként 24 ízben volt Ázsiában, ebből Kínában 20 alkalommal, négy fél évet tanított a pekingi Állami Tudományegyetemen, a kortárs tudományosság kiemelkedő személyiségének ismerik több kontinensen. Legutóbb a Selyemút Expedíció résztvevőjeként és tudományos tanácsadójaként a Duna Televízió közkedvelt sorozatában találkozhattunk véle. Ugyanilyen címmel könyvet is írt, több ízben részt vett a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor-napokon, az Ázsia-járókra jellemző kitartással és szívóssággal a múlt évben még a szinérváraljai Sylvester János-évfordulón is részt vett, ahonnan újra egy ázsiai expedícióra szólították.
,,?a magyarok a hunok leszármazottai??
,,Világörökség lesz a hunok fővárosa?? - ezzel a kérdéssel a Magyar Nemzet április 11-i számában találkozunk. Tongwacheng felfedezése néhány évvel ezelőtt a régészek körében nagy szenzációt keltett. Ezt megelőzően közel ezer évig borította be a sivatagi homok az egykori hun fővárost. A romváros sok értékes lelettel és tudományos felfedezéssel szolgálhat a hunok eredetét, kultúráját illetően.
A hun törzs mintegy ezer évvel ezelőtt tûnt el. A romterület Kína északkeleti részében, Jingbian megyében található. ,,A hunok az időszámításunk előtti harmadik században bukkantak fel - olvashatjuk a National Geographicban -, s hamarosan az egyik legnépesebb etnikai csoporttá váltak a mai Kína területén (ám ez a vidék akkor még nem volt kínai, illetve a han népesség uralma alatt). A második század végére a hunok létesítették az első rabszolgatartó rezsimet a mai Kína területén.? A kínaiak annyira tartottak a hunoktól, a hsziungnuktól, hogy miattuk építették fel a Nagy Falat is.
A hunok időszámításunk előtt mintegy száz évvel vereséget szenvednek a nyugati-han dinasztia fejétől, kettészakadnak, s miután a déli hunok legyőzik az északiakat, ezek nyugat felé vonulnak, előbb az Ili folyó völgyébe, innen Közép-Ázsiába, majd a Volga és a Don vidékére. Ettől kezdve szólnak bele Európa történelmének alakításába.
Az északi hunok 374-ben tovább nyomulnak nyugatra, és elindítják az Európára zúdult népvándorlási hullámot. Az ő hatásukra és nyomásukra támadtak a gótok a Római Birodalomra, az V. században átkelnek a Dunán és a Rajnán, Attila vezetésével birodalmat alapítanak, s Attila sírját a fennmaradt mondákra alapozva valahol a Tisza medrében sejtik.
Számos tudós úgy tekinti, hogy a ,,magyarok a hunok leszármazottai?, a hunok mint nemzetiség eltûntek, de a néptöredékek túlélték az évezredek viharait - vallja Wang Shiping több keleti tudóstársával.
Mi itt, Erdélyben tudjuk, hogy ennél kevesebb adat vagy minden történelmi nyom híja dacára térségünkben milyen eredetelméletek születtek és virulnak.
Ezek után csak az lehet a kérdés, hogy egy évezrede írásos feljegyzésekkel is adatolható és a mintegy kétszáz évesre datálható, a hun-magyar rokonság közé nagy kínai falat emelő cáfolatözön és akadémiai ellenkezés egy múltjából kivetkőztetett, vertnek és nem verőnek, gonosznak és szerencsétlennek született népcsoportot akar-e betagolni Európába, mint ahogyan ezt egy ma uralgó politikai kurzus mûveli. Vagy a kínaiaktól, mongoloktól, az ázsiai türk népek leszármazottaitól kapunk némi biztatást, hogy merjünk múltunkra büszke magyarok lenni.
Tongwancheng, a hun romváros homok alatt van ugyan, de nem homokra épült, és ha egyesek itthon el is vitatják a hun-magyar kapcsolatok történelmi tényét, ázsiai rokonaink hátha felmutatják majd a világnak az együvé tartozást példázó mutató- és gyûrûsujjainkat.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.