A tábor új helyszínére vasparipákon jöttek a résztvevők — legtöbben Ikafalváról, de Csernáton, Papolc, Zabola és Eresztevény népe mellett Sepsiszentgyörgy, Erdővidék, Csíkszék, Homoród környéke, Udvarhelyszék és a Küküllő környéke is képviseltette magát. A megérkezés után a három törzs megosztozott a Besenyő szívében lévő területen, majd elindultak megismerni a szomszéd településeket. Szálláshelyeinkre visszatérve a törzsek összekovácsolásán dolgoztunk, az akadályok legyőzésére irányuló igyekezet közelebb vitt a sikerhez és egymáshoz is. A nyugodalom napján a templomba mentünk, délután pedig élményszínházba. A következő napokon számháború, tudáspróba, métázás, a ló és a foglyok befogása adott alkalmat a törzsi erők összemérésére, változó hadi szerencsével. Az éjszaka és a délelőtti munka fáradtságát a Besenyői-tó hűs vizében áztattuk ki.

A fehérek nagy ünnepére készülve mindannyian megismertük első nagy királyunkat, Istvánt, akit már szentként is tisztelnek. Az államalapító napján a közeli kultikus helyre, az Óriáspince-tetőre zarándokoltunk el. Este a törzsek őrtüzénél is ezen nagy király életéből vett történeteket jelenítettek meg a székely-indián fiatalok. Táborunkat ez alkalommal is több székely ember, alapítvány és szervezet támogatta. Mi, öreg indiánok nyolc nap alatt elsősorban nem oktatni, hanem nevelni próbáltunk.

Bardócz Csaba lelkipásztor