Riport: Székely madonnák

2004. december 31., péntek, Archívum 2003–2007

A két fiatalember szép szál legény. Súrolják a két métert alulról, bárki, aki hallja, mivel foglalkoznak, ugyanvalóst elcsodálkozik: nézné inkább őket henteslegényeknek, esetleg kőmûveseknek, mint álló nap a vékony kis ecsetet mesterien kezelő ikonfestőknek. Merthogy Jakab Tibor és Kolumbán Loránd egy ikonkészítő céget vezet. Fura dolog, bizony. Magyar fiúk ők, rendjén való székely legények - mégis ,,nemzetidegen? mesterséggel foglalkoznak. Bár ebben semmi kivetnivaló sincs, hiszen ez is csak egy munka, kenyeret adó, méghozzá jó fehéret. Azaz viszonylag jól megélnek belőle, igaz, rá is dolgoznak keményen. Olykor idegenben, máskor az asztal mellett görnyedve napi nyolc-tíz órát. De most nem ez a fontos, amiért megkerestük őket, az korántsem ingyenreklám (egyébként nincs is rá szükségük), hanem hogy így, szent ünnepek tájékán szent dolgokról beszéljünk. Talán kissé profán megközelítésben, de egy sajátságos világ feltárásának igényével.
Egy szelet a tortából
Életútjuk jellegzetes. Tibor a Mûvészeti Líceumban végzett festészet szakot. Érettségi után felvételi a képzőmûvészetire, a tehetség nem elég, elméleti tudásból elbukik. Kapcsolatba kerül a megye hírneves ikonkészítő cégével, a tulaj alkalmazza. Hamarost ötvenfős csoport főnökévé lép elő. Megkóstolja a pénz ízét, próbálkozik ugyan még egyszer az egyetemen, de másodjára sem veszik fel. Nem is bánja most már, hogy nem diplomázhatott, innen nézvést úgy tûnik, sorsa ekként jobban alakul. A cégnél meló roskadásig, aztán az elégedetlenség. Eredménytelen küzdelmek fizetésemelésért, ,,másoknak fizetett, nekem nem akart emelni, örökké kellett cirkuszolni?, emlékszik vissza. Aztán jött a nagy lehetőség, a főnök nem egyezett egyik kliensével, felmondták az együttmûködést. Tibor és barátai gondoltak egy nagyot, felkeresték a megrendelőt: dolgozhatnának-e neki? És ő adott is rendelést rögvest, így hát négyen kiléptek a munkaadó cégtől, saját társaságot alapítottak, s elkezdték külön útjukat járni. Eleinte Tibor szüleinél rendezték be a mûhelyt, így dolgoztak két évet a bukaresti megrendelőnek. Azután megkereste őket egy talján üzletember, kecsegtető ajánlattal: hogy menjenek ki Olaszországba dolgozni. Csakhogy éppen akkor szigorították meg a külföldi munkavállalás feltételeit, így hát nem mehettek a mediterrán félszigetre - de nem szalasztották el az újabb lehetőséget, sikerült ,,megfogniuk? a klienst: olyasfajta szerződést kötöttek, mely mindkét fél számára ugyancsak előnyös. ?k csak az olasz megrendelőnek dolgoznak, az meg szétszórja termékeiket az egész világban. Azért a csizmaországbeli látogatásaik nem maradtak el, egy-egy kényesebb vagy sürgősebb munkát elvégezni gyakran kiruccannak Olaszhonba. Itthon a szériamunkát végzik, havonta egyszer megy az áru, s ők, amikor szükséges. Nagyobb méretû ikont készíteni, templomokban festeni, speciális megrendeléseknek eleget tenni. Mert a klienst elveszíteni nem szabad. Nem mondják, de érezni: rádolgoztak arra, hogy egy szeletet a tortából megkaparintsanak maguknak. Mert a piac nagyon telített, s nem csak a hazai: belföldre nem is dolgoznak, egy-két üzlettel ugyan kapcsolatot tartanak, de itthon az eladás gyengén hoz a konyhára. Nem tudják megfizetni munkájukat, avagy nincs is igény az ikonokra? Nem sokat firtatják okát, hamar napirendre térnek fölötte. Arra koncentrálnak, külföldön megőrizhessék helyüket. És ez nem könnyû, hiszen van, ahol nagyipari szinten ûzik a mesterséget. Görögországban például gépesítették is az ikongyártást, egyfajta plasztifiálási eljárással olyan szentképeket készítenek, hogy szakértő legyen a talpán, aki meg tudja különböztetni az eredetitől. És ezzel el is érkeztünk a mi ikonfestőink jellegzetességéhez.
Olyan, mintha, de mégsem
Az ,,anyacéget? otthagyva, saját stílust, forma- és mintavilágot kellett kialakítaniuk. Érthető: régebbi munkaadójuk így sem örvendett a hirtelen feltûnt konkurenciának, emellett hogy lábukat megvethessék, valami újat, jobbat kellett felmutatniuk. Ebben igencsak hasznukra vált képzőmûvészeti hátterük, a figurákat, különösen az arcokat valóságos emberi vonásokkal képesek megjeleníteni - és ez tetszett a megrendelőnek. Aztán saját modelleket is készítettek, sikereseket és kevésbé igényelteket. Legnagyobb ,,húzásuk? a régiesített fa volt. Mint oly sok üzleti ötletet, ezt is a filmvilág ihlette. Tibor látott egy festményhamisítóról készült filmet, aki rembrandtabb képeket festett, mint az eredetiek. A vásznat is különféle eljárásokkal kezelte, hogy korhûnek látsszék. Ez adta az ötletet: mi lenne, ha? És elkezdte a kísérletezést, mígnem megtalálta a módját, hogyan készítsen a tavasszal még virágzó cserefából pár száz évesnek tûnő, ívesen meghajolt falemezt. Hamisítás lenne? Egyáltalán. A festékipar is ,,elkövette? ugyanezt a csalást, olyan komponenseket gyártanak ma már, melyek például repedezett festék hatását keltik, vagy lepattogzott, alul a fal vörösét előtüntető színezéket idéznek. Szó, ami szó, a régiesített fára festett ikonok piacra dobásával látványosan megugrott rendelésük.
De nem csak fára - legyen az régiesített vagy sima - festenek-faragnak szentképeket, hanem kőre, sőt, kupás cserépre is. A kerámiára festést a görögöktől tanulták el, az alapanyag azonban eredeti hazai: baconi selejtes terméket használnak, olyat, amely nem eléggé ívelt háztető födésére, ikonnak ellenben kitûnő. Olaszországban még éjjelilámpának is használják. És festettek még papi stólát is, sőt, olyan gyertyára körbe angyalokat, amelyet karácsonykor meggyújtanak, s szilveszterig kirtart. Bár utóbbira nem szívesen emlékeznek, kissé torokszorító érzés volt látni, amint elolvad munkájuk. Domború felületre nem épp könnyû festeni, olyképp, hogy a minta ne torzuljon, különösen.
Eredetiek tehát ikonhordozó alapanyagaik, a régiesített fa, a kupás cserép. Sajátságos a motívumviláguk is. Ezt részint a piac, részint saját kezdeményezésük alakította így. A mostani ikonvásárlók ugyanis nem igazán kedvelik a hagyományos ikonográfiában használatos mély tónusokat vagy az elnagyolt vonásokat. Élénkebb színeket szeretnek, és szép arcokat. Ennek a kérésnek pedig eleget kell tenni, még akkor is, ha termékeik java része híres szentképek másolata. A vlagyimiri madonna eredetiben csupa sötét szín, meg is kopott néhány évszázad alatt az egyik legelső fennmaradt orosz ikon - ugyanúgy megfestve azonban nem lenne piacos. De egy kis bordó a fekete helyett, arany bőségesen adagolva, s a szépnek igazán nem mondható arc helyett kellemes, de kifejezéstelen vonások - ez a siker titka. S ha még az elmosódott hátteret is díszítik, mondjuk virágmintákkal, akkor nem csupán kiegészítő elemekkel gazdagodik az ikon, de egy csöpp székelymagyar motívummal is.
Rutin vagy kihívás?
Az ikonkészítés több mûhelyben zajlik, a cégnél összesen tizenhárman dolgoznak. Kezdők is, akik csak a hátteret, esetleg a ruhákat festik. Fiatalok mindannyian. A főnökök igyekeznek a mûvészeti líceumból kikerülőknek munkát adni, bár nem mindig elégedettek a középiskolát végzettek rajztudásával. S akiben nem látnak fantáziát, azt nem érdemes betanítani. A gyakorlottak egy munkanapon akár négy ikont is elkészítenek, senki nem specializálódott valamilyen munkafázisra, mindenki mindent csinál. Sorozatgyártás így is. Mi motiválhatja mégis - a kereseten túl - őket, hogy mindennap újra kézbe vegyék a kicsinyke ecsetet? A mûvészi kihívások, állítják mindketten. Mert időnként különleges megrendelést is kapnak, egyedi dolgokat. Nem csak azokat, amelyek elkészítésére a helyszínre kell utazniuk, de akadt olyan megrendelő, aki szentképre kislánya portréját rendelte: amint Jézus épp kenyeret ad neki. Most épp egy Jézus a gyerekek között másolatot kell készíteniük, s az egyik gyerekarcot szintén a megrendelő kislányának fényképéről kell bemásolniuk. De az Olaszországban nagy megbecsülésnek örvendő, nemrég szentté avatott Padre Pio arcképével is kell ikont készíteniük, ennél meg igencsak fontos, hogy hûen adják vissza az alig néhány évtizede elhunyt szerzetes vonásait, hiszen akárcsak Teréz anyát a nagyvilág, úgy ismerték és becsülték az olaszok Padre Piót. Ilyenkor jön igazán jól mûvészetis felkészültségük - ami olykor hátrány is. Tibor meséli, tavasszal egy olaszországi templomban a Szentháromságot kellett felfestenie modell után, az eredeti rajz négyzetes alakú volt, a hely pedig, ahová felkerült a szentkép, téglalap alakú. Hogy a helyet kitöltse, módosított kissé a figurák tartásán, az angyalok is összébb hajoltak, mint a rajzon. A plébánosnak azonban sehogy sem tetszett a helyhez való alkalmazkodás, a félkész ikont le kellett csiszolnia. Ám az ilyen malőrök semmiképp sem tántorítják el a székely legény ikonfestőket választott mesterségüktől, a gyakrabban megélt sikerek elégtételt biztosítanak. Olyannyira, hogy az állandó kísérletezéstől és újítástól sem ment el a kedvük. A ,,főnöki? mûhelyben, hol többnyire rockzene szól - furcsállják is némelyek, hogyan lehet ,,a sátán zenéje? közben szent dolgokkal foglalatoskodni -, a falnak támasztva néhány pannó, egy szabálytalan alakú falemez. Majd jó lesz valamire, valamilyen érdekes dologra. Jövőben kiállításra készülnek Olaszországba. Ahová a sorozatgyártásban készült darabok mellett egyéni tervezésû ikonjaikat is elviszik.
Adottság és üzlet egy fedél alatt. Valahogy így lehet sommázni ikonkészítőink munkáját. Egyvalamit azonban meg kell kérdeznem tőlük. Vallási indítottság van-e bennük? Miként a moldvai kolostorok apácáiban, kik maguk is festenek ikonokat, szerény kiegészítéseként a csupán csordogáló adományoknak. Vallásosak vagyunk, de nem olyan szinten, hogy azért csináljuk - felelték. Többre tartják a mûvészi kihívást, azt, hogy az arányokat ne torzítsák, hogy a régi mesterek - kik maguk sem voltak mindig képzett mûvészek - által elkövetett anatómiai hibákon javítsanak. Hogy szép ikonokat készítsenek. Székely madonnákat a nagyvilágnak.
Váry O. Péter
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép