1.
Első szabály: résen legyünk! Mert ha azt gondoljuk, hogy könnyû azoknak a hölgyeknek, asszonyoknak, akik már - úgyszólván - túl vannak az első fiatalságukon, s akik már az első hamvasságuktól régebb megfosztattak a kegyetlen természet által, révén, vagy ahogy akarjuk - akkor nagyot tévedünk. Mert kimondhatjuk bátran, hogy nem könnyû nekik. Főképp akkor, ha már egy-két egyszeri vagy többszöri használatú férj, szerető, barát stb. elfogyasztása után vannak, s már végképp megunták ezt a, hogy úgy mondjuk, a köznép által lehet, hogy titokban irigyelt, de különben nyilvánosan megvetett életformát, s végre már igazából révbe szeretnének jutni, ahol adva van egy igazi, hûséges férj, egy doromboló cica az ölbe, finoman duruzsoló központi fûtés a lakásban és alig hallhatóan járó Forcvágen Pászát a ház előtt. Nos, a legelső dolog, amit tehetnek, hiszen ebben a korban már nem járhatnak tizenévesekkel együtt, egy helyre holmi lerobbant, decibelekkel kibélelt diszkókba ismerkedni, de hogy mégis felhívják magukra valahol a figyelmet, s ez ne a munkahely legyen, ahol amúgy is óvakodnak a férfiak az erőszakos nemi zargatástól, mert könnyen megüthetik a bokájukat meg egyebüket is akár egy-egy ártatlan mondatért, s akkor oda a délutáni szunyókálás a fotelben, a tévé előtt, meg a jó hideg söröcske teljes, világvégi nyugalomban, míg mosogat bent az asszony, vagy a gyerekeket tanítja másnapra, nos, amit tehetnek ezek a sors keze által megáldott vagy megvert hölgyek, az az, hogy alaposan szétnézzenek, figyelmesen széttekintsenek, számba vegyenek mindent és mindenkit az élet más, úgyszólván szûzebb területein. És mindenekelőtt résen legyenek! Aki annyiszor megégette már a... száját, az nem könnyen bocsátkozik ugye megfontolatlanul könnyelmû kalandokba. Meggondol mindent, még azt is, hogy csak újholdkor s csakis jobb lábbal lépve ki a házból tegye meg az első lépéseket egy új kapcsolat felé, mert könnyen megtörténhet, hogy egy ártatlannak tûnő ismerkedésből komolyabb viszony lesz, amiről pár nap múlva aztán kiderül, hogy nem is igazán akarta a kedves hölgy. Mert máris megunta, mert büdös a férfi lába, mert iszik, mert letagadta a feleségét, mert veri a pénzt, s mert a Forcvágen Pászát nem is az övé, hanem szerencsétlen hivatali járgány. Éppen ezért, ezek elkerülése végett a következő fontos dolgokra kell figyelni - mielőtt valamibe hûbelerózsi módjára beleugornának - a férfiaknál. Először is: ne dőljenek be még a leghitelesebbnek tûnő, legmeggyőzőbbnek látszó látványnak sem, sem a legeslegjobban eljátszott szerepnek, amelyet csakis az ő kedvükért, miért másért, képesek produkálni a teremtés eme szánalmas koronái. Mert nincs meghatóbb, szívszorítóbb látvány például egy vasárnapi édesapukánál, aki kétségbeesetten rohangál a homokozó vagy a hinta meg a libikóka és a körforgó között, hogy apró csemetéinek örömet szerezzen legalább így, a hétvégeken. Nincs meghatóbb látvány annál, mint amikor egy ilyen vasárnapi apuka tétován álldogál a mászóka mellett, bal karján a lurkók kabátkái, jobb kezében a lurkók félig elrágott lúdgégéi vagy éppen két csöpögő fagyi. Elszorul a szív, amikor meglátjuk őt, ahogy kínosan vigyáz a nadrágja tisztaságára, a kifogástalan fényû cipőjére. Ne dőljünk be neki, mert könnyen meglehet, hogy egy apró segítségnyújtástól kezdve már komolyabb következményekkel számolhatunk. Például felvesszük az elejtett kissapkát és átadjuk leporolva. Könnyen meglehet, hogy hamarosan bébiszitterként találjuk magunkat az esetlen apuka lakásában, vagy ami még rosszabb, testi-lelki szemétládaként az illető úr ágyikójában. És akkor már menthetetlenül átvehetjük a konyha irányítását, a lakás takarítását. Moshatunk, főzhetünk, cselédek lehetünk életünk végéig. Hallgathatjuk a korábbi feleségről szóló, nem túlságosan kedvező magánmonológokat stb. No de semmivel sem szerencsétlenebb fogás egy elvált fickó gyerekkel, mint egy újgazdag hapsi mobiltelefonnal. Látod, amint görcsösen markolássza kezében a kisebb vagyont érő készülékét, amelynek az árából nyugodtan kirándulhatna egy egész nyugdíjas társaság péntektől vasárnapig. Szóval ott áll előtted ez a pali, elkeseredetten pötyögteti a cselulárt, másik kezében meg szorongatja a teniszütőt. Annyira tud teniszezni körülbelül, mint a csecsemő hódeszkázni. Nem számít, csak mutasson az illető, flancos cuccok rajta, olyanok, hogy még Björn Borg nagytata is megirigyelhetné. Markolássza a teniszütőt a drága, másik kezében meg a Nokiáját birizgálja, teniszezni jött, de nem igazából, nem is érdekli igazából, mert őt leginkább a tőzsdei dolgok izgatják, meg a dollár és az euró árfolyama. És ha megmutatnád, szembesítenéd hirtelen korábbi, emberi ábrázatával, azzal, amikor még nem ült nyakig dizájnban meg bizniszben, lehet, hogy szépen elsírná magát, akár egy ovis kisgyerek. Ha jót akarunk neki meg magunknak is, messze ívben kerüljük el az illetőt, mert az ilyennek még a legintimebb pillanatokban is számsorok, árfolyamok, bankszámlák, részvények forognak csupán a fejében. Ne dőljünk be tehát senkinek egykönnyen! Való igaz, hogy nem létezik az a hölgy, akiben ne bizseregtetné meg a reggeli kávét egy hosszú, copfba kötött hajú, szakadt farmernadrágos, bőrszerkós ipse látványa, amint megérkezik, berobban népes különítményével egy étterembe, vendéglőbe vagy bárhová, és helyet foglal, mondjuk, valamelyik szomszédos asztalnál. ? mondja meg, hogy mit iszik a banda, hogy este mivel és hol folytatják, hogy ki áll fel az asztal mellől nemsokára, és ki megy oda a szomszédos asztalnál magányosan üldögélő prédához. Hát ő. Ilyenkor a szöveg, tudhatjuk, a következő: szia, leülhetek, majd a szerencsétlen bólintásra minden kertelés nélkül, rezzenéstelen arccal megteszi az ajánlatot. Veszünk egy üveg bort, felmegyünk hozzám, s dugunk egy jót. A szomszédos társaság feszülten figyel, hogy vajon mi történik most, kap egy nagy pofot a vezér, vagy csak simán elküldik a jó édesanyjába. Ne mondjunk semmi konkrétat tanácsként, döntse el ki-ki maga, a lelkiismeretére hallgatva, hogy mit tesz, ahogy ezt a szavazásra buzdítók mondják. De a legelképzelhetőbb rossz válaszok egyike az, ha csak annyit mondunk: a szárazat szeretem. Innen aztán már nincs kiút, se le, se fel, csak egy irányba vezet minden ösvény, csapás, az ágyba. Az ilyen bandafőnököknél unalmasabb csak a látásból valahonnan már ismerős, félénk, álmodozó, de szintén csak ugyanarra vágyó fickó. Bókjai unalmasak, szövegétől felfordul a gyomrod, nevetése vigyorgás, gyávasága pedig nem ismer határokat. Közben persze, miközben dumál, ki se veszi szájából a rágógumit. Se a kezét a zsebéből, és sárosra tapossa a cipődet meg a nadrágod szárát. Sûrû bocsánatkérések közepette, párásra izzadva menekül aztán, de legszívesebben visszafizettetné veled annak a szerencsétlen teának is az árát, amit kegyeskedett neked venni. Aztán vannak a misztikusok, fekete ing, fekete nadrág, fekete csizma. Magányosan üldögélnek egy sarokban, s köpnek arra, hogy mi is történik körülöttük. Olykor felnéznek egy könyvből vagy egy újságból, mély megvetéssel, lenézéssel hordozzák körbe a tekintetüket, mint a Sátán, amikor számba veszi ezt az egész elteremtett világot. Ha ezekhez csatlakozunk, másnaptól már jógázni járunk, kézrátétellel gyógyítunk, s kívülről fújjuk a Káma Szutrát meg az összes kínai afrozódiákum nevét. De nem jobb a helyzet, ha hirtelen a legjobb dumás hapsira akadunk rá, akkor sem, aki úgy ismeri városunkat, mint a tenyerét, akár egy taxisofőr. Tudja, hogy milyen szenzációs a kivilágított főtér karácsony környékén, hogy hol lehet kapni a legolcsóbb téliszalámit, hogy melyek a legjobb vadászterületek, melyik a legjobb kávézó, legjobb diszkó, majd mintha esztendők óta ismerne, meghív egy italra, egy kávéra, és dől belőle a szó meg az italszag, meg a szivarszag. És foltos a nadrágja, és zsíros a haja, és büdös pacsuliszaga van az egész rakás szerencsétlenségnek. Eszeveszetten menekül a hölgy az ilyenektől, amikor a nagy sietségben, már a lépcsőház bejáratánál kitörik a cipője sarka, de rögtön ott terem - teljesen véletlenül, mint derült égből villámcsapás - egy szolgálatkész férfiú, lesegíti a megjavítandó cipőt, s ha kell, ott helyben megcsinálja, mert szerszám is van nála, ha kell, s ha véletlenül a táskád szíja is elszakadt, azt is még ott helyben megreparálja. Ügyes kezû. Látod rajta, és rögtön azt is megtudod Tőle, hogy még miben állna akár a rendelkezésedre: ha csöpög a csap, elromlik a zár, ha ki kell meszelni a lakást, parkettázni kell, de ha bármi van, csak szóljon, kedves asszonyom, máris ott vagyok, s teszünk róla, hogy megoldjuk a problémát. Aranykezû férfiú az ilyen, meg is lódul a fantáziád, vajon az ágyban is ilyen? Vajon érdekli-e ezt az ügyes urat más is a barkácsoláson kívül? Vajon nem kell-e neked ezért cserébe kutyát, macskát sétáltatni, nem kell-e kiskertet kapálgatni, nem kell-e a virágjait locsolgatni? Vagy nem kell-e prosztatájáról értekezned vele nap mint nap, és főzni neki az erdeifüzike-teát reggel és délben? Megéri-e vajon neked a fáradságot annak az egy-két csapnak a megjavítása vagy zárnak a megzsírozása? Résen legyél, lehet, hogy nem is szabad a hapsi, csak kis kalandra vágyik, csak kis, házasságon kívüli melegségre.
Fekete Vince