Az Udrea-ügyről nehéz komolyabb hangvételben értekezni, kimeríti egy Caragiale-bohózat összes lehetőségét.
Miről is van szó? Néhány hete, a Monica Iacob Ridzi-ügy lezárulása után, összeállt egy újabb parlamenti vizsgálóbizottság azzal a céllal, hogy felderítse, mire is fordították a turisztikai minisztériumban elherdált közpénzeket. A bizottság bal lábbal kezdett, kiderült: Udrea párttársai, a kormányzó D-LP nem hajlandó tagokat delegálni a bizottságba, így csak a szintén kormányzó szociáldemokraták, a liberálisok és az RMDSZ képviselői vesznek részt a testület egyebekben önhibáján kívül minősíthetetlen munkájában. Udrea ugyanis nem hajlandó együttműködni velük, tudván, hogy a legjobb védekezés a támadás, már a kezdet kezdetén személye iránti elfogultsággal gyanúsította a bizottság vezetőjét, Ludovic Orban liberális képviselőt, s azóta is személyesedésekké fajulnak a meghallgatások. Ráadásul valakik ― ma sem sejteni, kik ― máig tisztázatlan körülmények között lehallgatták a parlament egyik üléstermében tárgyaló bizottságot, s nyilvánosságra hozták a hangfelvételt. Ezután Udrea, mondván, hogy a testület tagjai elfogultak irányában, és bukására törnek, egyszerűen nem volt hajlandó megjelenni színük előtt. A hatályos román törvények szerint ehhez nincs joga, a parlament ellenőrzi a kormányt, és egy vizsgálóbizottság előtt a minisztereknek is kötelező megjelenniük. Úgyhogy a dackorszak után Udrea mégis megjelent, de továbbra sem volt hajlandó érdemi együttműködésre, a bekért iratokat nem adta át, sőt, egyik levelében Ludovic Orbant kétszer is Ludovic Organnak (szerv ― B. L.) nevezte, majd mosolyogva kért elnézést a szerinte nyilvánvaló gépelési hibáért, kijelentve ― benne is egy nagy színésznő, egy Lucia Sturdza Bulandra veszett el ―, a bizottságnak, ahelyett hogy vádakat koholna a román turisztika és Románia népszerűsítése érdekében kifejtett nemes és közhasznú munkájáért, szobrot kellene állíttatnia számára.
Hogy használ-e mindez Udrea népszerűségének, vagy árt, nem tudni, sokan Elena Ceauşescut vélik látni benne, még többen rajonganak érte.
De hogy a jogállam tekintélyének igenis árt, az bizonyos. Ráadásul párttársai is mindegyre lovat adnak a miniszter asszony alá, mondván, hogy a bizottságot azonnal meg kellene szüntetni, vagy kicserélni a tagokat, akik elfogultak Udrea irányában. Igen, ott vagyunk, ahol voltunk, s ahol már szakadt a part, vagy még ott sem.