JegyzetLétkultúra: Rendes Dénes esete az éjszakai kocsmazenével

2004. június 23., szerda, Archívum 2003–2007

Rendes Dénes nem egyszerû munkásember: ő rendes munkás ember. Szereti a nyarat. Nem csak azért, mert dolgozni tud zsebkendőnyi kertecskéjében. De szeret esténként kiülni az erkélyre, figyelni az autók lámpáit: amint jönnek a fehér szempárok, távoznak a pirosak. Aztán, ha ráun, megfordul. Távoznak a piros szempárok, jönnek a fehérek. És hallgatja a duruzsolást. Olykor, ha egy-egy hangtompító nélküli csodajárgány is elhúz alatta, megcsóválja fejét. Ezt azért mégsem szabadna hagyni. És gondolatai elkalandoznak, mígnem a forgalom alábbhagy, ritkulnak a fehér-piros szempárok, csend üli meg a kis teret, az útkereszteződés fölött összehajló tömbházak határolta zárt világot. Bemegy, leül kicsit még a tévé elé. Vagy rádiót hallgat. Leoltott lámpákkal, ez nyugtatja. Beleálmosodik, lefekszik. Elaludna már, ám ekkor berobban a térbe a zene. A tömbházak felerősítik, visszaverik, torzítják is a hangot. Bosszúsan kászálódik ki ágyából, kinéz. A kocsmából jön, a terasz ilyenkor telik meg. Ezt nem érti. Hogy miért jó az, ha a langyos estében az asztal fölött összehajló vendégek saját hangjukat sem hallják. És azt sem, miért nem hagyják őt meg azt a néhány száz sorstársát csendben pihenni. Egy dolgos nap után.
És így megy ez, he­tek óta immár. Rend­szeresített esti bosszankodása tettekre sarkallja. Összedugja fejét a szomszédokkal. Persze, őket is bántja. Gyerekek sírnak fel első álmukból, reggel korán munkába sietők kialvatlanul ébrednek. Gondolkodnak hát. Hogy mit is tehetnének. Rendes Dénes, lévén hivatalokban járatos, vállalja az ügyintézést. Este, a menetrendszerûen berobbanó zeneszó első akkordjaira rászáll a telefonra. Tárcsázza az önkormányzat csendvonalát. Megszüntették. Tavaly még mûködött, hasonló esetekben segítségére is volt a városlakóknak. Tárcsázza a rendőrséget. Persze, hogyne, azonnal küldünk valakit. Reménykedve vár. A zene nem halkul. Fene ette, ezeket biztos lekenyerezték egy sörrel. Fél éjszaka jár fel-alá szobájában, hajnal felé végre csend lesz, az utolsó kocsmavendég hangzatos távozása után. Másnap beadványokat fogalmaz. A környezetvédőknek, a fogyasztóvédőknek, az önkormányzatnak, az egészségügynek. Gyors ügyintézésben azonban egyik hivatal sem jeleskedik. Az éjszakai kocsmazene pedig nem szûnik, sőt, mintha napról napra erősebb lenne. Most már a Jóistennek is írna, csak tenne valaki valamit. Szomszédai is vádlón néznek rá, bíztak benne, reményük és mentsváruk volt egyszerre. Megkeseredett Rendes Dénes, már nem szeret esténként kiülni az erkélyre. A fehér és piros szempárokra vágyik nagyon, és a rádiózásra a sötétben. Régi nyugalmára, mit oly álnokul elraboltak tőle. És még néhány száz sorstársától.
Váry O. Péter
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép