Minden idők legnépszerûbb sitcomja (sitcom: helyzetkomikumra épülő tévésorozat) arról híres, hogy nincs témája, története. Adott négy New York-i barát - három férfi és egy nő -, akik élik a maguk kisszerû életét, partnerek, alkalmi barátok jönnek-mennek, anélkül hogy különösebb hatást gyakorolnának rájuk és életükre. De nem ez a téma, hanem beidegződéseik, a mindennapok kis bosszúságai, ahogyan egyénenként viszonyulnak a környező világhoz és a többi ember viselkedéséhez, megnyilvánulásaihoz. Epizódról epizódra felismerhetjük magunkat a kacagtató jelenetekben, hiszen ha saját reagálásainkat külső szemlélőként vennénk szemügyre, nap mint nap rájöhetnénk, hogy sok helyzetben mennyire nevetségesek vagyunk. Ezért is a nagy siker. Tükröt tart elénk. Naponta többször is kerülünk olyan helyzetbe, amely akár egy Seinfeld-epizód is lehetne.
Íme egy ilyen autentikus jelenet.
Szép kora tavaszi szombat délelőtt kietlen városunkban, hosszú idő után végre süt a nap. Megrakodva igyekszem haza a piacról, amikor találkozom régen nem látott ismerőssel. Megállunk, panaszkodunk, ecseteljük anyagi és lelki bajainkat - mi egyébről beszélgethet manapság két ember Romániában? A tavaszi szél, amely hajunkat, kabátunkat, sálunkat, nejlonszatyrainkat cibálja, nem vizet, hanem port áraszt. Időről időre szemünk-szánk megtelik vele. Az úttesten - úgy méternyire, a szegélykővel párhuzamosan - szöges nyakörves, zsemleszínû pitbull áll, olyan pózban, mint hősi emlékmûvek oroszlánja. Az ,,ő sávján? haladó autóknak indexelniük kell, amikor kikerülik. A kutya rendületlen. Két sötétebb, barna kamasz pitbull összevissza szaladgál az úton és a járdán, pajkoskodik. Az egyik cicaként a lábszáramnak dől, simogatást koldul. Gazdi sehol a láthatáron. Egy idő után a felnőtt eb megunja a hősi kiállást, s leheveredik a kerítés tövébe, az árnyékba. Erősen pityókos atyafi közeledik, nyakában sportlobogó. Két lépésre tőlünk megáll, hol minket, hol meg a szöges nyakörves kutyát bámulja, s motyog valamit arról, hogy milyen veszélyes, meg nem kellene szabadon, póráz meg szájkosár nélkül az úton lennie. Közöljük, hogy nem a miénk, de ne féljen, nem néz ki agresszívnek. Átmenet nélkül, elkeseredetten kezdi mondani, hogy hiába ordítottak, drukkoltak, a csapat kikapott. Vigasztaló szavakat mondogatunk, alig várjuk, továbbálljon, hogy folytathassuk a magunkét. Tántorog is tovább, a sarkon friss hallgatósággal találkozik. Újabb adag port törlünk ki a szemünkből, ismerősömmel búcsút veszünk egymástól, ki-ki megy tovább a maga útján.
Hát nem tiszta Seinfeld?
Páljános Mária
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.