valamelyik falon
surrog-serceg a magány
átüt átszivárog az idő
a koszos ablakon
egy rozoga rádió
néha elhadarja a híreket
víz villany hűtő mikro
huszonegyedik század
minden ami kell s lehet
körkörös hullámokon
ömlik a külvilág
néhol élnek is
emitt robbantgatnak
ott túl sok a gyász
húgyszagú heverőn
hanyatt fekszik a csend
csak semmi józanság
moccannak koccanva sarokban
a részeg sörösüvegek
a nappalok még valahogy
az éjszakák szivarrá
sodorják a lepedőt
s a padláson a tetőn
ott gubbasztanak a bölcsmadarak
huhogják
holnap megint merre
hova hova
holnap ki tudja melyik téren
hol embert adnak vesznek
éhbéren kegyelemkenyéren
főnök főnök én mindenhez értek
s kétszer annyit mint a pesti
koldulni büszke
valamiből meg kell élni
a nappalok még valahogy
otthon hazátlan itt román
szerb szlovák vagy ukrán
óh te többszólamú álom
idegen mind ki e földre lép
be ide ne
csak maradjon a határon
távol aki szeressen
a szülőföld is távol
alkonyatra alkonyat
mostoha-anyaország
futamodni menekülni kéne
de sehol egy kukoricás