Levegő jelenlétében is működhetnek ugyan, de csak kisebb mértékben. A levegőtlen körülményeket a takarmány tömörítésével lehet megteremteni. A levegőt nem lehet teljesen kiszorítani, de törekedni kell arra, hogy minél kevesebb maradjon a takarmányban. Ezt ugyanis a növényi légzés néhány napon belül el tudja fogyasztani. A tömörítést traktorral végezzük. A gumikerekű traktor alkalmasabb, mint a lánctalpas. Fontos, hogy a silózandó takarmány szárazanyag-tartalma ne haladja meg a 38—40 százalékot. Hatékonyan tömöríteni csak apróra szecskázott anyagot lehetséges, a jó minőségű szecska nem nagyobb 10—15 mm-nél.

Nem minden szénhidrát alkalmas erjesztésre (például a keményítő). A legtöbb erjeszthető cukrot a silókukorica tartalmazza, a pillangós virágú növényekben kevés van belőlük. A közepesen és a nehezen erjeszthető takarmányok silózásához többféle adalékanyag is felhasználható. Ilyen célra használjuk a melaszt 2—3 százalékban. Adalékként használható a gabonaanyagok darája is. Egyes országokban a tejsavtermelő baktériumok működését segítik biológiai tartósítószerekkel. Ezek tejsavbaktérium-kultúrát és olyan anyagokat (vitaminokat, mikroelemeket) tartalmaznak, amelyekre a tejsavtermelő baktériumoknak a kezdeti szaporodáshoz van szükségük. A káros mikrobák működését gátló adalékokat is használnak, savakat, amelyek a siló pH-ját az illető mikroba számára már elviselhetetlen szintre csökkentik. A leggyakrabban a hangyasavat használják.

A takarmányt ideiglenes vagy állandó silókban tartósítjuk. Az ideiglenes silók előnye, hogy olcsók, de nehezebb bennük jó minőségű takarmányt készíteni, és a veszteségek is nagyobbak. Ide tartozik az ároksiló, a kazalsiló és a szalmabálasiló. Ez utóbbi oldalfalát egy vagy két sor szalmabálából építjük. Szilárdabbak lesznek az oldalfalak, ha kívülről kerítéssel erősítjük meg. Az oldalfalakat célszerű műanyag fóliával bélelni, így könnyebb a levegőtlen viszonyokat megteremteni. Az állandó silók két típusa ismert: a falközi silók és a toronysilók. A falközi silók oldalfala általában beton, de készülhet fából vagy téglából is. A falközi silóban megfelelően lehet a takarmányt tömöríteni, sáros időben viszont vigyázni kell a földszennyezés megakadályozására. A nyugat-európai gazdaságokban gyakoriak a toronysilók, nálunk csekély elterjedésük jelentős árukkal magyarázható. A levegőtlen körülmények a toronysilókban teremthetők meg a leggyorsabban. Magas fokú gépesítés jellemző rájuk, gépesített a töltés, ürítés, sőt, az istállóba szállítás is megoldható. A takarmány tömörítése leggyakrabban a műanyaggal, fóliával leterített siló tetejére feljuttatott nagy tömegű víz segítségével történik. A toronysilókba csak fonnyasztott takarmány silózható be. A jó minőségű silókészítés megköveteli ennek lezárását. A legjobb megoldás a műanyag fóliával történő letakarás és nehezékkel való ellátás. A legjobb nehezék a 15—20 cm-es földréteg, de alkalmas megoldás a fóliának egy szalmabálaréteggel történő letakarása is. Ha a silót nem zárjuk le, a felső 30—50 cm-es takarmányréteg tönkremegy, és csökkent értékű a romlott réteg alatti 20—40 cm is.