Derék államelnökünknek, miután számos vezetővel volt nézeteltérése (ha jól odafigyelünk, még saját magával is), megértést keresett és talált is vendégfogadó tájainkon. Üröm az örömben (vagy vice versa), hogy a matrózkocsmák mélyén nevelkedett — tehát finnyásnak nem mondható — First Man is elképedt az utaknak csúfolt gödreinken (állítólag a másik szemére is kancsi maradt). Hiányolom, hogy a gyors vizit után nem tehettünk ki a gödrök mellé egypár nemrég pingált táblát: ,,Aici sunt banii Dumneavoastră" (Itt az önök pénze).
Hogy csodás ember, abból is kitűnik, hogy mennyire nem ismeri volt miniszterként a honi útviszonyokat. (Kérje vissza a pénzt tanácsosaitól!)
Nagy érdeme, hogy siralmas állapotainkat egypár ígérettel ünneppé tudta varázsolni, s mi, jámborok még a szólásmondást is elfelejtettük, miszerint az ígéretnek csak a bolond örül. Úgy látszik, az aszály ellenére ígéretekből bő termés volt a Dâmboviţa partján — no, de nem annyira, hogy kisebbségi törvényt és autonómiát is termett volna.
Na, de így is büszkék voltunk, annyira, hogy hallottam, a díszpolgári cím is szóba jött. (No, hiszen ha ő lenne a Dísz-, milyen lehet a többi?)
Sajnálatos, hogy nem járt a hírhedt 131-esen, pedig az iskolapéldája annak, hogyan lesz semmi a fél évszázados ígéretekből. Miután úgy-ahogy kifoltozták a Brassó megyei — addig járható — utat, ellehetetlenítették a közlekedést a főirányba. A pénz eltűnt, a kárnak nincs gazdája.
Mondta valaki, hogy útjainkat már ki lehetne rakni a kátyúkban összetört rugólapokkal. De azt súgta-e valaki, hogy ilyen utakkal tönkretehető egy térség egész gazdasága? — nemcsak a turizmus, de az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem.
Nem szeretnék ünneprontó lenni, de én akkor fogok örülni igazán, ha valóra válnak az ígéretek, és megfelelő utakon autózhatok a megyében keresztül- kasul, s egy gyorsforgalmi úton érkezhetek ki az autópályára (mondjuk, Barót—Alsórákos felé), kikerülve a csorda járta falvakat, hogy ott a gazda szekerével csűrbe vihesse a termést. Enélkül majd úgy fog kinézni a csordás autópálya az úttalan útjaink között, mint piros bársonyfolt a csepűgatyán.
S mivel nem teljes az ünnep egyedül, erre az alkalomra tisztelettel meghívom szerkesztőségük minden tagját — magyar muri lesz, svédasztallal és live cigányzenével, a végén az Internacionálé, így: ,,Semmik vagyunk..."
Merthogy mik leszünk, azt még államtitokként kezelt homály fedi — egy bizonyos, a jövő már nem az, ami volt (amit ígértek).
És addig is fújhatjuk a himnuszunkat a göröngyös utakkal — most már szabad —, a nótánkat, azt más húzza el!
Tisztelettel, és remélem, közelebbről boldog házigazdájuk:
Tölgyes Lajos, Sepsibükszád
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
