Hogy nagyon sokan részt vettek a pár nappal ezelőtt megszervezett csigaértekezleten, úgy értékelem, annak a bizonyítéka, hogy a háromszéki gazda termelni akar. De sajnos, tizenöt évvel a kollektivizmus megszûnése után sem tudja még, mit és hogyan, hogy gazdaságos és eladható is legyen. De mindez a csatlakozás előtti kilátástalanság, bizonytalanság, elkeseredettség számlájára is írható.
Ne félj, szegény, hogy gazdag légy! Az a székely gazda, aki évszázadokon keresztül felsőbb irányítás nélkül, ha nem is gazdagodott meg egyik napról a másikra, de megélt a saját földjén, most csigát akar termelni, mert ennek - állítólag - jövője van, euróban fizetik, és ha minden igaz, el is lehet adni. Az a vidék, amely valamikor Európa éléskamrája volt, ma csigát akar termelni, mert ez a gazdasági érdek, és azok, akik a magas politikát csinálják, ezt akarják.
Nem euroszkeptikus vagyok, csak fáj az a mód, ahogy velünk bánnak. Nem kell senkinek a báznai sertés, de behozzuk a spanyol, francia, német cafatot, mert a tiszta húst ők is meg tudják enni. Pityóka országa voltunk, egészséges, jóízû krumplit termeltünk, de ma holland takarmánykrumplit eszünk, mert az érdekek és az a pár ezer euró is úgy kívánja. Holott vidékünknek megfelelő, ellenálló, fajtatiszta krumpli van, de nekünk a francia, holland ,,szuperelit? fajta kell, mert idegen, és ha nem ismerjük, úgy gondoljuk, jobb is. De folytathatnám a román pirostarkától a cigájáig, a csincsilától az erdélyi csupasznyakúig, ezek a fajták nem kellenek nekünk, mert jobb a szimentáli, az óriás német vagy a merinói. De milyen áron? A gyökér, melyet mi vágunk ki magunk alól, a biztos pusztulást jelenti, korántsem a megmaradást. Amíg előnyben részesítjük a Nyugat ,,mocskát?, és elhanyagoljuk saját, évszázadokon keresztül kialakult, megtermelt értékeinket, hogyan is érdemelnénk mást?
Nem tudjuk kútjainkat a fertőzéstől, vizeinket a szennyeződéstől, tájainkat a mûanyag szeméttől megvédeni, de csigát, azt fogunk tudni termelni. De feltettük-e a kérdést, hogy milyen áron? Én, mint biogazdász tudom, hogy a csiga jó, de azért a szalonnát sem szabad eldobni. És bizony meggondolandó, hogy a csigával is nem járunk-e úgy, mint a nutriával vagy a gombával: ha egyszer véletlenül kiszabadítottuk a telephelyről, soha többé nem fogunk megszabadulni tőle. S ez már kár, de mekkora. Nem lenne-e jobb, előremutatóbb a saját értékeinket fejleszteni?
Pár éve mondom és írom, hogy ha Európához a főbejáraton akarunk csatlakozni, akkor növénytermesztéstől állattartásig, faluturizmustól fakitermelésig a biogazdálkodás a legkézenfekvőbb. Csak ebben tudunk versenyképesek lenni, és ehhez megvan minden adottságunk.
Addig, amíg a vidékünk őshonos fajtáit, fajait elfeledjük - lásd: dohány, len, kender, de folytathatnám a kis és nagy állatokkal -, és olyat akarunk termelni, amit a nyugatiak, óriási állami támogatással, hatékonyabban, gazdaságosabban megtermelnek, addig, amíg nem leszünk képesek összefogni, társulni, szövetkezni, csak magunkat szapulhatjuk. Mert Európában más szelek járnak, és nem nekünk fújnak.
Bíró Zoltán
árkosi biogazdász
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.