Egy hét BerlinbenA metró túloldalán - Csinta Samu

2009. augusztus 21., péntek, Nyílttér
Ma már csak mementó jelleggel meghagyott emlékek utalnak a német fővárosban a történelem egyik legabszurdabb építményére, a berlini falra.

Itt-ott kiállítási tárgyként, fényképtartóként is szerepet kapó darabok, élesen kontúrozott nyomvonal, múzeummá átalakított katonai kunyhók, ma is hidegrázós lenyomatai egy olyan kornak, amelyet cinikusan a béke, a népek közötti együttműködés korának neveztek.

A múzeumként működő hajdani felszíni határátkelő, a Checkpoint Charlie döbbenetes élményt nyújt. Fényképsorozatok idézik, amint a katonai ellenőrző pont két oldalán harckocsik vigyázzák a nyugalmat, a németek békés szétszakításának zavartalanságát. Szőke kisgyerek áll a szögesdrót egyik oldalán, szülei már a másikon, közöttük gépfegyveres katona, a kétségbeesés üvölt a felvételről. Másik: a Bernauer utca Nyugat-Berlinre nyíló ablakain át menekülők, spárgával átkötött kartondobozokba zárt, száműzetésre kényszerített életek. Nagypapakorú férfi még az ablakba kapaszkodik, szemmel láthatóan nem tud már lejjebb lépni, az ugrásra pedig még nem szánta rá magát. Egy másik alak, már az utcán, félig visszafordulva: szinte érzékelhető a tépelődés, hogy visszamenjen-e a papa után.

A Friedrichstrasse metróállomáson ápolt idős hölgy szólít meg. Kérdezetlenül is mesélni kezd, bizonyára sokadszor, és egészen biztosan nem utoljára. Nézze, mutatja, ott volt a határátkelő. Itt a keleti oldali végállomás, ott a nyugati. A keletről érkezők kiszálltak, bemutatták útlevelüket pontosan úgy, mint ma a repülőtéren, s ha érvényes vízummal rendelkeztek, mehettek átülni az állatkert felé induló nyugati metróra. Sokadmagammal szinte naponta itt álltam a nyugati oldalon, lestem, vajon jön-e ismerős a túloldalról. Ritkán jött, egy idő után már inkább a halálhírek érkeztek. Aztán nem is képzeli, hány fényképet készítettem a Brandenburgi kapu nyugati oldaláról, s közben arról álmodoztam, hogy egyszer majd újra átsétálhatok, és keletről is fényképezni fogok.

A kívülálló igyekszik empátiával gondolni az egészre, de aligha képes rá. Legfeljebb a zsigerei érzik, hogy itt valami szörnyű, emberi ésszel felfoghatatlan történt. Közel negyven éven keresztül úgy élt ez a város, mint egy kettéhasadt szervezet, amelyben titkos csatornákon keresztül, szinte megmagyarázhatatlan módon közlekedtek az élet nedvei. Túlélte a saját Trianonját.

Hozzászólások
Szavazás
Mely párt jelöltjeit támogatja a vasárnapi önkormányzati választáson?











eredmények
szavazatok száma 435
szavazógép
2009-08-21: Nyílttér - x:

Az utca hangja

PÁSZTOR ARANKA, Sepsiszentgyörgy. Manapság sokat beszélünk környezetünk védelméről, a zöldövezetek gondozásáról. Öröm számomra, hogy városunk fiatal polgármestere arra törekszik, hogy környezetünket szépítse.
2009-08-21: Nyílttér - x:

Élménydús zarándoklat

Nagyszerű nyara volt a Felső-háromszéki Nagycsaládosok Egyesületének, július első felében ötvenen Rómában, Velencében, a Wörthi-tónál jártak, az olasz tengerparton is megfordultak, és fogadta őket őszentsége, a pápa is.