Marosvásárhely díszpolgára, a Julianus Díj kitüntetettje, a Pro Partium Díj birtokosa, a Szórvány Alapítvány Pro Minoritate Díjasa, Kalotaszeg díszpolgára, a Hídverő Díj jutalmazottja Székelyudvarhelyen, az Erdélyi Magyar Közmûvelődési Egyesület Díszoklevelének tulajdonosa. Pomogáts Béla hosszú és bámulatosan gazdag irodalomtörténészi, irodalomszervezői és közéleti tevékenységének elismerései között előkelő helyen állnak az erdélyi magyarságtól kapott megtisztelő díjak, címek, díszpolgárságok. Erdély szülöttei közül is kevesen mutathatnak fel ilyen éremkoszorút. Töretlen érdeklődése és sikeres munkálkodása jogán akár erdélyinek is tekinthetjük. De éppen így felvidékinek, amit a Kassán átvett Fábry Zoltán Díjjal igazolhatnánk. Pomogáts Béla a kisebbségi magyar irodalmak elkötelezettjeként indult pályáján, már egyetemi hallgatóként az erdélyi mûveket búvárolta, és elsőnek - az erdélyi irodalomtörténészeket is jóval megelőzve - írt monográfiát Kuncz Aladárról. Munkáját a rangos Akadémiai Kiadó jelentette meg 1968-ban Budapesten. Rendhagyó tett volt ez akkor, mikor a hivatalos román hatalom vasfüggönyt emelt a trianoni határra, és a budapesti hatalom ezt a csonkítást cinkos egyetértéssel elfogadta. Nem túlzás azt állítani, hogy egyenesen forradalmi tett volt, nemes, békés, de közvéleményt alakító irodalmi cselekedet, amely Erdélyben is megtörte a hallgatást Kuncz Aladárról, a két világháború közötti magyar írók addig elhallgatott vagy egyoldalúan beállított nagyjairól, Dsidáról, Bánffyról és másokról. ,,Támaszpont? lett Pomogáts monográfiája, amelynek védelmében biztonságosabban lehetett küzdeni minden igaz érték beemeléséért az irodalomtörténetbe és az új olvasónemzedékek tudatába. Ezt az utat járva, Kántor Lajos például nem csak Tamási-képünket teljesítette ki, de a diktatúra teljében Nyirő Józsefre is kiterjesztette figyelmét. Az egyetemes magyar irodalom bátorítását hozta el Erdélybe Pomogáts monográfiája, ezt követően tanulmányai sora. Két író társával, Czine Mihállyal és Ilia Mihállyal együtt Pomogáts Béla újkori magyar irodalmunk alapítója lett.
Mikor Kuncz-monográfiája megjelent, fizikai valójában még nem járt Erdélyben. Első látogatása alkalmával ezt a könyvet hozta ajándékba. De könyvének, tanulmányainak minden sorában ott érezhettük a pontos tájékozottságot, az imponáló biztonságot és szerető otthonosságot. Azóta olyan gazdag Erdély-irodalmat alkotott, amellyel kevés, Erdélyben élő irodalomtörténész vehetné fel a versenyt. Pomogáts Bélának ez a páratlan figyelme nem valaminő ,,Erdély-elfogultság? vagy éppen nosztalgia, hanem annak a feladatnak a teljesítése, amelyet a gúzsbakötöttségéből szabaduló magyar irodalom állított eléje. Ez a feladat: a második világháború után ujólag szétszaggatott nemzet irodalmának egységesítése és ezzel a nemzet szellemi-lelki egységének helyreállítása. Ha elkészítenők Pomogáts Béla mûveinek ,,földrajzát?, kiderülne, hogy a térkép pontos és hiteles. Minden elszakított nemzetrész vagy távoli magyar diaszpóra irodalmi közállapotát, hangulatát, irodalmi termését ismeri, számon tartja, besorozza a modern magyar literatúra nagy egészébe. Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, nyugati égtájakon éppen úgy otthon van, mint Erdélyben. Jól érzékeli a különbségeket, amiket az elmúlt fél évszázad alakított ki az egyes ,,irodalmi tájegységeken? belül. Tudja, hogy nem elégséges a puszta ,,leltározás?, ezért megkeresi és megtalálja az összekötő szálakat - néha hajszálereket -, hogy a mai magyar irodalom is követhesse elődök tisztes hagyományát, a nemzeti szolgálattételt.
Tévedések megelőzése végett itt pontosítani szeretnék. Nagy világnyelveken, angolul, németül, franciául születő irodalmi mûveket főleg a nyelv kapcsolja össze. Igaz, még ebben az esetben is azonos kultúrkört alakítanak. A magyar irodalom összetartó kohéziója, a nyelvvel együtt, a szellem és a lélek. Pomogáts Béla kritikusi ars poeticája a költő Kosztolányi Dezső vallomásával egyezik: ,,Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkodom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható?? Ez az érzelem azonban nem elfogultság, éppen Kosztolányi lett volna elfogult más nyelveken születő mûvek iránt, ő, a nagy mûfordító, hanem önvédelem, önmagunk kiteljesítése.
Gyakorlati, napi nyelvmûvelő munkát is vállalt ennek a szeretetnek a jegyében. Pomogáts Béla a világot átfogó magyar anyanyelvi mozgalomban, nyelvvédelemben ott állt Lőrincze Lajos mellett, és ennek nyomába lépve, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának elnökeként emberfeletti munkásságot fejt ki, hihetetlen erőkifejtéssel járja a Kárpát-medencét, az egész nagyvilágot, hogy mindenütt tudatosítsa nemzeti megmaradásunk legfőbb kezességének, anyanyelvünknek a történelmi fontosságát.
Éppen ez a sokágú termőfa, modern magyar irodalmunk a stílusok, a megmódolások, a víziók sokaságát hozta létre. Pomogáts Béla szakmai tökélyét jelzi, hogy éppúgy otthonos a népi lírában, mint az elvont alkotási módszerekben, egyetlen irányzatot nem rekeszt ki, hanem igyekszik szintézisbe vonni őket.
Termőfánk, a modern magyar irodalom szerves egységét nyilván az ágakat egyben tartó anyaországi törzs teheti megbonthatatlanná. Pomogáts Béla irodalomtörténészi és kritikusi érdeklődése mindenkor ezt a törzset tekintette megtartó alapnak, újítások serkentőjének, nagy befogadó tégelynek. Monográfiák sorát adta ki a jelen és a közelmúlt nagy magyar alkotóiról, akik irányt szabtak, igényt jeleztek: Déry Tibor, Radnóti Miklós, Jékely Zoltán, Takáts Gyula, Juhász Ferenc. Nagy összefoglaló mûveket írt az irodalom mûhelygondjairól, stílusirányzatokról, történelem és irodalom, közélet és írói alkotómunka viszonyáról.
Soha nem volt idegen Pomogáts Bélától a közélet, legjobb értelmében véve. Számára a közélet egyet jelentett a napi viszályokon, pártvitákon való felülemelkedéssel, a történelem igazi menetének keresésével és ebben a menetben az irodalom sajátos szerepével. Egyik fontos kötetének címe: Sorsát kereső irodalom. Nem eszménytelenség ez az alapállás - egyedül elfogadható irodalomtörténész számára -, hanem a legszebb eszmények védelme, továbbmunkálása, alkalmazása az egymásnak feszülő nézetek harcában is. Úgy is mondhatnók, hogy tudatos ,,kiegyenlítő?, aki az erdélyi tolerancia szellemében, az 1956-os magyar nemzeti forradalom résztvevőjeként, minden elfogultságtól mentesen, de következetes szigorral épít ösvényt, utat, hidat, hogy az egységes magyar irodalom az egységes nemzet lelki iránytûjévé válhassék.
Hetvenedik születésnapján barátsággal és szeretettel szorítjuk meg a kezét.
Beke György
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.