Az időben lassan távolodó XX. század magával vitte sok kétségbeesett ember végső reménységét, az? üvegbegyûjtő bódét. Három gyermek apjaként megtanultam örülni az üvegekért kapott kenyér árának, és elkeseredni, ha Betegség miatt zárva kiírás fogadott. Egyik közismert üvegeladó lettem Sepsiszentgyörgyön. Ez ihlette meg egykori színiigazgatómat, Sylvester Lajost - sok frappáns, rendszert bosszantó kabaréjelenet szerzőjét - arra, hogy írjon nekem egy jelenetet a készülő szilveszteri előadásba Az üveges címmel. (Megjegyzem, hogy Dali Sándor is, aki Sylvestert követte az igazgatói székben, sikeres kabarészerző volt. Úgy látszik, hogy abban a színes pokolban, amelyet a normális emberi ésszel fel nem fogható szeszélyes hangulataival a komédiások társasága létrehoz, csak az élheti túl a velük töltött éveket, akinek jó humorérzéke van.)
Több mint négy és fél évtized alatt sokfajta ember sorsát vállaltam. (Nem egyet eltékozoltam félresikerült alakításommal.) Romantikus hőstől koldusig, feleséggyilkostól püspökig, bohóctól görög istenig voltam minden, de ebben a sokszínû társaságban ennek az üvegek súlya alatt roskadozó, a basáskodó, üvegbegyûjtő főnök megalázó viselkedésével hadakozó kétségbeesett kisembernek a sorsa nagyon megérintett. Otthon hajnalig gyakoroltam a konyhában az üvegekkel, hogy az esti előadáson elhiggyék nekem, a kisöregnek létkérdés a ,,vásár? sikere. Egyik előadáson a szerző a színfalak mögött nézte végig, ahogy a pimasz főnök asszony (Vásárhelyi Katalin) lába elé térdelve, az üvegeket boszorkányos gyorsasággal cserélgetve a földön próbáltam túladni portékámon. ,,Ez az ember teljesen őrült? - futott ki a száján. Szebb kritikát sose kapjak.
Rosszat kaptam bőven (megérdemelten), amikor ,,felelősségem teljes tudatában? mûveltem a színpadi limonádégyártást. Most már tudom - nagyon hiszek benne -, hogy a rövidségnek és a tömörségnek ez az ősi mûfaja, a kabaré, amelynek szülőanyja a költészet és apja a tagadó értelem - a legemberibb mûvészetek egyike. Úgy nevettetni az embert, hogy közben elszoruljon a torka. Ha a játék őszinte, csoda történhet - közömbös, érzéketlen, életunt, nyers, durva emberek lelkén megpattan a rozsda, és moccan egyet benne valahol a tiszta, védtelen gyermek. Egy szívből jövő nevetés olyan lehet, mint egy alapos kéményseprés. Hittem az üveges ember igazában, mert sejtettem, hogy a zsúfolt nézőtéren minden sorban valahol ül legalább egy olyan családapa, aki előbb-utóbb a hátára veszi az üvegekkel teli hátizsákot?
A jelenet sikerének híre eljutott a marosvásárhelyi rádiósokhoz, akik meghívtak Gyergyóditróba egy közönség előtt zajló élő rádióadásba.
Üveggyûjtő útra indultam a térdig érő gyergyói hóban, sokfajta üvegre volt szükségem, hogy a rádióban akusztikailag is megszülessen a dráma. Akkor már Balázs Éva volt a partnerem, akivel előadás után, egy jó hangulatú kocsmai vacsorát követően boldog új évet kívántunk rádiós barátainknak, és elindultunk Sepsire, ők meg Marosvásárhelyre. Karamboloztak. Súlyos volt, de túlélték. Ami azután következett, már nem: néhány nap múlva végleg elhallgatott a marosvásárhelyi rádió. Elhallgattatták. Az üveges hangja volt talán az éterbe küldött kétségbeesett emberi üzenetek egyike?
1985-öt írtunk.
Sylvester Lajos a jelenet szövegét elküldte a Mûvelődésnek, ahol hamarosan meg is jelent. Karácsony előtt néhány nappal a piacon összetalálkoztam a szerzővel, akinek elújságoltam a hírt. ,,Te Puki - mondta -, most vettem egy karácsonyfát, nem maradt pénzem, nincs nálad valami?? ,,Dehogy nincs? - mondtam, és adtam is a pénzt. ? boldogan rohant megvenni a Mûvelődést, én? megsemmisülve ott maradtam.
Honnan tudhatta volna jeles igazgatóm, hogy találkozásunk előtt néhány perccel adtam el az utolsó táska üveget?!
László Károly
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.